A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

3.rész

TaeHyung Pov.:

Amikor kiértünk a fák és bokrok sokaságából, egy kivágott fának a törzsére óvatosan letettem JeongGuk-ot, majd a telefonomat elővéve felhívtam apámat. Szokásához híven morgolódott hogy ilyen későn zaklatom, dehát nem tehettem róla, anya ötlete volt hogy ő furikázzon minket.
Miután letettem a telefont, barátomra néztem aki szenvedve kapkodta a levegőt.
-Nyugi Süti, mindjárt itt lesz apa! - Próbáltam nyugtatni, közben odamentem hozzá és rásimítottam a hátára. Nem szólt semmit, csak bólintott. Alig öt perccel később meg is érkezett apa, de amikor meglátta barátom szenvedő arcát rögtön kipattant a kocsiból.
-Mi történt? - Esett kétségbe, miközben nézte ahogyan JeongGuk az én segítségemmel a járműhöz sétált.
-Röviden annyi, hogy megbotlott egy nagyobb farönkben és nem tud lábra állni. - Mondtam kissé frusztráltan.
-Akkor megyünk a kórházba. - Jelentette ki apa.
-YoonGi nem kell! Fáradtak vagyunk, szerintem pihenjünk aztán majd holnap elmegyek. - Tiltakozott barátom, amit apa nem nagyon nézett jó szemmel.
-Ahh oké, de nem mész egyedül, elviszünk! Úgyis HoSeok-ot is vinni kell vizsgálatokra. - Adta be ősöm nagy nehezen a derekát, majd amint elszenvedtük magunkat a kocsiban, hazamentünk. Egész úton kattogott az agyam, mert nagyon érdekesnek tartottam mindent. Örülök hogy JeongGuk elmesélte nekem ezt a legendát, mert ezáltal megismertem azt az erdőt ami tényleg félelmetes. És nem csak azért, mert teli van vadállatokkal....Hanem mert ahogy beléptünk a fák és bokrok közé, egy eléggé kellemetlen érzés fogott meg, amitől féltem.
Mivel apa vezetett, ezért hamar hazaértünk így a cipőnket levéve elköszöntünk apától, és már mentünk is aludni. Barátomat óvatosan felvittem a szobámba, és lefektettem a már elkészített ágyába. Gondosan betakargattam, ám mielőtt még én is lefeküdtem volna, lementem a konyhába és egy rongyot bevizezve visszafutottam a szobámba. A hidegvizes anyagot kicsit erősebben rátekertem a fájós bokájára, aztán még egy magasabb párnát is tettem alá hogy kényelmesebb legyen neki, és hogy tudja is pihentetni. Amint kényelmessé tettem a helyét, levetkőztem én is pizsamára, és az ágyamba bújva próbáltam elaludni.
-Azért jó volt a ma este. - Mondta JeongGuk, és halottam hangján hogy mosolygott.
-Igen, én is nagyon élveztem. Szerintem többször is elmehetnénk oda. - Ajánlottam fel ötletemet.
-Biztos vagy benne Tae? Én őszintén szólva nagyon megijedtem.... - Mondta halkan barátom, mire én csak elmosolyodtam, bár ő ezt a sötétben nem látta.
-Igen, biztos. - Jelentettem ki. -És nem vagy vele egyedül, bennem is azért hagyott nyomot. De nagyon is felkeltette az érdeklődésemet. - Mondtam.
-Hát....Te tudod. - Sóhajtott. -Na de most már aludjunk. Jó éjt TaeTae! - Mondta álmos hangon, miközben én is egy számomra kényelmes pozícióba helyezkedtem.
-Neked is JeongGuk! - Motyogtam ásítva egyet.
Egész könnyedén elaludtunk, hiszen nagyon elfáradtunk. Azonban az álmom szörnyű volt....Ahelyett hogy egy kedves állatkáról álmodtam volna, egy vérengző fenevad lopta be magát elmémbe, ami aztán jóízűen elfogyasztott. Borzasztó volt, ezért a szokottnál is korábban keltem. Pontosabban hajnali négykor, de amint sikerült lenyugodnom és realizáltam a helyzetet, hogy otthon a biztonságos szobámban vagyok és nem az erdőben cafatokra tépve, visszaaludtam. Még pár óra alvás után viszont fel kellett kelnem, ugyanis a szüleim addig nem nyugodtak meg, amíg el nem vittük JeongGuk-ot a kórházba kivizsgálásra. Így hát kénytelen voltam sietősen elkészülődni, hogy időben odaérjünk.
-Készen vagytok? - Kérdezte apa.
