A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

15.rész

TaeHyung Pov.:

Jimin napokig gondozta a kis sérülésemet, viszont mindig csak a suliban. Nem akartam hazavinni, hiszen akkor sokkot kapott volna anyám nagy pocakja láttán. Majd eljön az ideje mindennek....Azonban a kapcsolatunk nagyon jól működik, bár nem is tudom mit várok alig egy héttől, dehát na....Nekem már ez is nagyon nagy szó.
Édes álmaimból kivételesen nem a telefonom ébresztője keltett, hanem egy érdes nyelv, ami az arcomat nyalogatta. Nehezen, de kinyitottam a szemeimet, így az első dolog amit megláttam, az egy nagyon kicsi kutyus volt.
-Jó reggelt kicsim! - Jött be a nyitott ajtómon anya, széles mosollyal az arcán. Ijedten néztem hol rá, hol a kiskutyára, majd gyorsan leraktam a földre a kis szőrcsomót.
-Nem én hoztam be, fogalmam sincs honnan jött! - Tettem fel a kezeimet védekezően, mielőtt még ok nélkül kaptam volna a fejemre. Viszont anyám ahelyett hogy kérdőre vont volna, inkább csak kinevetett. Nem értettem a helyzetet, abszolút nem.
-Butuska, ő mától a tied. - Kuncogott anya, mire én kikerekedett szemekkel néztem rá. -Apáddal úgy döntöttünk, hogy veszünk neked és a leendő kisöcsédnek egy kutyát, mivel egy kisállat még boldogabbá tudja tenni az embert. - Magyarázta el a helyzetet, miközben a kutyus újra feljött hozzám, és a farkát csóválva nézett rám. Nagyon meg voltam lepődve, hiszen nem gondoltam volna hogy valaha is lesz egy háziállatunk. Döbbenten néztem anyámra, majd egy széles mosoly ült ki az arcomra. Az állatot félreraktam, utána kimásztam az ágyból és óvatosan megöleltem anyát.
-Köszönöm szépen! - Örvendeztem, mire szülőm csak kuncogott.
-Beszélj Jimin-el, hogy menjetek el vele sétálni! - Ajánlotta fel ötletét, amin el is gondolkoztam. Végülis hétvége van, és a mi szerelmünk amúgy sem csak sulis szerelem. -Ja, és egyébként Yeontan-nak hívják. - Tette hozzá anya. Érdekes neve van a kis vakarcsnak, de nagyon aranyos.
Pár perces ölelkezésünk után ő kiment a szobámból, én pedig megkérdeztem páromat hogy van-e kedve sétálni velem. Természetesen beleegyezett, pont ahogy gondoltam ezért hamar el is kezdtem készülődni. Gyorsan felöltöztem a meleg ruháimba, hiszen már igencsak közeledtünk a december felé, így az idő is hideg volt. Ezután a fürdőbe mentem, hogy a külsőmet is rendbetegyem. Megfésültem kócos tincseimet, és megmostam arcomat is. Miután szárazra töröltem bőrömet, lementem a konyhába hogy egyek egy pár falatot. Mivel gyors akartam lenni, ezért csak egy kisebb tál müzlit ettem, de azzal is bőven jóllaktam. Reggelizés után még megmostam a fogaimat, majd felvettem a cipőmet és előkerestem új családtagunk pórázát is. Mihelyt sikerült rákötnöm a pórázt, elköszöntem szüleimtől, végül indultam a ház elé, ahol szerelmem már várt engem. Szélesen mosolyogva mentem oda hozzá, és egy csókkal köszöntünk egymásnak.
-Hát ő? - Nézett a kutyára kíváncsian.
-Ma reggel kaptam. Yeontan a neve. - Vigyorogtam, azonban a kiskutyámnak nem igazán tetszett Jimin. Vicsorogni és morogni kezdett rá, miután megszaglászta őt.
-Hát, ahogy elnézem nem bírja a fajtámat. - Mondta a száját húzva párom.
