A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

2.Évad 3.rész

TaeHyung Pov.:

A napunk egészen hamar eltelt, így mire hazaértünk a fiaink el is aludtak a kocsiban. Lefektettük őket, utána pedig mi is mentünk aludni. Másnap szerencsére hétvége volt, ezért egyikünknek se kellett dolgoznia, illetve az ikreknek se volt ovi. Nem is keltünk korán, csak valamikor délelőtt. Szokás szerint én voltam az első, bár ezen már nem lepődök meg. Egy lágy puszit adtam szerelmem ajkaira, utána kikeltem az ágyból és felöltöztem. Ezután a fürdőbe mentem, és rendbetettem a külsőmet, majd a konyhába indultam hogy megcsináljam a reggelit. Először kiszedtem pár dolgot a hűtőből, aztán nekiálltam a pirítósok kisütésének. Amíg a kenyerek pirultak, addig vágtam fel hozzá zöldségeket, és nekiálltam megteríteni. Alig tíz perc alatt készen lettem mindennel, na meg már hallottam valakinek a közeledését is.
-Mi a reggeli? - Kíváncsiskodott Jimin a küszöbön ácsorogva, miközben a szemeiből dörzsölte ki az álmot.
-Pirítós. - Válaszoltam mosolyogva. -Szólsz a fiúknak? - Kérdeztem, amire ő csak bólintott. Miközben teljesítette kérésemet, én a kicsiknek megkentem vajjal a kenyerüket. Pár perc alatt le is futottak, így mind a négyen leültünk az asztalhoz. Evés közben beszélgettünk a gyerekekkel, hogy lenne-e kedvük az én szüleimnél lenni ma, mivel Jimin időközben kitalálta hogy menjünk el együtt az orvoshoz. Természetesen a válasz igen volt, ezért reggelizés után fel is hívtam a szüleimet. Szerencsémre nem kellett magyaráznom, mert anélkül is rávágta anyám hogy nyugodtan vihetjük hozzájuk. Amíg mi sem tudjuk hogy mi a bajom, addig senkit nem szeretnék megijeszteni. Telefonálásom közben szerelmem nekiállt elkészíteni az ikreket, amivel nekem eléggé sokat segített. Hamar összeszedtük a fontosabb cuccaikat, majd mi is elkészültünk. Mihelyt mindannyian elszenvedtük magunkat, a házat bezárva útnak indultunk. Nem laktunk olyan közel az őseimhez, ezért kocsival mentünk. Beültünk, és miután mindannyiunk be volt kötve rendesen, Jimin a kocsit indítva vitt minket. A fiaink már nagyon izgatottak voltak, ugyanis imádtak az öcsémmel játszani, aki nem volt sokkal idősebb náluk. Mivel az út körülbelül tizenöt perces volt, ezért beszélgetéssel ütöttük el az időt. Mikor odaértünk, az ikrek alig hogy kiszálltak a kocsiból, már rohantak is be a szüleim házába. Mi sem haboztunk tovább, hamar bementünk.
-Bátyuuussss!! - Futott hozzám hirtelen az öcsém, én pedig kuncogva fel is kaptam az ölembe.
-Szia öcskös! Hoztunk neked játszótársakat. - Pusziltam meg az arcát, a hosszú ölelésünk után.
-És mikor jöttök értük? - Érdeklődött apám.
-Nem tudjuk még. Majd egyszer csak betoppanunk. - Sóhajtottam. -JiHyung és TaeMin, kérlek fogadjatok szót a mamának és a papának! Bármi baj van, hívjatok! - Figyelmeztettem őket, amire csak bólintottak. A hosszas búcsúzkodás után végül folytattuk Jimin-nel az utunkat az orvoshoz, bár még párom se tudta hogy mit szeretnék.
-Hogy érzed magad? - Tette fel hirtelen a kérdését, aminek hallatán meglepetten néztem rá.
-Ömm....Viszonylag jól. Most úgy tűnik hogy a reggelit elfogadta a gyomrom. - Mondtam. Eközben pirosra váltott a lámpa, így szerelmem nem habozott, odahajolt hozzám és egy nagyobb puszit nyomott ajkaimra.
-Ennek örülök. Remélem kiderül, hogy mi a gond! - Mosolygott biztatóan. Hjajj....Még mindig ugyanúgy imádom őt, mint öt évvel ezelőtt.
Alig fél óra alatt megérkeztünk az orvosomhoz, ezért a kocsiból kiszállva, összekulcsolt ujjakkal mentünk be a rendelőbe. Szokás szerint senki nem volt bent, ami azt jelentette hogy gond nélkül bemehettünk. Mélyen meghajolva üdvözöltük a fehér köpenyes férfit, majd nagy levegőt vettem, hogy bele tudjak kezdeni a mondandómba.
-Szóval arra szeretném önt megkérni, hogy ultrahangozzon meg, kérem! - Mondtam el a kérésemet.
