A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

2.Évad 20.rész

Jimin Pov.:

Hamarosan egy hónapja történt, hogy megkértem Tae kezét, azóta pedig szorgalmasan tervezgetjük a nagy napunkat, illetve JeongGuk és YoonGi bátyám a legénybúcsúmat. Kezdek félni hogy mi lesz, mivel én vagyok az egyedüli meleg vérfarkas, szóval amíg ők sztriptíz lányra vágynak, én igazából se lányra se fiúra nem vágyom. Számomra az lenne a legélvezetesebb, ha párom táncolna nekem, dehát ilyenre azért nem kérem.
-Szívem! Mikorra jön érted Süti? - Érdeklődött szerelmem a fürdőből.
-Majd este nyolc körül. Nyugi, még van addig idő! - Kuncogtam, miközben az ebédet csináltam. Amióta a munkahelyemet építik, inkább olyan munkákat kezdtem el bevállalni, amik nem állandóak. Például segítek a szomszéd kertjében, vagy megsétáltatom más kutyáit, és ehhez hasonló dolgok. Igaz nem kapok olyan sokat mint szakácsként, de a napi megélhetésünkhöz elég. Na meg úgysem lesz ez olyan sokáig, legalábbis nagyon remélem.
Elmélkedésem közben sikeresen végeztem az ebéddel, így az asztalra téve elkezdtem megteríteni. Azonban a tányérok letétele közben morgásokra lettem figyelmes, ezért kinéztem a nappaliba. -Hé! Fiúk, a házban nincs átváltozás! - Szóltam rájuk, amire mindketten rám néztek. -Vissza emberré, de sürgősen! - Parancsoltam rájuk, mivel ha az anyjuk meglátja, akkor nagy hisztit csap ki. Ezt pedig ők is tudták, szóval nem kellett könyörögnöm, a hatsó lábaikra állva visszaváltoztak. -Miért kaptatok össze? - Érdeklődtem, lassan leguggolva hozzájuk. Duzzogva elmagyarázták hogy mi volt a vita tárgya, azután pedig próbáltam kibékíteni őket. Eközben TaeTae is végzett a mosással, így leülhettünk ebédelni. Ezúttal kivételesen csendben volt mindenki, csak a pálcikák koppanását, na meg a fiúk csámcsogását lehetett hallani. Bár nem is volt baj, most kellett egy kis csönd, hiszen ritkák az olyan napok, amikor csendes a családunk.
Az evéssel végezve párom elvitte az ikreket a fürdőbe hogy megmossa az arcukat illetve a kezüket, én pedig a mosogatógépbe pakoltam az összes koszos dolgot. JeongGuk érkezéséig még rengeteg időm volt, valamint a legénybúcsúmra se akartam magamat annyira kiszépíteni, ezért inkább az egész napos henyélés mellett döntöttem. Éppen a nappaliba igyekeztem, hogy a TV-t bekapcsolva valami normális filmet kereshessek, amikor az egyik fiúnk hirtelen letámadott.
-Apaaa! Nézünk valami mesét? - Nézett fel rám kíváncsian, miközben én felkaptam őt az ölembe.
-Nézhetünk, ha anya és a tesód is beleegyezik. - Pusziltam a homlokára, majd leültem vele a nappaliban. Pár perccel később TaeTae is megérkezett a másik ikerrel, így újra teljes volt a családunk. Az ölemben ülő fiúnk elmondta anyjának a kérését, amibe persze párom egyből bele is egyezett. Szóval amint sikerült döntésre jutnunk hogy melyik mesét nézzük meg, bekapcsoltam közben pedig kényelmesen elhelyezkedtünk. Annyira jó volt velük lenni, szinte érezni lehetett azt a sok boldogságot és szeretetet, ami a családunkat ölelte körbe. Nálunk ez már nagy szó volt, mivel Tae terhessége óta többnyire csak rossz dolgok történtek velünk.