-Előbb vagy utóbb hozzád fog szokni szerintem, csak idő kell neki. - Mondtam el a véleményemet.
-Csak meg ne egyen útközben.... - Kuncogott, mire én hangosan nevetni kezdtem. Vidáman kacarászva indultunk el sétálni, közben ujjainkat összekulcsoltuk. Szerettem Jimin-el lenni, mert nyugodtsággal töltött el a közelsége. Biztonságban éreztem mellette magamat, és tudtam hogy ő mindig mellettem lesz, bármi is történjen. Viszont a titkomat még mindig nem merem neki elmondani....Egyszerűen nem állok rá készen. Kell még hozzá egy kis idő.
Gondolataim közben az egyik parkba értünk, ahol nem voltak olyan sokan. Bár nem is csodáltam, hiszen borzasztó hideg volt, ráadásul még a hó is hullani kezdett. Várjunk csak...Mi?? Hó???
-Szívem, nézd! Esik a hó! - Néztem fel az égre teljesen meglepődve, miközben párom vállát kezdtem el hevesen csapkodni hogy felhívjam rá a figyelmét.
-Látom TaeTae, nyugi! - Nyomott egy puszit az arcomra kuncogva, majd magához ölelt. -De a hópelyhek sem lehetnek nálad szebbek. - Bókolt szélesen vigyorogva, mire az arcom a paradicsom színét vette fel. Ahhh....Sokszor utálom hogy képes mindig zavarba hozni.
A hóesés közben felsétáltunk egy kisebb hídra, és onnan néztük az alattunk folyó vizet.
-Ez az első telem, amit az első szerelmemmel töltök. - Mondtam ki a gondolataimat, majd lassan ránéztem. Mindketten elmosolyodtunk, és egyre jobban közeledve egymáshoz, egy szerelmes csókba kezdtünk. Hiába volt hideg, vagy fújt a szél és esett a hó, minket nem érdekelt. Csak egymás közelségét élveztük, illetve hogy szívünk szinte összeforrt. Lágyan ízlelgettük egymás ajkait, teljesen megfeledkezve a külvilágról. Nem érdekelt hogy ki láthat minket és ki nem, csak a csodás érzésekre konkcentráltunk. Viszont a levegőhiány mégis közbeszólt, így kénytelenek voltunk szétválni.
-Nekem is Tae. De az összes telemet veled szeretném tölteni, mert a világon mindennél jobban szeretlek. - Motyogta halkan ajkaimra, mire jóleső borzongás futott végig testemen.
-Én is ugyanígy érzek Jimin. - Suttogtam ködös tekintettel nézve a szemeibe, majd még egy puszit akartam volna adni puha párnáira, amikor Yeontan hirtelen elkezdte rángatni a pórázát. Nagy szemekkel néztünk rá, így észrevettük hogy játszik a hópelyhekkel. Hangosan nevetni kezdtünk, utána párom a telefonommal csinált róla pár képet. Ezután sikerült rávennem hogy rólunk is csináljon képeket, mivel azt szerettem volna, ha minél több emléket meg tudunk őrizni nem csak az agyunkban, hanem képekkel esetleg videókkal is. Jó sok fotót készített, de nem bántam. Majd ha megyek valahova vásárolni, akkor szépen kinyomtatom az összeset, és kirakom a szobámba.
Miután visszaadta a telefonomat, lementünk a hídról és folytattuk a sétánkat.
-Mi lenne, ha elmennénk egy kávézóba? - Tette fel Jimin hirtelen a kérdését, aminek hallatán nagy szemekkel néztem rá.
-De Yeontan.... - Kezdtem volna bele aggódásomba, azonban ő belém folytotta a szót.
