A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

8.rész

Jimin Pov.:

Bevésődés....Mit is jelent pontosan a vérfarkasoknál? Nos, emberi nyelven a szerelmet. Csak annyi a különbség, hogy amíg az embereknél több idő alatt alakul ki - jobb esetben -, addig a vérfarkasoknál első látásra. Én is ebbe a csapdába estem amikor azon a hajnalon megláttam TaeHyung-ot, ezért is mentettem meg őt az ikerbátyámtól. Ahogyan megláttam gyönyörű arcát a holdfényben, egyszerűen nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy nekem ő kell. Viszont most, hogy lelepleztem a legnagyobb titkunkat félek, hogy el fog tőlem távolodni. Hiszen ki maradna barátja egy olyan borzalomnak, mint én?
Csak morogtunk egymásra YoonGi-val, de nem mozdultunk. Félve TaeHyung felé fordítottam a fejemet, így láttam rajta hogy teljesen meg volt rémülve. Szemei tányér nagyságúra kerekedtek, teste remegett, légzése szapora volt. Rossz volt őt így látnom, és dühös voltam magamra azért amiért így kellett látnia. Ha meghúztam volna magam, talán....Még együtt is lehettem volna vele.
Nem mertem felé mozdulni, mivel akkor tuti azt hitte volna hogy neki akarok ugrani, pedig eszem ágában se volt. Dehát persze megértem, hiszen félt tőlünk. Nem mindenki lát élőben két ikerfiút, akik egy ugrás alatt vérfarkasokká változnak, de....Neki volt szerencséje látni.
Szemeimmel amennyire csak tudtam felé néztem, de még így is láttam, ahogyan ott állt ijedten, remegő végtagokkal. Szörnyű volt őt így látnom, egyszerűen borzalmas, és ez mind miattam volt. Mert lelepleztem magunkat, illetve konkrétan titkolóztam előtte bár....Azt muszáj volt, mert senkinek nem szabad megtudnia hogy a mi fajunk létezik még. És én ezt is megszegtem, ahogyan a bevésődés szabáját is, miszerint tilos egy ember iránt bevésődni, szerelembe esni. Mondjuk ezt a tilalmat sose értettem és mindig is hülyeségnek tartottam, hiszen senki nem tudja szabályozni az érzéseit. Ha egyszer valakibe beleszeretünk, onnantól kezdve nincs megállás, el kell fogadnunk vagy vállalnunk kell a boldogtalan életet egy olyan személlyel akit nem is szeretünk igazán, vagy esetleg azt hogy egyedül, magányosan fogjuk leélni a nyomorult kis életünket.
Láttam a bátyámon hogy támadni akar, ezért úgy döntöttem hogy inkább cselekszem. Nem akarom hogy TaeHyung-nak baja essen, mivel akkor a szülei is engem hibáztatnának, na meg én is magamat szidnám. Így hát egy határozott mozdulattal felé fordítottam a fejem, és amennyire csak tudtam, kérlelően néztem rá. Nem mozdult, csak sokkoltan nézett rám. Szemei csillogásából láttam, hogy nagyon meg van rémülve, és gondolom attól is félt hogy esetleg én is meg akarom őt támadni, pedig eszem ágában sem volt. Sőt! Inkább csak védeni akartam, ugyanis YoonGi simán ráugrott volna. Nem bírtam tovább várni, ezért adtam neki egy értelmesebb jelzést hogy meneküljön. Fejemmel a háta mögötti rész felé bökdöstem, mire meg is fordult. Persze mivel nem látott ott semmit, ezért értetlenül nézett vissza rám, így hevesebben mozgattam fejemet. Végül nagy nehezen értette a célzásomat, és még egy utolsó pillantást vetve ránk, el is kezdett kifutni az erdőből. Lehajtottam a fejemet, közben visszafordultam testvérem felé. A verekedésünk pedig a kezdetét is vette, hatalmas mancsával megcsapta farkas fejemet. Nagyon fájt, de nem hagytam magam, én is nekitámadtam. A nyakától pár centire haraptam bele éles fogaimmal, mire ő is belém harapott.
