A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

2.Évad 17.rész

Jimin Pov.:

Napokon keresztül rejtegettem a kis dobozkát, amiben az eljegyzési gyűrű lapult, hiszen nem akartam hogy szerelmem rájöjjön a meglepetésemre. Azonban szerencsére elérkezett az a bizonyos nap, amit már annyira vártam. Már mindent elintéztem, kifizettem amiket kellett, szóval remélem minden zökkenőmentesen fog menni.
Gondolkozásom közben az ikrek szobájába mentem, hogy felébresszem őket. Korán kellett indulnunk, ugyanis a tengerparti szállodát amit pár napra lefoglaltam, délelőtt tizenegy órától lehet elfoglalni.
Alig hogy bementem az ajtajukon, egyből ráléptem egy játékra, amitől nagyon megfájdult a talpam.
-Aish....Fiúk, mi ez a kupi?? Hányszor elmondtuk már anyátokkal, hogy amivel már nem játszotok azt tessék visszarakni a helyére?! - Szidtam meg őket, mivel muszáj volt. -Ahh....Öltözzetek fel, aztán indulunk! - Adtam ki nekik az utasítást, közben elpakoltam az útból a játékaikat. Álmosan a szekrényükhöz lépkedtek, majd kisebb civakodással, de végül sikerült felöltözniük. Miután én is a helyükre raktam a kacatjaikat, lementem velük a konyhába, ahol már párom várt minket a finom reggelivel.
-Van még időnk? - Érdeklődött kissé ijedten nézve rám, mire én csak elmosolyodva adtam egy puszit az ajkaira.
-Még egy kicsi van. - Válaszoltam a kérdésére, miközben leültem az asztalhoz. Amint TaeTae is közénk ült, nekiálltunk a reggelizésnek. Mint mindig, most is jól elbeszélgettünk a fiúkkal, élvezettel mondták el hogy mit szeretnének majd csinálni a Jeon családnál. JeongGuk-ot ismerve biztosan vinni fogja őket mindenfelé, ugyanis ők alapból is többet járkálnak kirándulni.
Reggelizés után még összeszedtük a fontosabb cuccokat, majd kipakoltunk a kocsiba. Mihelyt minden a helyére került, elindultunk barátunkhoz hogy kitegyük a gyerekeket.
-JiHyung, TaeMin szótfogadni JeongGuk-nak és MinAh-nak! - Szigorította be őket TaeHyung, amire a kicsik csak bólogattak.
-Nyugi Tae, jó nevelést kaptak tőletek! Tudom hogy nem lesz velük baj, ismerem már őket születésük óta. - Vigyorgott barátunk, miközben a fiúkra nézett.
-Persze, elleszünk velük. Én már kitaláltam a programokat, szóval biztos vagyok benne hogy ellesznek. - Mondta MinAh is mosolyogva, ezek a szavak pedig minket is megnyugvással töltöttek el.
-Rendben, de azért bármi van, hívjatok! - Nézett JeongGuk-ra aggódón szerelmem.
-Oké, úgy lesz. Ti pedig érezzétek jól magatokat, aztán majd küldjetek képeket is! - Ölelt meg minket barátunk, utána pedig MinAh is. A hosszas búcsúzkodás után végül, folytattuk utunkat párommal. Egészen a szállásig meg se álltunk, mivel eléggé szorított az idő. Kicsit izgultam az este miatt, át kellett gondolnom hogy miket is mondjak majd, mielőtt még felteszem neki a nagy kérdést. Soha nem csináltam még ilyet, hiszen ő az első és egyben utolsó szerelmem is.
Nagyjából két és fél óra alatt sikeresen odaértünk a szálláshoz, így a parkolóban letettem a kocsit, utána pedig bevittük a cuccainkat. A recepciónál elmondtam a fontos tudnivalókat, és amint egyeztettük az adatokat, meg is kaptuk a szobánk kulcsát. Ezután megkerestük a 18-as szobát, aminek az ajtaját kinyitva letettük a táskáinkat. Nagyon szép volt a szoba, és tágas is, a kilátásunk pedig pont a tengerre nézett. Tényleg eszméletlen volt, büszke voltam magamra hogy ezt választottam, még akkor is ha marha drága volt.
