A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

2.Évad 28.rész

TaeHyung Pov.:

A szülés óta újabb napok teltek el, és mivel a lányoknak se lett semmi bajuk, az orvosunk haza engedett minket. A fiaink mindenben segítenek nekünk amire megkérjük őket, TaeMin különösen a kicsi Jimin mellett volt a legtöbbet, ami persze nem volt baj, hiszen örültünk hogy ennyire szereti a kis húgát. Éjszakánként sem kell olyan sokszor felkelnünk, ami szintén jó, bár az tény hogy négy gyereket eléggé nehéz nevelni. Bele se merek gondolni, hogy mi lesz még a jövőben, amikor majd elérik a tinédzser kort. Persze az még odébb van, ráérünk felkészülni rá.
Gondolataim közben hirtelen megszólalt a csengő, és mivel a lányok a bátyjaiknál voltak, párom pedig a konyhában csinálta az ebédet, ezért rám maradt az ajtó kinyitása. Gyors léptekkel odasiettem a sötétbarna falaphoz, majd a kilincset lenyomva kinyitottam azt.
-Hello! Nem zavarunk ugye? - Köszöntek vidáman anyósomék, igencsak meglepve engem.
-Sziasztok! Dehogy, gyertek csak! - Engedtem be őket udvariasan a házunkba, ahol valószínűleg sosem jártak még.
-Ki az drágám? - Hallottam meg a konyhából szerelmem kérdését, azonban apósom megelőzött a válaszadásban.
-A családod. - Mondta viccelődve, közben levették a cipőjüket, amit én türelmesen megvártam. Amint végeztek, bekísértem őket a nappaliba, ahol a fiaink még mindig ugyanúgy fogták a lányainkat.
-Ohh, Istenem! Szabad? - Érdeklődött csillogó szemekkel nézve rám párom anyja, aminek láttán melegség öntötte el a szívemet. Furcsa volt, hiszen JiHyung és TaeMin születésekor még abszolút nem látogattak minket ilyen sűrűn, bár nem is csoda, mivel akkor még haragban volt Jimin a családjával.
-Persze, nyugodtan. - Bólogattam kuncogva, anyósomnak pedig több se kellett, átvette a fiúktól mindkét lányunkat. Nagyon jó érzés volt hogy így befogadtak engem, valamint a gyerekeket is a családjukba. Boldogan néztem, ahogyan a kezeiben fogva a kicsiket beszélt hozzájuk.
Lassacskán szerelmem is készen lett az ebéddel, ezért a konyhába menve segítettem neki megteríteni, hogy aztán az egész család együtt ehessen. Pár perc alatt készen is lettünk, így a kis Jimin-t és TaeJi-t beletettük a babakocsiba, amit a biztonság kedvéért a konyha bejáratába toltunk. Eközben mindenki elfoglalta a helyét, végül pedig nekiálltunk az evésnek. Teljesen jó volt a hangulat, tényleg olyanok voltunk mint egy nagy család, és persze a boldogságomat se tudtam leplezni. Mindenféle régi történet előkerült, többnyire persze a férjemről illetve az ikertestvéréről, YoonGi-ról, viszont engem ez sem zavart, hiszen szívesen hallgattam őket. Na meg ezeket hallva szerelmemről is több új dolgot tudtam meg, ami nekem csak az előnyömre vált.
Ebédelés után visszamentünk a nappaliba, ott folytattuk a beszélgetést. Jó pár órán keresztül nálunk voltak, mondhatni a délután nagyobb részét velünk, na meg persze a gyerekeinkkel töltötték. Még párom ikertestvére és annak barátnője is örömmel fogták a lányainkat, illetve a fiainkkal is szeretetteljesen bántak. Végül késő délután úgy döntöttek hogy hazamennek, ezért egy hosszas búcsúzkodás után, ismét hatan maradtunk.