-Két Park, elég legyen! Micsoda viselkedés ez már megint? - Ugrott közénk hirtelen a semmiből apánk, még emberi alakjában maradva. Ő általában csak vadászatnál vált alakot, nem úgy mint mi. Látszott rajta hogy dühös ránk, amiért újra összeverekedtünk a bátyámmal. A fejünket szégyenkezve lehajtottuk, majd hátsó lábainkra ágaskodva mi is visszaváltoztunk emberekké. -Mondjátok meg, miért kell minden egyes nap szétszedni titeket, hogy ne öljétek meg egymást?! - Csapta meg combjait apa hitetlenkedve nézve ránk, de mi csak a földet bámultuk. -YoonGi! Jimin! Ikertestvérek vagytok, az ég szerelmére! Próbáljatok meg békét kötni, különben ki lesztek tiltva a családból! - Mérgelődött tovább ősünk, neveink erélyes kiejtésére pedig kissé meg is rezzentünk. Hiába, apánkkal nem tanácsos vitatkozni, úgyis ő neki lesz igaza.
-De apa, az öcsém egy emberbe vésődött be! Megszegte a szabályokat, ezért vesztünk össze. - Magyarázkodott a bátyám, minek hallatán igyekeztem valahogyan eltűnni a világból de rájöttem, hogy sajnálatos módon nincsen olyan képességem amivel képes lennék ezt megtenni. Esetleg ha öngyilkos lennék, de olyan ostoba és meggondolatlan azért nem vagyok.
-Igaz ez fiam? - Kérdezte dühösen apám, és tudtam hogy engem néz még anélkül is, hogy én nem mertem ráemelni a tekintetem. Éreztem magamon égető pillantásait, így már szinte a sírás kerülgetett. Aish....Miért pont velem történik mindez?? Nem hazudhatok, képtelen vagyok rá, arról nem is beszélve, hogy az ősöm egyből kiszúrná hogy nem mondtam igazat. Akkor pedig még nagyobb bajban lennék, arra meg nincs szükségem. -Park Ji Min, kérdeztem valamit! - Szólt rám erélyesebben, mire összerezzentem. Most az én testem remegett úgy, mint ahogyan Tae-nek amikor meglátott minket vérfarkassá változni. Egy nagy levegőt véve összeszedtem magam, majd apám szemeibe néztem. Láttam rajta mindent....Dühöt, csalódottságot és talán reménytelenséget is. Hiszen én születésemtől kezdve egy reménytelen élőlény vagyok, mindig történik velem valamilyen balszerencsés dolog. Ezért a szüleim már semmiben sem reménykednek velem kapcsolatban, ami nagyon is rossz érzés, mivel nekik kellene támogatniuk. De nem, ők ahelyett hogy támogatnának engem és mellettem állnának, inkább kirekesztenek és a mindenben sikeres bátyámat istenítik az egekig. Szóval ha ezt nézzük, akkor mégsem olyan meglepő, hogy egy emberbe szerettem bele.
-I....Igen! - Nyögtem ki nagy nehezen az igazat, minek eredményeképp csak egy hatalmas atyai pofont kaptam.
-Eszednél vagy? Megszegted az egyik legfontosabb vérfarkas törvényt! - Rivallott rám ősöm, amit jóformán már csak halkan hallottam, ugyanis erőteljes ütésétől elég rendesen sípolt a fülem. -Nagyon nagy bajban vagy Jimin....Mi lesz ha a többiek is megtudják? Akár halálbüntetést is kaphatsz, azt akarod? - Folytatta szidásom még mindig ingerülten, azonban nem volt már olyan hangos, aminek kifejezetten örültem.
-Nem apa, nem akarom azt! És azt sem hogy mindenki megtudja. - Fakadtam ki, szomorúan nézve rá. Elegem volt, mindig csak én voltam a szar a bátyám meg az isten. Úgy döntöttem itt az ideje, hogy én is kifejtsem a véleményemet mindenről. -Szerinted miért történt ez meg? Tudod milyen szarul esik az, hogy születésünk óta YoonGi az akinek lesitek minden kívánságát, én meg szinte csak egy pótkerék vagyok? - Mondtam el a bánatomat teljesen kiakadva, amit mindketten szó nélkül végighallgattak. Viszont a választ már nem vártam meg, inkább elmentem a saját kis kuckómba, ahol senki nem zavarhat. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, totálisan kész vagyok idegileg. Utálok vérfarkas lenni, utálok ebben a rohadt családban élni, az erdőről már nem is beszélve. Egész életemben nem csinálok mást, csak bujdosom a világ elől. Ha a fajtám nem lenne hirtelen haragú, akkor többet járkalhatnék a városban. Már az is kész csoda egyáltalán, hogy suliba járhatok....Ahh....Gondolom a bátyám már azt is elmondta apának, hogy egy fiúba vésődtem bele. Ami szintén nem megszokott, hiszen mindenki a másik nemet érzi vonzónak közülünk, kivéve én.