-Hogy mi? Terhes vagy?? - Nézett rám teljesen ledöbbenve Jimin, szemei tányér nagyságúra kerekedtek.
-Nem tudom....Pont ezért akarom kideríteni. - Sóhajtottam kissé frusztráltan.
-Rendben, nyugalom! Feküdj fel TaeHyung az ágyra, és megnézzük. - Utasított, amit készségesen teljesítettem is, miközben párom is mellém jött, hogy velem és az orvossal együtt nézhesse a monitort. Felhúztam a pólómat, majd a férfi be is kente a hasamat, utána pedig elkezdte mozgatni rajta a készüléket. Lassan ugyan, de végül megláttuk azt amire kíváncsiak voltunk. -Ohh....Jól érezted TaeHyung, ez itt egy magzat. Várandós vagy. - Mondta mosolyogva, amire én szerelmemre néztem.
-Háromszoros apuka lettem? - Tette fel halkan, és teljesen ledöbbenve Jimin a kérdését, azonban a boldogság mégis megcsillant a szemeiben.
-Nem, nem háromszoros. Négyszeres. - Kuncogott a doktor úr, aminek hallatán már én is visszanéztem a monitorra. A képen két apró magzat látszott, amik még nem voltak olyan nagyok, tehát pár hetes vagy esetleg egy hónapos terhes lehettem.
-Ők is ikrek? - Kérdeztük egyszerre, nagyokat pislogva.
-Bizony. - Helyeselt a férfi. Atya ég! Megint egy ikerpárral vagyok várandós? Jimin valamit nagyon jól csinálhat az ágyban, hogy csak ikreket tud nekem csinálni.
-És a nemüket lehet már tudni? - Kíváncsiskodott párom, még mindig tányér nagyságú szemekkel nézve a kicsi magzatokat.
-Azt még sajnos nem, majd csak pár hét múlva. - Válaszolt az orvos. Azonban én is egyre kíváncsibb voltam, hogy milyen neműek lesznek, és ahogyan elnéztem Jimin arcát, ő is így volt ezzel. Miután megtudtuk hogy miért voltak a folyamatos rosszulléteim, megbeszéltük a következő időpontot a doktor úrral. Ezután elköszöntünk tőle, és elindultunk vissza a kocsihoz.
-De kicsim....Mikor ejtettelek teherbe? - Kérdezte párom, értetlenül nézve rám.
-Fogalmam sincs szívem. Mondjuk alig egy hónapja, amikor kettesben akartunk lenni és a fiúkat anyuékhoz vittük, akkor eléggé bevadultunk mindketten. - Mondtam elgondolkozva.
-Az igaz. Na mindegy, mindenesetre nagyon boldog vagyok, hogy újabb babáink lesznek. - Vigyorodott el szélesen, aminek láttán nekem is mosolyognom kellett. Még csak egy lépést se tudtam megtenni, ugyanis Jimin magához ölelt, és megcsókolt. Éreztem, hogy minden szeretete benne volt, így szívem hevesen kezdett el dobogni. Persze rögtön viszonoztam ajkai mozgását, hiszen imádom őt csókolni. Sőt, még idős koromban is imádni fogom őt, mert ő az én életem szerelme. Ezért is vagyok elmondhatatlanul boldog, hogy ismét ikreink lesznek. Hosszú percekig ízlelgettük egymás ajkait, végül a levegőhiány miatt el kellett válnunk egymástól. -Nagyon de nagyon szeretlek TaeTae! - Suttogott ajkaimra, amibe enyhén beleborzongtam.
-Én is téged Jiminie. - Néztem rá ködös tekintettel, mivel a csókja miatt a rózsaszín köd teljesen ellepte az agyamat. Még hosszasan megöleltük egymást, utána beültünk a kocsiba. Bekötöttük magunkat, viszont mielőtt még elindította volna a kocsit, óvatosan a még picike hasamra simított.
-Már alig várom, hogy kiderüljön a nemük! - Mosolygott szélesen, amit én viszonoztam is. Hiába na, boldogok voltunk. Még az sem zavart minket, hogy így már négy gyerekünk lesz, és nem csak kettő. Lassan elindultunk, közben pedig felhívtam az anyámat, hogy hamarosan ott leszünk. Kíváncsi vagyok, hogy ők vajon mit fognak szólni, hogy újabb két unokájuk lesz? Bár valószínűleg örülni fognak velünk együtt, hiszen JiHyung-nak és TaeMin-nek is nagyon örültek, na meg persze alig várták hogy megszülessenek.
Útközben az ég beborult, és egy igen erős szél is keletkezett. Nem sokkal később pedig az eső is szakadni kezdett, ezzel még cudarabb lett az időjárás. Mikor megérkeztünk a szüleimhez, sietnünk kellett be a házba, hogy ne ázzunk ronggyá.
-Megjöttünk! - Szóltam mindenkinek, mire a fiaink már jöttek is.