-Úristen! Mennyibe fájt ez nekünk? - Nézett rám hatalmas szemekkel TaeTae.
-Ne törődj azzal kincsem, inkább élvezzük ezt a pár napot kettesben. - Mosolyogtam, majd nyomtam a puha ajkaira egy nagy puszit.
-Ahh....És mik a terveid? - Kíváncsiskodott, miközben elkezdtünk kipakolni.
-Először is kipakolunk, aztán lemegyünk a partra. Fürdünk, együtt leszünk, aztán elmegyünk vacsorázni. Eddig ennyit terveztem. - Soroltam fel a programokat, jobban mondva csak egy részét.
Nagyjából húsz perc alatt mindent a helyére tettünk, ezért a telefonjainkat és a kulcsot elrakva lementünk a partra. Boldogan sétáltunk egymás mellett, az ujjainkat szorosan összekulcsolva. Ahogy terveztem, megnéztük a partot, illetve az árusokat is akik a turistáknak kedveskedtek ékszerekkel, virágokkal, díszekkel, vagy egyéb dolgokkal, páran még kaját is vagy éppen innivalót is árultak. Hangulatos volt az egész, néhány ember zenélt valamilyen hangszeren, és pár embertől még pénzt is kaptak. Tényleg nagyon élvezetes volt, teljesen szabadnak és gondtalannak éreztem magamat. Bár ahogyan elnéztem, ezzel párom se volt másképpen. A mosoly az arcáról egy másodpercre se tűnt el, ennek pedig szintén nagyon örültem. Ő is megérdemelte már hogy boldog legyen, hiszen szegény annyi szörnyűséget átélt már....Viszont én mindent megteszek, hogy gondmentes életünk legyen.
-Ez valóban gyönyörű! - Áradozott szélesen vigyorogva TaeTae, édes boci szemeivel rám nézve.
-Igen, de nekem te vagy a leggyönyörűbb. - Kacsintottam rá, így sikerült elérnem, hogy hosszú idő után újra zavarba essen. Imádom amikor ilyen kis szégyenlős, nem sokat változott az évek alatt.
A sok sétálgatás és nézegelődés közben megéheztünk, ezért körbenéztünk az összes ételárusnál, hogy melyiknél mit lehet kapni. Sokfajta lehetőség volt, éppen ezért igencsak nehéz volt dönteni.
-Ahhh, kicsiiimmm!! - Hallottam meg hirtelen TaeHyung szenvedő hangját, mire ijedten kaptam rá tekintetemet.
-Mi az szívem, baj van?? - Kérdeztem rögtön, teljesen kétségbeesetten nézve a szemeibe.
-Nem, nincs semmi baj, csak megkívántam a Sushi-t. Olyan régen ettem már.... - Mondta szinte nyálcsorgatva. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd mondtam neki hogy üljön le egy szabad helyre. Amíg ő leült, addig én kértem neki kaját, közben néztem valamit magamnak is. Amint páromét kiadták, elmondtam az én kérésemet is. Egész hamar meg is kaptam, ezért odamentem szerelmemhez hogy együnk. Tae csak úgy tömte magába a rendelését, aminek láttán nem bírtam nem nevetni. Én is jóízűen falatoztam, mivel a reggeli azért már több ideje volt, és éhes voltam. Miután mindent megettünk, kiültünk a homokos terngerpartra, hogy a lábunkat érintse csak a víz. Mihelyt leültünk, TaeTae egyből a vállamra hajtotta a fejét, közben kezét az enyémre tette. Mosolyogva pusziltam meg a homlokát, majd néztem a hullámzó tengert.
-Tényleg jó egy kicsit kikapcsolódni, mostanában alig voltunk együtt. - Sóhajtott fel szerelmem.
