A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

23.rész

TaeHyung Pov.:

JeongGuk-al megbeszéltük, hogy semmit nem kotyog ki senkinek a dologról, majd ha én készen állok a vallomásra, akkor bevallok mindent Jimin-nek is és a családomnak is. Annak érdekében hogy ne bukjak le senki előtt, inkább a méretemnél nagyobb ruhákat vettem fel. Persze ezt a szüleim furcsállták is, de letudtam annyival hogy ma ehhez van kedvem. Miután elvégeztem minden fontos teendőmet, és összeszedtem a cuccaimat is, elköszöntem a szüleimtől, majd indultam. Vidáman léptem ki az ajtón, ám mikor megláttam Jimin-t, hirtelen lehervadt a mosoly az arcomról. Természetesen nem azért mert már nem szeretem, hanem azért mert eszembe jutott hogy jelenleg az első közös gyerekünk miatt lettem dagadt, akiről ő nem is tud, és fogalmam sincsen hogy hogyan valljak be neki mindent szóról szóra....Nem akarom őt annyira lesokkolni, de ezzel már sajnos elkéstem. Mert hát melyik ember ne lepődne meg azon, ha bejelentik hogy babája lesz? Én is egészen mostanáig alig tudom felfogni, pedig már vagy egy hónapja bennem nődögél a kicsi.
-Jó reggelt szerelmem! - Köszöntött mosolyogva párom, közben egy lágy csókot adott ajkaimra. -Na mit mondott az orvos? - Kíváncsiskodott. Aish....Most még nem állok készen, nem tudom még neki elmondani az igazat. Majd....Este. Igen, estére összeszedem magam.
-Csak benyeltem egy vírust, és mivel nem pihentem eleget, ezért nehezebben tudtam belőle kigyógyulni. - Mondtam valami hülyeséget, ami azért jobban hangzott, mintha azt mondtam volna hogy "Figyu már, nem védekeztünk ezért gyerekünk lesz." ....Na meg ez télen amúgy is kézenfekvőbb.
-Látod, én mondtam hogy maradj otthon és pihenj, de nem hallgattál rám.... - Rázta meg a fejét sóhajtva, amire én csak megforgattam a szemeimet.
-Menjünk inkább. - Motyogtam. Az ujjainkat összekulcsva indultunk el az iskolába, közben pedig erőteljesen gondolkoztam, hogy mikor és hol szóljak neki, hogy este beszélni szeretnék vele.
Az úton csak azt hallgattam, hogy mit ront el és mi az ami viszont nagyon megy neki, ezért amennyire csak tudtam, biztattam őt. Tudom hogy nagyon fontos neki ez az egész, ezért is jelentkezett a versenyre. És ha azt ők esetleg megnyerik, akkor a sulink hírneve is növekszik.
Amint beértünk a hatalmas épültebe, megállítottam őt, amire kíváncsian rám is nézett.
-Valami baj van kicsim? - Kérdezte.
-Nem, dehogy. Csak majd este ha végeztél, bejövök hozzád mert szeretnék veled beszélni. - Mondtam el neki az okot amiért olyan hirtelen megálltam a folyosó kellős közepén.
-Most is elmondhatod. - Mondta értetlenül nézve rám.
-De négyszemközt akarom. - Sóhajtottam.
-Jó, akkor hétre gyere ide a suli elé! Csak kérlek, vigyázz magadra! - Adta be végül a derekát, aminek nagyon örültem. Bólintottam, majd egy hosszas csók után elváltunk egymástól, mivel becsengettek. A baba miatt nem szabadott futnom, ezért inkább csak sietve szedtem a lábaimat. Amikor sikeresen felértem az első emeletre, pont akkor vonult be az osztály a terembe. Gyorsan bementem én is, majd JeongGuk barátom mellé ültem.