-Igen, viszem Sütit! - Válaszoltam, majd barátomat az ölembe véve lassú léptekkel elindultam a földszintre. Alig vártam hogy betehessem a kocsiba, mivel azért valljuk be hogy nehéz volt, én pedig nem cipelek sűrűn ötven vagy hatvan kg-os embert. Na és persze a szüleim se tudtak segíteni, hiszen anyám terhes apám meg mint a szeme fényére, úgy vigyázott rá. Hmmm....Vajon amikor anya velem volt terhes, akkor is így vigyázott rá? Vagy még jobban? Mindegy is, örülök hogy ennyire félti mert ebből legalább tudom hogy szereti.
Hosszas gondolataim közben végül sikerült beülnünk a kocsiba, így elindulhattunk a kórház felé.
-Azért jobban is figyelhettél volna JeongGuk-ra Tae! - Mondta kissé dühösen anya.
-Dehát előttem futott! Nem láttam hogy mi van előtte.... - Próbáltam magamat védeni, de apám inkább leintett ezért nem folytattam kiakadásom. Nem tehetek arról hogy nem láttam mi van a lába előtt, főleg úgy hogy sötét is volt, és futás közben a lámpák fénye is össze-vissza cikázott.
Nagyjából húsz percnyi autókázás után végre meg is érkeztünk, és a legelső orvosnak akit megtaláltunk elmondtuk hogy barátomnak mi a baja. JeongGuk-ot egyből elvitték mindenféle vizsgálatra, míg szüleim is elindultak lerendezni a kistesóm vizsgálását, édesanyám hasában. Én pedig mivel egyedül maradtam, odamentem ahhoz a helyiséghez, ahol barátomat vizsgálták. Leültem az egyik székre, és a telefonomat elővéve játszani kezdtem hogy valamivel elüssem az időt. Nem szeretek sokat várni, de általában mindig megéri. Azért nagyon remélem, hogy Sütinek nem lesz semmi komolyabb baja, mert akkor a szülei nem fogják elengedni hozzánk többször, azt pedig nem szeretném....
Csak vártam, és vártam legalább két órán keresztül, mire az orvos kinyitotta az ajtót és JeongGuk-ot fogva kisegítette a sérültet. Rögtön felpattantam a helyemről, majd vártam hogy közölje velem a hírt a fehér köpenyes férfi.
-Ön a barátja? - Kérdezte az orvos.
-Igen, Kim Tae Hyung vagyok. - Hajoltam meg az orvos előtt, mire csak bólintott egyet, és belekezdett mondandójába.
-Nos az a helyzet, hogy a barátjának nem lett komolyabb sérülése, csupán megzúzódott a bokája. Folyamatos jegeléssel és pihentetéssel, pár napon belül meggyógyul. - Vázolta fel a helyzetet, aminek hallatán megnyugodtam. Megköszöntünk a férfinak mindent, majd barátommal lassan elindultunk anyámékhoz. Nem is kellett olyan sokat mennünk, ugyanis útközben találkoztunk velük. Elmondtuk hogy mi a helyzet JeongGuk lábával, minek hallatán ők is megkönnyebbültek. Így hát megbeszéltük hogy még egy napot nálam alszik, és a hétvége utolsó napján pedig hazakísérem.
-És mit fogsz mondani a szüleidnek? - Kérdeztem tőle ijedten. Nem akarom, hogy az én hülyeségem miatt tiltsák el tőlem....Hiszen én miattam történt vele ez a baleset, mert ha nem hajt a kíváncsiságom, akkor nem sétálgattunk volna abban az erdőben és nem szenvedett volna sérülést.
-Azt, hogy útközben megbotlottam és elestem. - Mondta vállait megrántva.
-Dehát ez nem is így volt! - Hitetlenkedtem, kezeimmel lábamra csapva.
-Nem baj, néha nem árt egy kis füllentés. - Motyogta. Nem mondtam semmit, csak beletörődve sóhajtottam egyet. Ezek után rendesen ápolgatnom kell őt, mivel ő is képes miattam füllenteni a szüleinek.
Amint hazaértünk a hosszas kocsikázás után, rögtön felsegítettem JeongGuk-ot a szobámba, és az ágyamba fektettem. Lábát óvatosan a párnára tettem, majd lerohantam egy rongyért és jó sok jégkockáért. Ezután visszasiettem baráromhoz, aztán a hideg kockákat óvatosan rátettem bokájára, ezután pedig rátekertem a száraz ruhadarabot.
-Ez nagyon hideg! - Szisszent föl a kis sérült.
