A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

2.Évad 12.rész

TaeHyung Pov.:

Fogalmam sincs hogy mikor térhettem magamhoz, csak azt tudom hogy iszonyatosan sajgott a fejem. Alaposan fejbevághattak, mert amikor a fájó pontra tettem a kezemet, egy jó nagy dudort éreztem. Lassan próbáltam kinyitni a szemeimet is, azonban először még csak homályosan láttam mindent. Többször is pislognom kellett, hogy végre kitisztuljon a látásom. Egy dohos szagú épületben feküdtem a földön, viszont érdekes módon csak a kezeim voltak megkötözve. Az épület falai itt is fehérek, vagy a sok kosz miatt már inkább szürkék voltak, mögöttem pedig volt egy nagy ablak, aminek az üvege már elég rendesen szét volt törve. Próbáltam hallgatózni, hogy vajon merre lehetek, és ez a két idióta hol lehet, mivel tudni akartam. Kintről hullámok csapódását, valamint madarak hangját hallottam. Ezek szerint vízközelben vagyok....Na de milyen víznek a közelében?? Ha tenger akkor az annyira nem jó, mert abból nem tudok inni, már pedig terhesség alatt nagyon sokat kellene innom.
Hiába füleltem több percen keresztül, emberi zajokat abszolút nem hallottam. Se lépteket, se beszédet, se nevetést, semmit. Ahh....Fogalmam sincs, mitévő legyek! Félek megmozdulni, hiszen kitudja mikor toppan be ChanMi, vagy esetleg a cinkosa. De azt még mindig nem tudtam meg, hogy mit akarhat tőlem...? Oké, hogy valamit állítólag visszakér tőlem, na de mi a nyavaját?
Gondolkodásom közben nagy nehezen sikerült feltornáznom magam ülő pózba, és ekkor vettem észre hogy mellettem hever a telefonom. Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem mert azt hittem, hogy el fogják venni tőlem. Mondjuk...Szerintem mindketten buták, na meg amatőrök is ehhez a dologhoz, de inkább nem szólom el magam. A végén tényleg szívni fogok, az pedig a hátam közepére se hiányzik. Mindenesetre nem haboztam, próbáltam feloldani a készüléket, hogy fel tudjam hívni páromat. Biztos vagyok benne hogy agyon aggódja már magát, valamint a fiaink is tuti hogy meg vannak ijedve. Igencsak nehezen, de végül sikerült, és mázlimra még térerőm is volt. Ám mielőtt még elkezdtem volna tárcsázni Jimin számát, ismét hallgatózni kezdtem. Ha most felhívom a szerelmemet és elmondom neki hogy milyen helyen vagyok, akkor lehet hogy lebukok ChanMi előtt. És ha lebukok, akkor ezer százalék hogy elveszi tőlem a telefont, sőt...Még az sem kizárt, hogy tönkreteszi. Ahh....Félek, nagyon félek. Nincsen több vágyam annál, mint hogy kikerüljek innen épségben, vissza a családomhoz, és boldogan várhassuk a két ikerlányunkat. Erre a gondolatra már a könnyeim égették a szemeimet, pedig nem szabadna többet stresszelnem a babák miatt. Viszont az a baj, hogy nagyon-nagyon rossz előérzetem van....Ha ez a nő már egyszer kést szúrt belém, akkor az sem kizárt hogy ismét megteszi. Én pedig képtelen vagyok újra átélni azt, hogy kishíján meghalok, a gyerekeimet pedig elvesztem miatta.
Nagy levegőt vettem, így próbáltam meg lenyugodni és összeszedni magamat. Ha már egyszer lett egy ilyen esélyem, hogy sunyiban fel tudjam hívni Jimin-t, akkor élnem kell a lehetőséggel, hiszen kitudja hogy mikor toppan be ChanMi.
Mivel a kezeimet nem tudtam használni, ezért az orrommal nyomtam rá párom nevére, majd elkezdtem tárcsázni a számát.
-T....Tae? - Hallottam meg remegő hangját, aminek hallatán elszorult a torkom.
-Jimin! Most csak suttogva tudok beszélni....Nem tudom hol van ChanMi, és félek hogy bármikor betoppanhat. - Hadartam el gyorsan, folyamatosan nézegetve hogy mikor bukhatok le.