-Igen, de most már csak együtt leszünk. - Mondtam boldogan.
-Figyelj, Jimin! Én....Tényleg sajnálom, hogy ismét hazudtam neked! Amikor az első levelet kaptam, azt hittem hogy eltévesztették a házszámot vagy valami, és nem akartam belőle botrányt. A többinél pedig már féltem.... - Kért tőlem bocsánatot, bűnbánó tekintettel nézve a szemeimbe, ebből pedig tudtam hogy komolyan gondolja.
-Édesem, most már nincsen baj. Ne törődjünk ezzel az egésszel, csak azzal hogy életben vagytok, ők pedig megkapták a méltó büntetésüket. Nekem egyedül az a fontos, hogy te és a lányaink jól vagytok. - Néztem őszintén a szemeibe, miközben gyengéden az arcára simítottam. Ezek után nem is hagytam őt szóhoz jutni, inkább ajkaira hajolva megcsókoltam. Lágyan ízlelgettük egymás puha ajkait, majd lassan a nyelveink is heves táncot kezdtek járni. Annyira hiányzott már ez az érzés, hogy azt elmondani sem tudom. Hiába telt el már lassan hat év azóta mióta összejöttünk, én még mindig ugyanúgy szeretem TaeHyung-ot, abszolút nem változtak iránta az érzéseim. Inkább csak mégjobban szeretem őt, valamint tisztelem is azért, mert szinte ugyanazokat a kínokat átéli kilenc hónapon keresztül, mint a nők többsége.
A levegőhiány miatt végül el kellett válnunk egymástól, de nem sokáig, ugyanis TaeTae a csókunk után egyből szorosan megölelt.
-Nagyon szeretlek Jimin! - Suttogta a fülembe.
-Én is téged TaeHyung! - Viszonoztam ölelését. A rövid kis ölelésünk után eldöntöttük, hogy belemegyünk a tengerbe, így hát lassan felálltunk, és kézenfogva a hullámok közé sétáltunk. Igazán kellemes hőmérséklete volt a víznek, ezért hamar nyakig is merültünk benne. Mivel nem akartam hogy párom megfulladjon, inkább a kezeimbe vettem menyasszony pózban. Szegénykém egyre jobban közeledik az ötödik hónapba, szóval már eléggé látványos pocakja van, ami a vízben is könnyen lehúzhatja.
Sokáig élveztük a pancsolást és a hullámokat, azonban TaeTae hasában növekedő lányaink hamar megéheztek. Lassan visszamentünk a partra, hiszen mielőtt a szállodába tettük volna a lábunkat, meg kellett száradnunk. Mivel már javában délután volt és közeledett az este, nem akartam tovább halogatni a romantikus vacsoránkat, ugyanis mindenképpen a naplementében sétálgatva szeretném megkérni a kezét. Amint megszáradtunk, a szobánkba visszamenve felöltöztünk. Persze nem öltönyt vettünk fel, szimplán csak stílusosabb ruhákat. Amíg szerelmem a fürdőben igazgatta külsejét, én gyorsan eldugtam a gyűrűs dobozt. Próbáltam olyan helyre tenni, ahol kevésbé feltűnő, hiszen nem akartam egyből lebukni. Mihelyt készen lettünk, lementünk a hotel éttermébe, ahol meglepően nem voltak sokan. Leültünk egy szabad asztalhoz, majd amint a pincér megérkezett hozzánk, leadtuk a rendelésünket. Mindketten valami olyan ételt választottunk, amit még nem ettünk, mivel néha nem árt kipróbálni valami újat is. Amíg vártunk, addig beszélgettünk, hogy valamivel elüssük az időt.
-Szívem, nézd! Az a két nő is együtt vannak. - Hívta fel a figyelmemet suttogva párom az újonnan érkezett két hölgyre, akik szintén kézenfogva léptek be az étterembe.
-Igen, látom. De errefelé kevés az ítélkező ember. - Mosolyogtam.