A mese közben sokat nevettünk, és persze szerelmem illetve köztem elcsattant egy pár puszi is. Hiába, nem bírom megállni, hogy ne vegyem birtokba az ajkait, akárcsak egy percre is. Szeretem őt, ahogyan ő is engem.
A mese után TaeHyung kitalálta, hogy amíg JeongGuk nem jön értem, addig játsszunk egy társasjátékkal. A fiúk természetesen rögtön beleegyeztek, na meg nekem se volt ellenvetésem, mert így legalább gyorsabban telt az idő és nem is unatkoztunk. JiHyung és TaeMin hamar lehozta azt amelyikkel ők játszani akartak, majd az asztalról lepakolva nekiálltak kipakolni minden fontos dolgot, ami kellett a társashoz. A bábukat a helyükre rakták, ezért elkezdhettük végre a játékot. A nagyobbik iker velem volt egy csapatban, míg a kisebbik az anyjával. Mostanában nagyon ragaszkodik Tae-hez a kis törpe, de persze ez nem baj, hiszen mégiscsak az anyjukról van szó.
Boldogan játszottunk a társassal, öröm volt hallgatni mindannyiunk hangos kacaját. A célba végül párom és TaeMin jutottak be elsőnek, így mi lettünk JiHyung-al a vesztesek. Már éppen bele akartunk kezdeni a második körbe, amikor hirtelen meghallottam a riasztó hangját. -Majd én megyek! - Mondtam nekik, közben felpattantam és kisiettem az ajtón. JeongGuk volt az, aminek láttán megkönnyebbültem, ezért mosolyogva mentem a riasztó készülékhez, hogy kikapcsolhassam. Szegény barátunk nagy szemekkel nézett először a kapura, majd rám, látszott rajta hogy eléggé ledöbbent.
-Hát ez? - Tette fel végül a kérdését, még mindig meglepődve nézve rám.
-Riasztó. Azért szereltem fel, hogy ha netalántán az az idegbajos nő megint feltűnne, akkor hamarabb elkerüljük a bajt. - Magyarázkodtam. Egy bólintással jelezte hogy felfogta a dolgot, ezután pedig bementünk a házba. Én gyorsan a szobánkba mentem átöltözni, miközben JeongGuk a családomat üdvözölte. A szerelmemmel közös szekrényünkből kiválasztottam az egyik sötétkék farmeromat, hozzá pedig egy világoskék inget, amihez nem vettem fel nyakkendőt, mivel feleslegesnek tartottam. A fürdőbe menve még befújtam magamat a parfümömmel, aztán a fontos dolgaimat eltéve lementem.
-Mehetünk? - Érdeklődött barátunk.
-Igen. - Bólintottam mosolyogva.
-Aztán vigyázni rá! Nem leitatni, nincs semmi csajozás és egyéb dolgok, különben mindenki nyakát kitekerem! - Figyelmeztetett minket TaeTae, aminek hallatán felkuncogtunk.
-Édesem nyugodj meg, hamarosan jövök! Nem lesz semmi baj, bízz bennem! - Fogtam meg az arcát, majd még utoljára megcsókoltam. Nagy nehezen, de végül elbúcsúztunk tőlük, és JeongGuk kocsijába ülve mentünk az első helyszínre. Útközben kiderült hogy ő a vezetés miatt nem fog semmiféle alkoholt fogyasztani, ami mondjuk nem lepett meg mert ő amúgy se szokott sűrűn inni. Mondjuk én se fogok annyit inni, mert egyszerűen nincs gyomrom hozzá.
Pár perc kocsikázás után megálltunk egy sétánynál, ahol nagy volt az élet, hiszen nem egy diszkó volt, hanem legalább öt. Az emberek is csak úgy özönlöttek, ami egy kicsit megijesztett, ugyanis annyira nem bírom a tömeget. A kocsiból kiszállva megláttam az apámat és a bátyámat, amin kissé meglepődtem, hiszen én nem mondtam el nekik hogy elveszem Tae-t.