-Tudom, de muszáj kibírnod. Ettől fog csillapodni a daganat. - Mondtam sóhajtva. -Mit szólnál, ha megnéznénk egy filmet? - Vetettem fel az ötletemet, minek hallatán egyből bólogatni kezdett. Hamar megegyeztünk persze abban is, hogy a horrort továbbra sen hanyagoljuk, így természetesen abban a témában keresgéltünk filmeket. Nehéz volt, hiszen a nagy részét már láttuk, de végül mégis találtunk pár olyat amivel még nem találkoztunk. Ezért amíg az internet betöltötte azt amelyikre a választásunk esett, én lementem a konyhába hogy összeszedjek pár nassolni valót. Igen, mi vagyunk akkora debil állatok, hogy eszünk horrorfilm közben is.
Nagy nehezen ugyan, de felértem és lepakoltam mindent az ágyamra. Igaz hogy anya nem örül annak ha morzsás az ágyam, dehát majd leporolom. Elindítottuk a filmet, és nézni kezdtük. Kíváncsi voltam, hogy mennyire lesz ijesztő vagy éppen undorító, mivel láttam már mindenfélét. Volt amelyiktől hetekig rosszat álmodtam, és volt amelyiktől napokig nem ettem mert elvette az étvágyam.
Az alap történet nem volt újdonság, mivel már számtalan olyan horrorfilmet láttam, aminek a fő témája egy elátkozott tárgy, esetleg ember volt. Bár maga a film nem volt rossz, sőt! Kifejezetten jó volt, mert elég sokszor tört ránk a szívroham, ami azért nem mindegyiknél volt jellemző. De ezt igazán jól megtervezték, nagyon tetszett és a színészek is bámulatosan játszották el a jeleneteket. Így teljesen bele tudtuk magunkat élni a helyzetekbe, ami elég sokszor váltott ki belőlünk borzongást.
-Nem tudom Süti hogy te hogy vagy ezzel, de nekem bejött. Nem is kicsit. - Mondtam meglepetten, amint vége lett a filmnek.
-Nekem is. - Helyeselt mosolyogva. -És már a lábamat is egy kicsit jobbnak érzem. - Mondta említett testrészét nézegetve, amit egy kicsit meg is mozdított. Szemeimmel végig arcát néztem, azonban a fájdalom jeleit abszolút nem láttam. Kíváncsian ránéztem bokájára, ami már kezdett visszatérni az eredeti méretébe.
-Nem baj, azért a biztonság kedvéért teszek rá még egy jeges borogatást. - Mosolyogtam rá, haját kicsit összeborzolva. Ezután lemásztam az ágyamról, majd a rongyot óvatosan levettem és magammal vittem a konyhába. Kicsavartam belőle a felesleges vizet, utána újabb jégkockákat vettem ki a fagyasztóból. Mielőtt még az összes szétolvadt volna a kezemben, felrohantam a szobámba és újra leápoltam barátom lábát. -Holnapra már biztos jobb lesz. - Néztem rá biztatóan, mire ő csak bólogatott. Amint végeztem vele, hirtelen kopogást hallottunk az ajtómon. Engedély adásom után anyukám lépett be szobámba, amire meglepetten néztem rá.
-Mehettek majd fürdeni ha szeretnétek. - Jelentette be kedvesen, továbbra is az ajtóban ácsorogva.
-Rendben, de neked nem szabadna lépcsőznöd.... - Motyogtam nemtetszésemet kifejezve.
-Jajj fiam, ne kezd már te is azt amit apád! - Sóhajtott fel, szemeit megforgatva. -Ha te is épségben születtél meg, akkor a kistestvéred is úgy fog. - Magyarázkodott, de én továbbra is aggódtam érte. Hát most na, azért nem mindenki férfi szülője tud teherbe esni. Legalábbis én a családtagjaimon kívül még nem találkoztam olyan férfival, aki ugyanilyen adottsággal rendelkezett volna.
Kis beszélgetésünk után anya is elment aludni, mi pedig készülődtünk a fürdéshez. Már éppen a pizsamámat kezdtem el keresgélni a szekrényemben, amikor hirtelen farkasvonyítást hallottam meg. Rögtön az ablakomra kaptam a fejemet, amin keresztül láttam hogy megint telihold van. Először viszont azt hittem, hogy csak képzelődök....De mikor már másodjára is meghallottam, rájöttem hogy nagyon nem képzelődök hanem tényleg hallom a vadállatot. Hmm....Lehet hogy holnap estefele megint el kéne oda mennem, de JeongGuk nélkül. Kíváncsi vagyok, hogy találni fogok-e valami érdekeset.

Sziasztok! ^^ Sajnálom hogy ilyen sokat késtem a folytatással, de mostanság kicsit el voltam/vagyok havazva 😅 Viszont sikerült meghoznom ezt is, éééssss a következő résztől kicsit jobban beindulnak majd az események. 😉 Kellemes olvasást hozzá! ❤