-Elviszem a fiúkat fürdeni, addig tudsz vigyázni a lányokra? - Néztem érdeklődve Jimin-re, még mindig a bejárati ajtóban ácsorogva.
-Persze kicsim, elleszek velük. - Bólintott mosolyogva, majd egy rövid csók után én mentem fürdetni JiHyung-ot és TaeMin-t, ő pedig a kis Jimim-re illetve TaeJi-re vigyázott. Az ikrek kezeit fogva egyenesen a fürdőbe mentem velük, ahol aztán megengedtem nekik a kádba a vizet, ők meg addig levették magukról a ruháikat. Mihelyt készen lettek, beszálltak a kádba, ám mivel még gyerekek, egyből elkezdtek játszani. Szélesen mosolyogva néztem, ahogyan a fürdős játékaikkal szórakoztak, hiszen annyira szerettem őket így látni. Végre nem a szomorúságot, kétségbeesést, aggódást, idegességet vagy az ijedtséget láttam a szemükben, hanem a színtiszta boldogságot, az örömöt, hogy minden újra a helyére állt. Nincs több rossz akaró, akik romba akarnák dönteni az életünket, mert ezek az emberek már mind a méltó helyükön vannak, azaz a börtönben.
Hosszas gondolataim közben JiHyung és TaeMin jelezték hogy ki akarnak szállni, ezért óvatosan kisegítettem őket a kádból, utána mindkettejüket alaposan megtöröltem. Ezután a kezükbe adtam a pizsamájukat, majd segítettem nekik felöltözni. Amint készen lettek, visszamentünk a családunk többi részéhez, azonban a fiúk ezúttal is hamarabb leértek, mint én. Rám nézve mutatóujjukat a szájukhoz rakták, ezzel jelezték nekem, hogy csendben kell lenni. Először nem értettem a helyzetet, viszont mikor benéztem a nappaliba láttam, hogy Jimin a kicsi Jimin lányunkat az ölében tartva elaludt. Azaz a két Park Ji Min együtt szundikált ülve a kanapén, ez a látvány pedig engem és a fiúkat is halkan megnevettetett. A telefonomat gyorsan előkapva csináltam róluk pár képet, majd visszarakva a zsebembe a konyhába mentem az ikrekkel, hogy adjak nekik vacsorát. A döntésük nem volt nehéz, mindketten müzlit kértek, azt pedig pillanatok alatt meg tudtam csinálni. Már én is ültem volna le enni, amikor meghallottam valamelyik baba sírását, így rögtön a nappaliba rohantam. A kis TaeJi lányunk potyogtatta a könnyeit, ezért óvatosan felvettem, és próbáltam megnyugtatni. Eközben ránéztem az órára is, szóval rá kellett jönnöm, hogy bizony nekik is vacsora idő van. Bármennyire nem akartam, mégis fel kellett keltenem páromat, hiszen egyedül nem tudtam volna megcsinálni az etetést.
-Szívem, ébredj! Etetés van. - Mondtam halkan, közben pedig egy apró puszit is nyomtam az arcára. Nagyot szusszanva lassan kinyitotta a szemeit, és egy ásítás után a kezébe vette a másik lányunkat, majd együtt visszatettük őket a babakocsiba. Mikor már a fiaink is befejezték a vacsorát, a hugaikhoz mentek, hogy amíg mi az apjukkal csináljuk a babák vacsoráját, addig ők vigyázzanak rájuk. Szerelmemmel ez idő alatt igyekeztünk minél hamarabb elkészíteni a tápszereket, ugyanis a gyerekeink már egyre kevésbé bírtak magukkal. A lányok éhesek voltak, a fiúk pedig álmosak, ami azt jelentette, hogy totál káosz lett az egész este.
Végül kissé nehezen és ingerülten, de készen lettünk a babák vacsorájával, ezért gyorsan ki is mentünk velük.