Hamarosan felértem a kis faházikómba, ami csak az enyém és senki más nem teheti be a lábát. Oké, a múltkor TaeHyung-ot is felhoztam ide, mert nem akartam hogy akár a bátyám, akár a többiek nekitámadjanak. Arról nem is beszélve, hogy akkor kezdtem bevésődni iránta. Amikor belenéztem abba a gyönyörű, mogyoróbarna szempárba, egyből ellágyult a szívem. Na és azok a szép ajkak....Beleszerettem, ez van. Mikor a mosdóban fogdoztam a puha arcát, nagyon nehezen tudtam visszafogni magam, hogy ne csókoljam meg. Bár nekem se volt még soha szerelmem, hiszen egy vérfarkas életében csak egyszer van bevésődés, ez pedig örökké tart kivéve akkor, ha nagyon megharagszunk valamiért a választottunkra.
Hosszas gondolkodásomból, a kint szakadó eső és tomboló szél zökkentett ki. Lassan odalépkedtem az ablakhoz, hogy lássam ezt a cudar időjárást, amiben most teljesen magamra ismertem. Hiszen jelenleg belülről én is úgy tombolok akár a kinti viharos szél, a könnyeim pedig olyan gyorsan folynak végig az arcomon, ahogyan az eső leesik az égből a földre. Remélem azért Tae már épségben hazaért, nem szeretném hogy elázzon. Na meg azt se hogy nagyobb baja essen, mert akkor nem tudom mit csinálok. Valószínűleg magamat hibáztatnám, hiszen miattam jött ide.
Nagyot sóhajtva mentem a kis faágyamhoz, hogy lefeküdhessek rá és kiürítsem egy kicsit a gondolataimat. De persze ezt se tudtam nyugodtan megcsinálni, ugyanis édesanyám ezt a pillanatot találta megfelelőnek arra, hogy felkeressen.
-Jimin! Kicsim, fent vagy? - Hallottam meg anya lágy, aggódó hangját.
-Igen, fent! - Válaszoltam, de nem mentem oda az ajtómhoz.
-Gyere haza, kérlek! Apádnak és a bátyádnak biztos csak rossz napja volt....Nem akartak megbántani. - Próbált rávenni arra, hogy menjek vissza az igazi otthonomba, de nem sikerült neki.
-Anya, nem megyek haza! - Mondtam határozottan. -Mindenkinek jobb lesz, ha én most itt maradok. - Motyogtam. Nem vagyok hajlandó innen lemenni, akármit is mondanak. Tudom jól hogy nem azért lettem ennyire lecseszve, mert éppen rossz napjuk volt, hanem azért mert megszegtem az egyik legfontosabb vérfarkas törvényt. Felesleges beadni nekem mindenféle dumát, úgyis tudom az igazat.
-De legalább enni egyél majd rendesen! - Mondta feladva velem a harcot, majd elment. Biztos vagyok benne hogy ő is haragszik rám, csak nem akar feszültséget a családban. Pont ezért lenne jobb, ha eltűnnék innen....hiszen ki lenne olyan hülye, hogy hagyja magát megöletni? Én biztos hogy nem. Inkább elmenekülök innen, és tettetem magam normális embernek. Már csak az lenne rossz, ha még TaeHyung is eltávolodna tőlem, bár így hogy látta az igazi énemet, kötvehiszem hogy szóba merne velem állni. Szuperül elrontottam mindent.

Boldog Karácsonyt mindenkinek! 💝🎄 Ajándékként hoztam nektek egy folytatást, ami annyira nem lett eseménydús, de azért igyekeztem. 😘 Remélem tetszeni fog nektek! Szóval kellemes olvasást hozzá, és mégegyszer kellemes ünnepeket! ☺💖💝💓