A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

21.rész

TaeHyung Pov.:

Mivel Süti közelebb lakott a sulihoz mint én, ezért hamar oda is értünk a gyönyörű kertes házhoz. Az anyukája odavan a növényekért, szóval tavasszal és nyáron nagyon szép szokott lenni a kertjük.
Amint barátomnak sikerült kinyitnia az ajtót amit a szülei kulcsra zártak a biztonság kedvéért, bementünk és rögtön le is vettük a cipőnket illetve a kabátunkat.
-Kérsz valamit? - Kérdezte kíváncsian, miközben ő öntött magának egy pohár vizet.
-Nem, csak egy olyan tartóra vagy valamire lesz szükségem, ami már nem kell nektek. - Mondtam egy nagyot sóhajtva, amire ő csak bólintott egyet. Miután megitta a pohár vizét, neki is állt keresni valamit ami kell nekem. Egy pár fiók átkutatása után sikeresen talált is nekem egy kisebb dobozt, amit aztán hevesen dobogó szívvel vettem el tőle.
-Ha van valami sikíts! Gondolom egyedül szeretnéd megcsinálni az összeset, szóval itt a nappaliban megvárlak. - Mosolygott rám biztatóan, közben kicsit megsimogatta a vállamat is. Vettem egy nagy levegőt, majd elindultam a mosdóba. Még nem kellett pisilnem, de a tesztekhez muszáj volt, ezért kivételesen nem a WC-be, hanem a kis dobozkába végeztem el a dolgomat. Igen, baromira undorító volt és eszméletlenül szégyelltem is magam, de ha már egyszer drága pénzért megvettem őket, akkor muszáj voltam megcsinálni. Hamar végeztem, így egy újabb nagy levegőt véve nekiálltam megcsinálni a teszteket. Még a levegő is bennem rekedt, amikor néztem hogy egy vagy két csík jelenik meg. Egyre feszültebb voltam, de hamar megtudtam az eredményt, ami két csík volt. Teljesen ledöbbenve néztem a két csíkot, ami azt jelentette hogy terhes lettem. Kapkodva csináltam meg a maradék hármat is, mert próbáltam reménykedni, hogy rossz a teszt vagy valami. Nem, az nem lehet hogy máris várandós legyek....Képtelenség. Feszülten tettem egymás mellé az összeset, majd szépen lassan elkezdtem kiereszteni szemeimből az összes előtörő könnyemet, ugyanis mindegyik ugyan azt mutatta. Terhes vagyok....Jimin apa lesz. Úristen, mibe kevertem magam?? Most hogy fogom én ezt elmondani JeongGuk-on kívül bárkinek is? A szüleimnek, a családomnak, de legfőképpen Jimin-nek...?
Hangosan zokogva a földre rogytam, mert egyszerűen nem akartam elhinni. -Tae, minden rendben? - Hallottam meg barátom hangját, de képtelen voltam neki válaszolni. Sírásomat megvallva nem is habozott, gondolkodás nélkül benyitott hozzám, majd letérdelt mellém. -Mi a baj? - Kérdezte halkan, miközben a hátamat kezdte el simogatni hogy megnyugodjak. Ez azonban csak hosszú percek múlva sikerült, és akkor nagy nehezen ki tudtam neki nyöszörögni a választ.
-P...Pozitív lett a....Az összes. Süti, én....Terhes vagyok Jimin-től! - Mondtam el az elejét halkan, de a végét már szinte üvöltöttem. Nem akartam elhinni, hogy ez megtörtént velem. Csak arra vártam, hogy felébredjek, hátha csak egy rossz álomban vagyok. Viszont pár perccel később rá kellett jönnöm, hogy ez rohadtul nem álom, hanem a szomorú valóság.
-És....Elveteted, vagy megtartod? - Tette fel a legfontosabb kérdést, ami még inkább összezavart.
-F....Fogalmam sincs. Elvetetni nem szeretném, mert nem akarom elvenni senkinek az életét sem, viszont megtartani se szeretném, mert nem állok még készen egy kisbabára. Na meg Jimin is mit szólna? - Magyarázkodtam, közben már éreztem hogy fáj a fejem. -Ahhh, nem tudom mit csináljak! - Sóhajtottam, közben könnyeim még mindig folytak.
-TaeTae nyugodj meg kérlek! Tudom hogy nehéz, de ha folyton stresszelsz, az nem fog jót tenni a babának. Ezzel csak elveszíted őt. - Próbált megnyugtatni JeongGuk, és valahol igaza volt. De egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy sikerült beleesnem a csapdába, pedig mindenki figyelmeztetett. Hahh....Túl önfejű voltam, és azt hittem hogy nem fog ilyen szinten elcsavarodni az eszem. Hát, tévedtem....Ennek pedig most meg is lett a következménye, hiszen kisbabát várok. Így már azt is értem, hogy miért voltam ilyen sokáig rosszul, vagy hogy miért ettem annyit, illetve hogy miért kívántam meg olyan ételeket, amiket alapvetően utálok. Erre most már megvan a válasz, na de a páromnak és a családomnak hogyan mondjam el? Mindenki kiakadna, egyrészt azért mert még túl fiatalok vagyunk egy babához, másrészt Jimin-el is alig két hónapja vagyunk együtt. Nem akarom elrontani a kapcsolatunkat, mert szeretem őt, és persze gyereket is akartam tőle, csak nem most hanem évekkel később. Dehát....Megint elrontottam mindent. Mert ezzel most tönkreteszem a kapcsolatunkat, hiszen hazudtam neki.