-Na? Elmondtad már neki? - Kíváncsiskodott rögtön, amire én csak megráztam a fejemet jelezve, hogy még nem
-Majd este visszajövök érte, és majd akkor mondom el neki. - Magyarázkodtam. Persze nem tetszett neki, de hát most mit csináljak?? Ez amúgy is az én dolgom. Már ígyis elszúrtam a kapcsolatunkat, szóval....Mindegy. Nem is tudom hogy érdemes lenne-e ezt az egészet folytatni, hiszen ha bevallok neki mindent szóról-szóra, akkor nagyon dühös lesz, amit persze meg is értek. És ez miatt fog tönkremenni a kettőnk szerelme, mert én hazudtam neki. Ahhh....Mindegy, ennél jobb szerintem már úgyse lesz. Még azt se tudom hogy mi legyen a kisbabánkkal, mivel rajtam, Sütin és az orvosomon kívül senki más nem tud róla. Abszolút össze vagyok zavarodva, egyszerűen képtelen vagyok döntéseket hozni.
Gondolkozásom közben ki is csengettek, ami igencsak meglepett, de végülis örültem neki. Amint kimentünk a folyosóra, láttam hogy ChanMi eléggé feltűnően keresgél valakit. Gondolom megint Jimin nyakán akar lógni....A hülye liba.
-JeongGuk, merre van Jiminie?? Beszélnem kellene vele. - Fordult barátom felé nyávogós hangjával, amitől még a gyomrom is felfordult. Viszont mielőtt még Süti válaszolt volna, én megelőztem őt.
-Jimin egész nap nem ér rá, majd csak este. Szállj le róla légyszíves, mert ő az én pasim! - Néztem rá szúrós szemekkel, mire ő szánalommal teli pillantásokkal illetett meg.
-Kötvehiszem, hogy egy olyan jó pasinak mint ő, egy ilyen dagadt nyomorék kéne mint te. Jobban tennéd ha odaadnád egy olyasvalakinek, aki szereti is őt. - Mondta el a magáét flegma stílusban, aminek hallatán nem sok kellett hogy nekimenjek. Már meg is mozdultam volna, azonban barátom leállított.
-Tae hagyd! Ezzel csak ártasz a babának.... - Suttogta a fülembe úgy, hogy csak én halljam. Még egy elégedett vigyort villantott felém, majd ment a dolgára a kis....Inkább nem is mondom hogy micsoda. Kedvem támadt volna egy kicsit megkopasztani, de nem akartam se magamnak, se a kicsinek bajt okozni.
-Szerencséje hogy terhes vagyok, különben nem hagytam volna ennyiben. - Mormogtam, nem is figyelve arra, hogy mit mondtam az imént.
-Hogy micsoda vagy? - Nézett rám döbbenten MinAh, aki éppen ki tudott jönni egy pár percre JeongGuk-hoz. Ohhh basszus! Kellett kinyitnom a számat....
-Elmondhatom neki? - Kérdezte barátom.
-Nem kell, majd én elmondom. - Sóhajtottam kissé frusztráltan. -MinAh, kérlek ígérd meg, hogy ezt senkinek nem mondod el! Ez az én legféltettebb titkom, amit még Jimin se tud. - Mondtam teljesen komolyan.
-Bízhatsz bennem TaeTae. - Mosolygott kedvesen.
-Köszönöm! - Mosolyodtam el, majd bele is kezdtem. -Szóval az én szüleim egy meleg pár. Anyai ágról van egy eléggé furcsa öröklődésem, ami annyit tesz hogy van pár belső női szervem, amik miatt képes vagyok teherbe esni. Tehát én nem egy örökbefogadott fiú vagyok, hanem a szüleim vérszerinti gyereke, mert ugye anyám csak császárral tud szülni. - Mondtam el neki a titkom felét, amire döbbenten nézett rám. -Tudom hogy furcsa, mert nekem is az. De nem tudok mit csinálni. És az első hónapfordulónkon, amikor Jimin-el elveszítettük a szüzességünket, akkor nem szóltam neki hogy védekezzünk, mert a sok rózsaszín köd miatt teljesen kiment a fejemből. Ezért....Becsúszott az első kisbabánk, akiről még csak Süti és az orvosom tudott, de most már te is. - Fejeztem be a mesémet. Nehéz volt bevallanom, de valahol mélyen tudtam, hogy nem fogja kikotyogni se páromnak, se másnak. Szegény lány eléggé le volt sokkolva, amit persze meg is értettem. Nekem se könnyű feldolgozni ezt, de muszáj.