-Remélem nem gond, hogy elmondtam nekik helyetted a nagy hírt! - Mosolygott rám ártatlanul JeongGuk, mikor meglátta ledöbbent arcomat. Nem válaszoltam, mert nem tudtam hogy mit kellene mondanom, na meg eközben oda is értünk hozzájuk. Hát igen, nekem nem harminc fős lesz a legénybúcsúm, hanem négy, bár ez nem is baj. A számomra legfontosabb emberek úgyis itt vannak, mondjuk HoSeok és YoonGi se zavartak volna, de persze nekik ott van TaeSeok. Sőt, azt sem zárom ki hogy az apósom semmi pénzért nem jött volna el. Mindegy, ez így jó, főleg nekem.
Apám és a bátyám elé érve konkrétan megszólalni se tudtam, mert féltem a reakciójuktól.
-Jajj fiam, ne legyél már ennyire betojva, nem fogjuk leharapni a fejedet! - Csapott ősöm a vállamra, egy nagy vigyorral az arcán. -Igaz hogy nem egy jó csajról van szó, de ettől függetlenül TaeHyung-ot is elfogadtuk. Hidd el, nagyon örülünk hogy megtaláltad a boldogságodat, éppen ezért az esküvőn is ott leszünk! - Mondta biztatóan apa, amire köpni nyelni nem tudtam. Soha nem mondott még nekem ilyet, szóval eléggé meglepett.
A sok duma után végül barátunk elmondta hogy mégis milyen feladataim lesznek, amik végülis nem is voltak olyan vészesek. Nyilván őrültek és teljesen értelmetlenek voltak, de azért túl lehetett élni. Az első feladatot is lényegében csak egy feles után kezdhettem, ami az volt hogy a hozzám legközelebb levő fának kellett szerelmet vallanom. Gőzöm sincs hogy ez hogyan pattant ki JeongGuk fejéből, viszont megcsináltam. Jó pár ember megnézett, valószínűleg nem tudták hogy legénybúcsú miatt csinálom, bár nem is érdekelt különösképpen. Amint sikerült teljesítenem a feladatot, jött a következő. YoonGi bátyámmal kellett megviccelnünk az embereket, ami számunkra persze nem volt újdonság, mivel kiskorunkban számtalanszor csináltunk ilyet. Páran meglepődtek, valakik hamar átláttak a viccünkön, valakik pedig jót nevettek a dolgon.
Ezután sorra csináltam a maradék feladatokat, alkohollal csinálva magamban mégtöbb életkedvet, persze csak mértékkel. Sajnos apámnak és a bátyámnak hamar haza kellett menniük, ugyanis másnap mentek dolgozni, így ketten maradtunk JeongGuk barátunkkal.
-Remélem azért jól érzed magad, és nem vagyok annyira szar szervező! - Nevetett barátom, aminek hallatán én is a fejemet rázva kacagni kezdtem.
-Egyaltalán nem vagy rossz szervező, hálás vagyok amiért ennyi időt szakítottál rám. - Mondtam mosolyogva.
-Ugyan már, barátok vagyunk! - Legyintett. -Ez nekem semmiség, szerintem te is vagy Tae is megtettétek volna értem. - Vigyorgott szélesen, amire én csak egyetértően bólogattam. -Figyu, mindjárt jövök, csak el kell mennem mosdóba! - Vázolta fel nekem a helyzetet, majd el is ment a dolgára. Csendben ücsörögtem az egyik bulizóhellyel szemben elhelyezett padon, hallgatva a hangosan dübörgő zenét, és az emberek nyüzsgő hangját. Bámészkodásom közben hirtelen észrevettem, hogy egy nagyjából velem egykorú férfi egyik zsebéből véletlenül kiesett a pénztárcája, ezért gyorsan felvettem azt a földről, mielőtt még rossz kezekbe került volna. Odasiettem a férfihez, majd óvatosan megböködtem a vállát, hogy rám szegezze a figyelmét.