-Hol voltatok? - Kérdezték egyszerre, mire mi összenéztünk párommal. Nem tudtuk hogy most elmondjuk-e nekik hogy kistestvéreik lesznek, vagy ne....? Végül Jimin bólintott egyet, ezért felkaptuk őket az ölünkbe, és bementünk velük a nappaliba, ahol a többiek ültek. Ha már egyszer mindenki kíváncsi hogy hol voltunk, akkor kénytelenek leszünk most bevallani a dolgot.
-Nos, az a helyzet hogy....Bejelenteni valónk van. - Kezdtem bele a mondandómba, miközben leültünk az ikrekkel.
-Na! Mi lenne az? - Nézett ránk meglepődve anya, az ő példáját pedig követte apa és az öcsém is.
-Hát.... - Sóhajtottam. Nem tudom miért, de izgultam. Pedig ez már nem az első eset, hogy bejelentjük a leendő unokáikat. -Igazság szerint orvosnál voltunk, és....Kiderült hogy megint ikreket várok. - Nyöszörögtem ki nagy nehezen a hírt, ami igencsak meglepte őket.
-Mi? Testvéreink lesznek? - Néztek ránk ledöbbenve a kicsik.
-Igen, ugyanolyan ikrek mint ti. Csak még nem tudjuk hogy kisfiúk lesznek-e vagy kislányok. - Válaszolt mosolyogva Jimin.
-Nem gondoljátok, hogy nehéz lesz két ikerpárral? - Vonta fel kérdőn a szemöldökeit apám.
-De az lesz bizonyára, viszont nem tudunk mit tenni. - Mondtam halkan, közben alig észrevehetően a még kicsi hasamra simítottam.
-Tény hogy nagyon megleptetek, de ettől függetlenül gratulálunk! Majd mi segítünk, ahogyan eddig is. - Vigyorgott szélesen az anyám, ami számomra igazán megnyugtató hatással volt.
A bejelentésünk után még beszélgettünk velük egy kicsit, majd elkezdtünk készülődni hazafele. Hosszasan elbúcsúztunk tőlük, aztán a kocsiba ülve hazaindultunk. A vihar egyre erősebb és nagyobb lett, a fák már rendesen meg voltak "tépkedve", illetve a víz is már folyt az utcákon. Nagyon régóta nem volt ilyen rossz idő, szóval ez eléggé meglepett minket. Éppen közeledtünk a mentőállomás felé, mikor már távoltól is láttam, hogy egy hatalmas fa készül megadni magát.
-Kicsim lassíts! Ki fog dőlni, inkább álljunk meg, minthogy baleset legyen. - Figyelmeztettem Jimin-t, aki pillanatok alatt teljesítette is a kérésemet. A fa az erős szél hatására percek alatt megadta magát, és a szemünk előtt foglalta el az egész utat. Természetesen voltak felelőtlen autósok, akik nem bírtak magukkal, így a megállás helyett inkább gyorsítottak.
-Hívj mentőket, úgyis hamar ki tudnak jönni! - Kérlelt szerelmem, amit nekem se kellett kétszer mondani. Gyorsan a kezembe vettem a telefonomat, és tárcsázni kezdtem a mentőket. Amint felvették, elmondtam nekik hogy mi a probléma. Ezután bontottuk a vonalat, majd a kocsiban várakoztunk. Azonban nem tudtunk mi sem sokáig nyugodtak lenni, ugyanis hirtelen egy villám csapódott bele a kocsinkba. Az eleje másodpercek alatt kigyulladt, aminek láttán JiHyung és TaeMin rögtön felsikítottak. -Gyorsan, ki a kocsiból! - Utasított minket Jimin, így én is kikapcsoltam az övemet, hogy ki tudjak szállni. Amint sikeresen kimásztam a kocsiból, a kisebbik fiúnkhoz siettem hogy kiszedjem őt is. A baj csak az volt, hogy bárhogyan is próbáltam, nem nyílt ki az ajtó.
-Nem nyílik az ajtó! - Néztem kétségbeesetten szerelmemre, aki már fedezék alá vitte a nagyobbik fiunkat.
-Menj JiHyung mellé, majd én kiszedem TaeMin-t! - Mondta, közben helyet cseréltünk. Ő is rángatta ahogyan csak tudta a kilincset, de továbbra sem akart nyílni az ajtó. A tűz viszont egyre inkább ellepte a kocsit, a fiúnk zokogott, mi pedig idegesek voltunk. Rettentően féltem, nem akartam hogy TaeMin-nek baja essen, na meg persze azt se hogy Jimin-nek. Csak abban tudtam reménykedni, hogy valahogyan kisebb karcolásokkal megússzák.

Sziasztok! ^^
Itt lenne a folytatás, ami ezúttal hosszabb és remélem izgalmasabb is lett. 😅 Tudom hogy nagyon gonosz vagyok, de ez a történet erről szól. Mindenesetre kiderült hogy mi volt Tae baja, illetve hogy ismét egy ikerpárocska fogant meg. Remélem tetszeni fog, szóval kellemes olvasást hozzá mindenkinek! ☺😘❤💚💙💜