-Anya, etethetem Jiminie-t? - Érdeklődött nagy boci szemekkel nézve rám a kis TaeMin, miközben én és az apjuk leültünk a kicsikkel a kezünkben, felkészülve az etetésre.
-Fiam, már este van. Menjetek szépen fogat mosni, aztán alvás! - Utasította őket a férjem, ami persze nem igazán tetszett nekik.
-De én anyától kérdeztem.... - Duzzogott a kisebbik iker, kezeit összefonva a mellkasán, még az arcmimikáival is kimutatva, hogy nem örült az apja válaszának.
-Kicsim, apátoknak igaza van. Nyolc óra van, itt az ideje hogy aludjatok. Ne vitatkozzatok, hanem mossátok meg gyorsan a fogaitokat, aztán ha megetettük a hugaitokat, felmegyünk hozzátok. - Mondtam halkan, mégis türelmesen, hiszen ha ideges vagyok a gyerekek közelében, azt ők is megérzik, annak pedig nagyon nem lenne jó vége.
Nagyot sóhajtva lassan elindultak a fürdő irányába, mi Jimin-nel pedig türelmesen megvártuk, amíg a kicsi Jimin valamint TaeJi megeszik az esti adagjukat. Amint minden cseppet kiittak a cumisüvegből, óvatosan fogva őket az üvegeket a mosogatóba raktuk. Ezután minden villanyt leoltva, a bejárati ajtót pedig bezárva felmentünk, és a lányaink szobájába lépve leraktuk őket is aludni. Szerencsére mostanában egyre jobb alvók a kicsik, így mi is illetve a fiúk is valamivel többet tudunk aludni.
Mihelyt végeztünk a lányoknál, bementünk a fiainkhoz is, ahogyan ígértük, na meg alapból is szokásunk volt, hogy esténkénk adunk nekik egy-egy puszit, esetleg betakargatjuk vagy megsimogatjuk őket. Szóval ezúttal sem volt másképp, párom először JiHyung-hoz, én pedig TaeMin-hez mentem. Mindketten kaptak egy puszit és egy kis simogatást, utána pedig mi is mentünk az apjukkal a szobánkba.
-Hahhh, végre egy kis nyugi! - Sóhajtott fel Jimin, fáradtan dőlve el az ágyon.
-Igen. - Bólintottam, majd az ajtót becsukva és a villanyt lekapcsolva, lassan bebújtam mellé a takaró alá. -Mi lenne, ha valamikor elutaznánk egy kicsit? - Vetettem fel páromnak az ötletemet, mégha a reakcióját a sötétség miatt nehezen is tudtam kivenni.
-Őszintén szólva nem rossz ötlet.... - Mondta teljesen elgondolkozva, ebből pedig már tudtam, hogy jönni fog az a bizonyos "De mi van, ha...?" rész.
-De? - Kérdeztem megelőzve őt, mielőtt még folytathatta volna gondolatmenetét.
-De a babák még nem túl kicsik ehhez? - Nyögte ki végül a kérdést, ami annyira aggasztotta őt.
-Dehogy, ezt minden szülő maga dönti el. - Mosolyogtam, bár Jimin ezt nem láthatta a sötétségtől, viszont hallani hallhatta a hangomon. Mivel azonban választ percekig nem kaptam, ezért inkább felsoroltam neki még egy pár indokot, amiért elmehetnénk a gyerekinkkel együtt egy kis nyaralásra.
A sok beszélgetéstől hamar elfáradtunk, így végül abban maradtunk hogy másnap megbeszéljük ezt a dolgot. Elalvás előtt viszont még váltottunk egy hosszú, szenvedélyes csókot, utána pedig összebújva igyekeztünk elaludni.

Sziasztok! ❤
Itt lenne a folytatást, ami igaz nem lett már olyan érdekes és izgalmas, viszont mivel hamarosan vége a történetnek, ezért már nem lesz annyi izgalom. Azért remélem elnyeri a tetszéseteket, és kellemes olvasást hozzá! ☺💗💖💝