Nagyjából egy órás sírás után nagyon nehezen sikerült megnyugodnom, ezért Sütivel kimentünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra, és ő tovább vigasztalt engem, ami nagyon is jól esett tőle, mert így éreztem hogy fontos vagyok neki is, és bármikor számíthatok rá. JeongGuk egy igazi barát, velem ellentétben.
Mivel zavart minket a csend, ezért bekapcsolta a TV-t és valamilyen mesecsatornára kapcsolt. Nem zavart, hiszen szeretem a meséket, ráadásul ebben az állapotomban inkább azt kellene csak néznem, mint horrort.
-Holnap délután eljössz velem orvoshoz? Ha ő is azt mondja hogy babám lesz, akkor elhiszem. De ezekben a tesztekben nem bízok annyira. - Mondtam el a véleményemet, boci szemekkel nézve rá.
-Persze. Csak próbálj meg lenyugodni. - Mosolygott, ami nekem is egy halovány mosolyt csalt az arcomra.
Órákon keresztül csak meséztünk, viszont mikor anyám írt hogy ideje lenne hazamennem, nekiálltam összeszedni magamat is és a cuccaimat is.
-Köszönöm hogy ennyit segítesz! - Hálálkodtam barátomnak, közben szorosan megöleltem.
-Ugyan már, ez a dolgom. - Kuncogott. -De azért majd valahogy beszélj Jimin-el, mert ha holnap kiderül hogy tényleg van baba, akkor tudnia kell róla, mert ő csinálta lényegében! - Figyelmeztetett, amire én csak bólintottam egyet. Igaza van, muszáj lesz valahogyan elmondanom neki, még akkor is ha megharagszik rám.
Amint elköszöntem JeongGuk-tól, már indultam is haza, mivel este volt. Őszintén szólva nem is vágytam semmire, csak arra hogy hazaérjek és aludjak egy nagyot. Túl sok gondolat járkált a fejemben, de egyikre sem tudtam a választ, ez pedig nagyon idegesített. Igyekeztem gyorsan szedni a lábaimat, hogy minél hamarabb otthon legyek, amúgy sem szeretek a sötétben mászkálni, mert bármi történhet az emberrel. Oké, a párommal más mert ő meg tud engem védeni, na de én....Főleg most, hogy lehet hogy kisbabám lesz.
Hosszas gondolataim közben sikerült hazaérnem, aminek nagyon is örültem. Persze anyáék rögtön kérdezősködtek, ezért muszáj voltam nekik válaszolni. Amíg velük beszélgettem, addig gyorsan megvacsoráztam, majd utána elmentem zuhanyozni. Levetkőztem, közben alaposan szemügyre vettem a hasamat. Látszódott hogy valami van, de aki születésemtől kezdve ismer az maximum azt tudta volna mondani, hogy híztam. Viszont aki tudja a titkomat, az sejtheti hogy valóban becsúszhatott egy baba. Hahh....Mindegy, ettől függetlenül akkor is el fogok menni az orvoshoz, mert nála legalább látom majd az ultrahangos képet.
Miután minden ruhát leszedtem magamról, beugrottam a zuhanyrózsa alá és elkezdtem magamra engedni a jó meleg vizet. Ez egy kicsit megnyugtatott, így a tisztálkodásom még tíz percnél is tovább tartott. De muszáj volt nekem is egy pár perc egyedüllét, na meg egy kis pihenés kellett, ugyanis hosszú volt ez a nap. Mikor már tényleg nagyon fáradtnak éreztem magamat, gyorsan megtöröltem a vizes testemet, utána a szobámba mentem hogy felvegyem a pizsamámat. Ezután bebújtam a puha takaróm alá, és kényelmesen elhelyezkedtem. Már éppen próbáltam elaludni, amikor Yeontan hirtelen felugrott hozzám az ágyra, majd elkezdte nyalogatni az arcomat. Nyöszörögve húztam magamhoz, de az ajtót már nem volt energiám becsukni. Ahogyan a puha, szőrös kis testével odafeküdt a fejemhez, pillanatok alatt el is aludtam, bár valószínűleg ebben a sok sírás is rásegített.

Sziasztok! ^^
Itt lenne a 21.rész is, igaz hogy rövidebb lett mint a többi, viszont igyekeztem izgalmasra írni. Remélem tetszeni fog, szóval kellemes olvasást hozzá! ☺❤