A gépet sikeresen postázzák Koreába. Vagyis én úgy tudom. Mivel nagyon sok mindent nem tudnak kezdeni a hallásommal az orvosok, ezért szabadlábra engedtek, viszont 2 naponta vissza kell járjak még biztonsági kivizsgálásokra.
Elkezdtem anyummal megtanulni a jel nyelvet, így néha könnyebb a kommunikáció, de mivel még nem vagyok jártas annyira benne, ezért legtöbbször írunk egymásnak. A fiúk néha napján meglátogatnak engem, ahogy az idejük engedi. Ugyanis, vissza tértek a régi kerékvágásba. Nehezen lendültek neki, hisz hozzászoktak a pihizéshez, jobbhíjján, de jó látni Őket, hogy ismét szárnyalnak. Yoongi nem mutatja ki, de én ismerem annyira, hogy átlássak rajta mennyire megerőltető ez neki. Viszont ez a srác olyan kreatív, hogy mindig jön neki az ihlet az újabb és újabb zenei kompozíciókhoz.
Nem mondom, hogy boldogan tellnek a napjaim. Legtöbbször olvasok vagy segítek SeJinnek a pakolásban, hisz anyával döntőre jutottak, hogy ezt a kis kecót megosztják. Néha gyakorlok táncolni, sajnos a zene nélkül nem ugyanolyan, itt jönnek jól az emlékeim a dallamokról. Nem akarok befásulni épp ezért jót tesz. A legnagyobb tevékenységemet mégis a számolásra szánom. Vágom a 'centiket' a napokból, hisz a gép a műtéthez márcsak 17 nap múlva érkezik meg a 28-ból. Még egy napot szánnak az összerakásához és egészségügyi vizsgálatokhoz, szóval "nemsokára" műtenek. Hogy örülök e neki? Ez kettős penge. Az egészségem javulni fog, de a kinézetem annál rondább lesz. Úgy vagyok vele, hogy inkább lemondok a kinézetemről, minthogy soha többé ne tudjak alkalmazkodni a régi hétköznapjaimhoz. Ki lenne ilyen idióta? Néhány heg benne lesz a pakliban, de ez van.
Visszatérve a tánchoz. Csomó videót néztem, és rengeteg ötletem született a kövi koreók alkotásához. Az állapotom javulásáig átvette a helyem J-hope, amit nem is bánok. Amikor átjön mutatok neki néhány lépést, majd amikor elmegyek lecsekkolni az edzéseket, mosolyogva nyugtázom, hogy az összeset beleformálja.
Most is éppen hozzájuk tartok az edzésre. Pontosabban előbb bemegyek, mert szeretnék gyakorolni a nagy teremben, hiszen oly régen edzettem ott egyedül és olykor jó magamból kiadni az érzelmeim tánc formájában. Ahogy beléptem a terembe megláttam, hogy Jimin eszeveszettül gyakorol. Izzadságcseppjei csak úgy hullanak lefelé, mintha esőcseppek vennék körül. Jó volt látni, ahogy minden porcikáját fojamatosan megmozgatja, mégis egyenletes és kifonomult a mozgása.
Ahogy forgott meglátott engem és elesett. Gyorsan oda mentem és a kezemet nyújtva próbáltam tudatára adni, hogy felsegítem. Ahogy felállt egyből meghajoltam tiszteletteljes köszönés képp. Ő nem hajolt meg, mégcsak nem is integetett, csak jól végigmért és ahogy tekintetünk összeért elmosolyodott. A fejem elkaptam inkább, nem akartam érzelgősnek tűnni. Letettem a cuccom és leültem a hatalmas tükör elé, majd figyeltem ahogy táncolt.
YOU ARE READING
Is this reality?! (BTS/Jimin ff.) /BEFEJEZETT/
Fanfiction[Befejezett] Lara Smith egy lány aki Los Angelesben élt. Apja halála után Szöulba költözik anyukájával,hogy elfelejtsék a múltat. Folyamatosan jövőjére koncentrál, így tapasztalatlan dolgokkal küzd. De vajon, hogyan jön képbe a BTS? ->perverz,t...