-Nyugi, van egy olyan is, ahova be lehet vinni mindenféle állatot. - Mondta egy biztató mosoly kíséretében, ezért nem gondolkodtam tovább, inkább beleegyeztem. Így hát el is indultunk, bár mivel én nem tudtam hogy merre van az a hely, ezért csak szerelmemet követtem. Viszonylag sokat kellett sétálnunk, de nem bántam, mert ő mellettem volt és az áradó hője miatt még csak fázni se fáztam. A kutyusok és egyéb állatok hangjai miatt már messziről észre lehetett venni, hogy merre van az a bizonyos kávézó. Belépésünket egy kicsit élesebb hangú csengő jelezte, amikor kinyitottuk az ajtót. Viszonylag sokan voltak, de még így is volt egy pár hely. Az ajtótól és a többi embertől is egy kissé távolabbi asztalt foglaltunk le, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Mondjuk az is igaz, hogy az állatoktól eléggé nagy volt a hangzavar, de mindegy. Yeontan-t elengedtem, mire már futott is a többi állathoz.
-Remélem nem lesz baja.... - Néztem az új háziállatunk után aggódva, mire Jimin mindkét kezemet megfogta.
-Ne aggódj szívem, ha bajba kerül megvédem! - Mosolygott rám biztatóan, ezért én is eleresztettem egy halvány mosolyt. Olyan jó, hogy itt van mellettem! Nem akarom őt elveszíteni, de valahol mélyen rettegek, hogy ez mégis megtörténik, hiába szeretjük egymást. Hiszen ha jobban belegondolok, én már szinte tudok róla mindent, míg ő rólam semmit....Egyedül az apámat ismeri, na meg annyit tud hogy kisöcsém lesz. De azt nem tudja, hogy az anyám is férfi, és azt sem hogy az anyai ágamról milyen öröklődése van majdnem minden férfinak. Elmondanám én neki, de nem tudom hogyan tehetném meg. Mert ez nem csak egy egyszerű dolog, amit hamar ki lehet nyögni....Ez a mi családunkban a legnagyobb titok, mivel nem minden férfi születik ilyen betegséggel, vagy nem is tudom minek nevezzem már ezt. -Tae, biztos minden rendben? - Térített vissza hirtelen kérdésével Jimin, mire enyhén megráztam a fejemet, majd ránéztem.
-Igen, csak elbambultam. Ne haragudj! - Sóhajtottam az asztalra könyölve, közben tenyerembe tettem arcomat. Párom kiélvezte ezt a helyzetemet, ugyanis ő is az asztalra támaszkodott, és egy lágy puszit nyomott ajkaimra. Eközben egy pincérlány is megérkezett, hogy felvehesse a rendeléseinket. Én egy forrócsokit kértem, míg szerelmem egy csokis cappuccinot. -Jiminie! - Szóltam neki, miután a lány újra magunkra hagyott.
-Mondjad édesem! - Vigyorgott rám szélesen, még a gyönyörű hófehér fogait is kivillantva.
-Egyszer majd csinálsz nekem forrócsokit? - Néztem rá érdeklődve. Kérdésem hallatán halkan kuncogni kezdett, végül heves bólogatást kaptam válaszként. Beleegyezésére én is szélesen elvigyorodtam, közben azért ránéztem a kiskutyámra is. Szépen eljátszott a többi állattal, illetve pár gazdival is. Legalább ő is jól érzi magát, nem csak mi Jimin-el.
Pár perccel később megkaptuk a rendeléseinket is, ezért neki is álltunk iszogatni. Nagyon finom volt, de én a páromét szívesebben megkóstolnám, mint másét. De persze most ezzel kell beérnem, mivel nem otthon vagyunk. Lassan iszogattam, mert nagyon meleg volt, és nem akartam leégetni a nyelvemet. Örültem hogy Jimin eljött velem, és hogy gondolt Yeontan-ra is. Egyre jobban erősödik iránta a szerelmem, ezért is gondolom azt hogy ő lesz számomra az igazi. De persze majd ez is kiderül idővel, nem kell sietnünk.

Sziasztok! ^^
Most egy kicsit rövidebb és lazább résszel érkeztem, de azért remélem tetszeni fog! A következő rész újra Jimin szemszögéből lesz, még nem tudom pontosan hogy meddig, de úgyis jelezni fogom. ☺❤ Hamarosan hozom a folytatást is! 😘 Kellemes olvasást hozzá! 💖💝