-De jól vagy? Nem esett bajotok? - Kérdezősködött.
-Nem, minden rendben csak félek....Gőzöm sincs, hogy mit akarhat tőlem. - Suttogtam még mindig halkan.
-Én se, de ki foglak onnan hozni, megígérem! - Mondta határozottan, ami nagyon is jól esett.
-De azt se tudom, hogy hol vagyok....Valami romos épületben fetrengek összekötözött kezekkel, és még annyit sikerült megtudnom hogy vízpart közelében vagyok. - Meséltem el gyorsan amiket tudtam, de már kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Nem baj szerelmem, ez is több mint a semmi. Igyekszünk a rendőrséggel minél hamarabb rád találni. - Próbált biztatni, így én csak reménykedni tudtam hogy ez tényleg így lesz.
-Sz....Szeretlek titeket! - Dadogtam már kissé elcsukló hangon. Olyan jó volt hallani a hangját, csak az volt a baj, hogy kitudja meddig nem láthatom se őt, se a gyerekeket.
-Ohh, de romantikus! Kár, hogy már nem mondhatod el neki szemtől szemben. - Hallottam meg hirtelen ChanMi gúnyos kacaját, amire fel is kaptam a fejemet.
-Ne! Jimin!!! - Üvöltöttem kétségbeesetten, miközben a lány elvette a telefonomat, én pedig még csak küzdeni sem tudtam érte.
-Tae!! - Hallottam meg még az ő hangját is, viszont ezután már nem hallottam, csak azt hogy az az idióta nő miket mondott neki.
-Drága Jiminie! Remélem elbúcsúztál a cuki kis párocskádtól, mert nem fogod őt többé látni! - Vigyorgott gonoszan, közben végig az én könnyes szemeimbe nézett. -Ég veleeeddd! - Nyomta ki a telefont elnyújtva az utolsó szót, majd a zsebébe rakta a készüléket. Ezek után könnyes tekintetemet a földre szegeztem, nem voltam hajlandó ChanMi undorító szemeibe nézni. Minél hamarabb ki akartam innen kerülni, lehetőleg épségben és esetleg rendőri kísérettel. Hahh....Nagyon remélem, hogy Jimin és a rendőrség előbb vagy utóbb rám találnak.
-Mit akarsz tőlem? - Tettem fel a kérdésemet szipogva, hangomból pedig tisztán ki lehetett szűrni a gyűlöletet, amit ez iránt a nő iránt éreztem.
-Anno még Jiminie-t akartam....De mivel te aljas módon elvetted tőlem, ezért most már nem kell, csak szimplán bosszút akarok rajtad állni. Azt akarom, hogy te is ugyanazt a szenvedést átéld, amit akkor én éltem át. - Adott magyarázatot a kérdésemre, én pedig nem tudtam eldönteni hogy sírjak-e mert így megfenyegetett és elbánt velem, vagy nevessek mert még mindig ennyire gyerekesen viselkedik.
-ChanMi, te miről beszélsz? Hallod egyáltalán saját magadat? - Néztem fel rá értetlenkedve, nagy nehezen ülő helyzetbe tornázva magamat. -Amikor te a mi sulinkba jöttél, mi már akkor együtt voltunk Jimin-nel. Te voltál az egyetlen, aki közénk akart állni. - Mondtam el amik a múltban történtek, továbbra is értetlenül ráncolva a szemöldökeimet. Oké, igaz hogy megtudtam végre hogy mi az anyám baja van velem, de továbbra sem értem, hogy mire jó ez neki. Attól még hogy elrabol és megkötöz, a párom soha nem lesz az övé. Nem csak azért mert engem szeret, hanem azért is mert vérfarkas, valamint nálam történt meg a bevésődése.
-Kussolj! - Kiabált rám idegesen, aminek hallatán egy kicsit megrezzentem. -Ha te nem lennél, ő már régóta az enyém lenne. - Sziszegte dühösen. -Hála Istennek sikerült a tervem, szóval most már jöhet az, amire vágytam. - Nevetett elégedetten, nekem pedig a hideg futkosott a hátamon. Jesszusom, mire készülhet vajon? Az a baj, hogy egy ilyen elmebeteg idiótából, bármit kinézek....