-Huhh....Hát ne haragudj, de erre most nem tudok mit mondani, de majd ha több időm lesz, akkor nyugodtan beszélgethetünk, szívesen meghallgatlak. - Ajánlotta fel kedvesen, amire én csak bólintottam egyet. -Vigyázz magatokra, és JeongGuk-ra is! Majd találkozunk. - Búcsúzott el tőlünk, utána indult is vissza a táncterembe. Nem tudom miért, de jól esett ezt kiadnom magamból. Bár Jimin-nél kötvehiszem, hogy ez ilyen könnyen fog menni. Sőt, alig fogok tudni kinyöszörögni pár szót, ahogyan ismerem magamat az ilyen helyzeteknél.
-Tényleg ma szeretnél beszélni Jimin-el? - Kérdezte kíváncsian barátom, mire én egy nagyot sóhajtva bólogatni kezdtem. Nem mondott semmit, csak egy biztató ölelést kaptam tőle. -Ha bármi van, tudod jól hogy csak telefonálsz egyet, és én már megyek is hozzád. - Mosolygott.
-Igen, tudom. És köszönöm! - Motyogtam kissé remegő hangon, ugyanis a sírás kerülgetett. Ahhh....Tényleg szörnyű barát vagyok. Állandóan csak Sütire támaszkodom, és neki siránkozom az összes problémámról. Pedig szegénynek is biztos sok baja van, amiket én figyelembe se veszek, pedig az lenne egy normális barát dolga.
Beszélgetésünk után megszólalt a becsengő is, ezért az ajtónál állva vártuk a tanárt, aki persze megengedte magának hogy több, mint tíz percet késsen. Természetesen az óra másik felét se volt ideje megtartani, mert sok dolga volt, így lényegében nem csináltunk semmit. JeongGuk a telefonján játszott, én pedig csak őrlődtem magamban. Egyszerűen bosszantott az, amit ChanMi a fejemhez vágott....Oké, nem mondhattam azt neki hogy csak azért vagyok dagadt, mert Jimin gyerekét várom. De azért szívesen lecsaptam volna.
Éppen mentünk volna be a terembe, amikor az a ribanc belémjött. Konkrétan mindkét kezével erőteljesen félrelökött, így én sikeresen kiestem az egyensúlyomból. Mielőtt még a földre érkeztem volna, gyorsan megfogtam a hasamat, hogy lehetőleg ne üssem meg a babát.
-Vigyázz az utamból dagadék! - Förmedt rám ChanMi, miközben én a fenekemen landoltam.
-Eszednél vagy?? TaeHyung.... - Kezdett el kiakadni JeongGuk mellettem állva, viszont mielőtt még elszólta volna magát, közbeszóltam.
-Süti, Kérlek! - Néztem rá kétségbeesetten, mivel nem akartam hogy dühében kicsússzon a száján a titkom. Egyből rám kapta a fejét, majd egy nagyot sóhajtott.
-TaeHyung sosem bántott téged, akkor te miért bántod őt? - Kérdezte szúrós szemekkel nézve rá, de a lány csak megrántotta a vállát. Eközben barátom felsegített a földről, amiért nagyon is hálás voltam. -Minden rendben? Nem ütötted meg magad? - Kérdezősködött aggódva.
-Nem.... - Motyogtam halkan, és miután sikerült felállnom, JeongGuk-al együtt a helyünkre mentünk. Egyáltalán nem tudok kiigazodni ezen a nőszemélyen....Mit vétettem neki?? Azt hogy megkértem arra hogy másszon le a pasimról, mert ő engem szeret?....Ugyan már, csak nem fogom odaadni másnak olyan könnyen a páromat, sőt! Ha szétlövik a testemet, vagy bármilyen módszerrel próbálnak megölni, akkor sem fogom odaadni Jimin-t senkinek. Mert ő az én szerelmem, és szeretem. ChanMi pedig egy idióta, ha ezt nem képes felfogni. Most már kezdem azt is érteni, hogy miért jött el a másik sulijából, és hogy miért utálta mindenki. Én is képes voltam hamar megutálni, mert egy értetlen hülye tyúk, semmi más. Ahh....Mindegy is. Most csak arra kell koncentrálnom, hogy este ki tudjak tálalni mindent Jimin-nek.

Sziasztok! ^^
Nos hát megérkeztem a folytatással, ami bár szintén nem lett olyan nagy cucc, de igyekeztem. Remélem tetszeni fog, és köszönök mindenfajta támogatást, nagyon jól esnek! 💖💝💗