-Elnézést, ez az öné? Az imént találtam a földön. - Néztem rá érdeklődve, kezemben tartva a kissé vastag tárcát.
-Ohh, igen! Köszönöm szépen! - Vette el mosolyogva tulajdonát, mire én csak enyhén meghajoltam. -Hadd hívjam meg egy italra, hálám jeléül! - Ajánlotta fel a lehetőséget, amivel nem akartam élni, ugyanis elégnek éreztem azt az alkohol mennyiséget, ami már a gyomromban lapult.
-Áhh, erre semmi szükség, szívesen tettem. - Mondtam kedvesen tiltakozva, azonban a férfi nem akarta elfogadni a választ. A csuklómat fogva berángatott maga után a bárba, nekem pedig mégcsak ellenkezni se volt időm, annyira gyorsan történt minden. A pulthoz érve vettem csak észre, hogy nem egy szimpla bárról volt szó, hanem egy melegbárról. A helyiség teli volt bulizó férfiakkal, akik közül jó páran már egymás szájában turkáltak, vagy egyéb dolgokat csináltak. Még a sztiptíz táncosok is fiúk voltak, amin szintén meglepődtem, mivel még soha nem láttam ilyet. Ámuldozásomból a számomra még mindig ismeretlen srác hangja zökkentett ki, amire rögtön fel is figyeltem. Egy nagy pohár koktélt tolt elém hatalmas vigyorral az arcán, ami nekem nem tetszett, viszont bunkó sem akartam lenni.
-Tényleg nem kérek semmit, köszönöm! - Próbáltam barátságosan visszautasítani az ajánlatot, ám ez továbbra sem sikerült.
-Idd meg! - Parancsolt rám hangosan, minek hallatán kissé megrezzentem. Nagyot sóhajtva felemeltem a poharat, majd lassan beleittam. Egyáltalán nem jött be az íze, túl savanykás volt, ezért látványosan meg is rázkódtam tőle. Fintorogva vissza akartam rakni a pultra a poharat, azonban a mellettem ülő férfi nem engedte. -Igyál még! - Tolta erőszakosan a szám felé, ami nekem már tényleg egyáltalán nem tetszett, éppen ezért össze is szorítottam az ajkaimat. A baj csak az volt, hogy a srác ezt nem vette jó néven, így erősen rátaposott a lábamra, amire akaratlanul is felszisszentem fájdalmamban. Ő kihasználta a lehetőségetet hogy kinyitottam a számat, majd a poharat fogva megállás nélkül önteni kezdte a számba az italt. Fuldokolva kapaszkodtam meg a pultban, szorosan összezárva a szemeimet, de már éreztem hogy valami nagyon nem stimmel. Szédültem, alig kaptam levegőt, valamint az alapból üvöltő zenét is csak tompán hallottam. A következő pillanatban már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki magával rángat egy csendesebb és eldugottabb helyre, aztán erősen a falnak lökve ajkaimra tapadt. Vadul tépte puha párnáimat, én mégis élveztem. Teljesen magamon kívül voltam, az egész testem bizsergett, nagyon furcsa de mégis kellemes érzés volt. Gőzöm se volt hogy ki támadott le ilyen hirtelen, viszont egyre többet és többet akartam. A férfi egyre többször nekem lökdöste a csípőjét, így éreztem merevedező tagját, amire hangosan nyögtem. Tényleg nem tudtam mit csinálok és kivel, egyedül az járt a fejemben, hogy vágyom erre az egészre.

Szép napot mindenkinek! :)
Itt lenne a folytatás, amiben tovább pörögnek az események. Ezúttal drága Jimin-ünk került bajba, méghozzá akarata ellenére is megcsalta TaeHyung-ot. Amint tudok jövök a következő résszel, addig is kellemes olvasást hozzá, remélem tetszeni fog! ☺😘❤