Boldogsága közben ismét nyílt az ajtó, és egy srác lépett be rajta. Eléggé ismerős volt, de fogalmam se volt hogy ki lehet az. Több helyen is voltak tetkói, valamint pár darab piercing-je is volt. Mindkét kezében egy-egy nagyobb táskát cipelt, amiket aztán ChanMi elé rakott. -Köszönöm WooShin! - Vigyorgott a lány, nekem pedig a név hallatán leesett minden. A döbbenet még jobban kiült az arcomra, ugyanis WooShin is a középiskolás osztálytársunk volt. Komolyan mondom, soha nem gondoltam volna hogy ő valaha is képes lenne egy ilyenre. Jól belehúztak a csőbe, most már tényleg kezdek kételkedni, hogy innen valaha is kijutok élve. Pedig nekem még élnem kell, hiszen van egy szerető családom, két ikerfiam és két ikerlányom akiket fel kell nevelnem. JiHyung se és TaeMin se maradhatnak az apjukra, mindkettejüknek szüksége van rám. Attól még hogy nem nő vagyok, ugyanolyan anyuka vagyok mint azok akik tényleg nő neműek.
ChanMi lassan kihúzott egy ostort az egyik táskából, majd a levegőben csattogtatta azt. A tárgy láttán, rögtön rossz gondolatok merültek fel bennem. Ha azzal akar engem csapkodni, akkor akár bele is halhatok a sérülésekbe....Édes Istenem, ha ostor volt abban a táskában, akkor mi lehet még vajon benne?? Mindenféle kínzóeszközzel akarnak engem a halálba küldeni, vagy mi? Inkább meghalnék gyorsan, minthogy órákon keresztül kínozzanak és szenvedjek.
A fájdalmas eszközt csattogtatva lassan odajött hozzám, arcán pedig egy pszichopata vigyor terült el. Ijedten néztem rá, hiszen nem akartam hogy rám csapjon. Így hogy a kezem is hátra volt kötözve, még csak a babákat se tudtam védelmezni. A félelem egyre jobban eluralkodott rajtam, könnyeim hamar folyni kezdtek, és a testem is rázkódott, mint a nyárfalevél. Nem akartam ezt átélni, azt kívántam, hogy bárcsak ez egy rossz rémálom lenne, amiből majd Jimin felkelt és azt suttogja a fülembe, hogy "Semmi baj kicsim, itt vagyok!". Azonban ez sajnos nem történt meg, így az első csapást hamar megéreztem a combomon. Borzasztóan fájt, égetett és csípett. Mikor odakaptam a fejemet, láttam hogy nagyon piros lett, valamint még az ostor nyoma is ott maradt. De nem tudtam sokáig elemezgetni a sebet, ugyanis pillanatok alatt megkaptam a második csapást is. Hangosan sírva felkiáltottam a mérhetetlen fájdalomtól, miközben a fejem is hátracsuklott.
-Na? Tetszik? - Kérdezte az arcomba röhögve ChanMi, majd még egyet rám csapott.
-C...ChanMi, k....Kérlek ha....Hagyd abba! - Zokogtam keservesen, így az emberi alakjuk helyett, csak színes pacákat láttam. Most már egyre kevésbé reménykedek abban, hogy innen valaha is kijutok élve. Bár az se biztos hogy a holttestem is kikerül innen, ugyanis belőlük kinézem még azt is, hogy beledobnak a vízbe, aztán vigyenek a hullámok amerre akarnak. Dehát, mit is várok?? Én okoztam magamnak megint ezt az egészet....Ha nem lettem volna olyan idióta, akkor szóltam volna Jimin-nek már az első levélnél, és akkor el tudták volna kapni ChanMi-t. Szóval most lényegében magamnak kevergetem a forró kását, amibe már konkrétan bele is estem, ezért most szenvedek. Most már tényleg csak abban tudok reménykedni, hogy párom lassan rám talál, és kiment innen.

Sziasztok! ^^
Igen, tudom hogy nem szóltam hogy ez a rész Tae szemszögéből lesz, de meglepetésnek akartam. Ugyan nem lett olyan hű de pozitív rész, és a következők sem lesznek azok, de azért remélem tetszeni fog! ☺ Kellemes olvasást hozzá, és kíváncsian várom a kommenteket! 🤗❤💛💚💙💜