Furcsa módon nem kellett húsz percnél többet várnunk, hamar kihozták a rendelésünket. -Azta! Hogy-hogy ilyen gyorsan megkaptuk? - Néztem teljesen meglepődve a pincérre, aki ennek hallatán szélesen elmosolyodott.
-Uram, a város egyik leggyorsabb éttermében vannak. Nagyon sok szakács van, tehát egy ételen általában többen is dolgoznak. - Magyarázkodott a férfi, így már lényegében mindent értettünk. -Jó étvágyat, bármi kérésük van, szóljanak nyugodtan! - Hajolt meg, aztán folytatta útját a következő asztalhoz. Ezek után nem is haboztunk, nekiálltunk az evésnek. Tae-t elnézve konkrétan tömte magába a kaját, de úgy, mint aki még soha nem evett.
-Hé! Kincsem, lassabban! A végén még megfulladsz itt nekem.... - Szóltam rá aggódva.
-Umm...Bocsi, de nagyon finom. - Mondta nyammogva, aminek hallatán csak kuncogni tudtam. Imádom ezt a kis lököttet, tényleg semmit nem változott az évek során.
A vacsora után kifizettem a kajákat és az innivalókat, majd rábeszéltem szerelmemet hogy menjünk vissza a partra sétálni. Szerencsémre beleegyezett, ami azt jelentette, hogy elkezdhettem készülni a hosszas monológomra. Amíg a partra sétáltunk, el is kezdtem gondolkozni, hogy mégis miket mondjak neki. Természetesen csak a színtiszta igazságot fogom, ez nem is kérdéses. Egyedül azt nem tudom, hogy hogyan magyarázzam el iránta az érzéseimet. -Olyan szép a naplemente is! - Áradozott TaeTae, ezzel kizökkentve engem a gondolataimból.
-Igen, ezért is akartam itt sétálgatni. Mert ez egy felejthetetlen élmény. - Mosolyogtam, a lemenő napsugarakat nézve. Itt az idő, nem halogathatom tovább. -Kicsim.... - Szólítottam meg halkan, közben megálltam a vizes homokon, ahol a hullámok áztatták minkettőnk lábát. Párom nagy szemekkel, érdeklődve nézett rám, várva hogy mit akarok neki mondani. Nagy levegőt vettem, és belekezdtem. -Tudod, amikor idekerültem a városba, sosem gondoltam volna hogy egy fiúba fogok bevésődni. És amikor megtörtént, akkor is nagyon nehezen akartam elfogadni. Viszont annyira édes mosolyod, és gyönyörű barna szemeid voltak, hogy nem tudtam neked ellenállni. De őszintén szólva, nem is bántam meg hogy összejöttünk. Sőt, azt sem hogy veled alapítottam családot, mert senki más nem tudott volna nekem ilyen gyönyörűséges gyerekeket világra hozni, mint te. Boldog vagyok hogy te lettél az életem szerelme, és amíg csak élek, ez nem fog változni. Én mindig melletted leszek, akármi is történjen. - Mondtam el az érzéseim egy részét, folyamatosan a szemeibe nézve. Láttam rajta hogy pár kósza könnycseppet már eleresztett, így nem haboztam vagy kerítettem tovább. Lassan elővettem a kis dobozt amiben a gyűrű volt, majd letérdelve kinyitottam azt. -Éppen ezért szeretném megkérdezni, hogy....Hozzám jönnél férjül? - Tettem fel végül a nagy kérdésemet, várva a válaszra. Még mindig bíztam abban, hogy igent fog mondani. Visszaút már nincs, de nem is baj mert én ezt teljesen komolyan gondoltam. Nekem csak és kizárólag Ő az igazi.

Halihóóó! ☺
Elérkezett főszereplőink életében egy újabb fordulatpont, azaz Jimin végre feltette Tae-nek a nagy kérdést. A következő rész TaeHyung szemszögéből lesz, illetve kiderül az is, hogy mi lesz a válasza. Szóval remélem továbbra is tetszeni fog, és kellemes olvasást hozzá! 😘❤💛💚💙💜