A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

20.rész

TaeHyung Pov.:

A reggelem megint csak úgy kezdődött, mint az utóbbi pár napban....Rosszul voltam, és hánynom is kellett. Mindenki már el akart küldeni az orvoshoz, de én nem akartam elmenni. Így is sok a hiányzásom, nem akartam még többet lógni, akármennyire is voltam szarul. A kaját se vontam meg magamtól, ugyanúgy ettem mint eddig, csak kicsit többet.
Miután kijött belőlem minden és a gyomrom is lenyugodott, a csaphoz mentem hogy megmossam a fogaimat. Fogalmam sincs hogy mikor lesz ennek vége, de nagyon remélem hogy minél hamarabb, mert nem akarom hogy mindenki értem aggódjon. Fogmosás után a hajamat is megigazítottam, aztán a cuccaimat és a kajámat összeszedve indultam. Jimin mint mindig, ma is a kapunknál várt engem, így egy széles mosollyal mentem oda hozzá.
-Jobban érzed magad szívem? - Kíváncsiskodott párom, közben adott nekem egy rövid kis csókot.
-Egy kicsit. - Bólintottam, majd az ujjainkat összekulcsolva indultunk el a suliba. Útközben sokat beszélgettünk, de nem akartam a dologról mesélni, hiszen szegény ígyis mindig aggódik értem. Persze ez nem baj, csak rossz őt így látnom.
Hosszas beszélgetésünk közben az út is hamar letelt, ezért egész gyorsan odaértünk az intézményhez. Már éppen hogy odaértünk volna a teremhez, amikor az osztályfőnökünk hirtelen megállította Jimin-t.
-Jimin, ma ki vagy kérve egész napra a táncpróba miatt, ugye amit tegnap beszéltünk. Szóval öt perc múlva legyél a tornateremmel szemben levő táncterem előtt, és akkor kezdjük a gyakorlást. - Vázolta fel neki a helyzetet, amire szerelmem csak bólogatott, én viszont nagyokat néztem. Mi van?? Már megint lemaradtam valamiről?
-Milyen táncról van szó? - Érdeklődtem.
-Tegnap bejelentette hogy tavasszal lesz egy táncverseny, amire lehet jelentkezni. Én pedig jelentkeztem, és most fogunk belevágni a gyakorlásba, mert ez egy olyan verseny, ahol csak profik vannak. - Magyarázkodott, így már mindent értettem. Örülök hogy részt vesz ilyenekben, mert legalább van valami ami érdekli őt, és gondolom szereti is csinálni.
-Akkor sok sikert hozzá kicsim! - Vigyorogtam, majd a nyakába ugorva szorosan megöleltem, amit ő kuncogva viszonzott is. Ezután még váltottunk egy hosszabb csókot, utána elköszöntünk egymástól. De nem maradtam sokáig egyedül, ugyanis a csengő is megszólalt, így Sütivel mehettünk is órára. Mivel Jimin nem volt mellettem, ezért barátom ült mellém, és hála Istennek megkaptuk azt az örömhírt is, hogy szabad elfoglaltságos óra lesz. Ez azért is volt jó, mert így tudtam enni. Amúgyis éhes voltam már, szóval pont kapóra jött. Megettem az egyik szendvicsemet, de persze csak úgy hogy ne zörögjek.
-Most nem fogsz hányni vagy rosszul lenni? - Nézett rám kíváncsian JeongGuk, mire én csak boci szemekkel bámultam rá, teli szájjal.
-Umm....Nem tudom, de majd kiderül. Hiába próbálok, nem tudok leállni az evéssel. - Magyarázkodtam.
-Jajj, te lökött! Nem is kell leállnod vele, kell a táplálék a szervezetnek. - Mondta az oktató szövegét, közben gyengén meglökött a vállamnál. Hosszas beszélgetésünk közben végre kicsengettek, ezért Süti megkért arra hogy kísérjem le őt a büfébe, hogy vehessen magának kaját. Gyors léptekkel száguldoztunk, mert nem akartunk hogy nagy sor legyen előttünk. Amint odaértünk, barátom már nagyban nézegetni kezdte hogy mit is egyen, én pedig követtem a példáját.
-Sütiii! Kapok olyan mazsolás kalácsot? - Kérdeztem ártatlanul nézve rá, viszont ő csak döbbenten bámult rám.
-De Tae, te utálod a mazsolát. Most már száz százalék, hogy valami nem stimmel veled. - Jelentette ki gyanúsan méregetve engem, azonban én nem értettem semmit. Az igaz, hogy tényleg utálom a mazsolát, és gőzöm sincs hogy most így hirtelen miért is kívántam ennyire meg. -Szerintem el kellene már menned az orvoshoz. - Folytatta gondolatmenetét, aminek hallatán én, csak megforgattam a szemeimet.
-Most miért? Mert megkívántam a mazsolát? Ugyan már.... - Fakadtam ki, és úgy döntöttem hogy mégsem kérek mazsolás kalácsot. Miután sikerült megvennie amit akart, visszamentünk a terembe és folytattuk az evést. Éppen hogy sikerült végeznünk, amikor jött a következő tanár, hogy megértesse velünk a matekot. Természetesen ez többé-kevésbé sikerült neki, ugyanis az osztály nagy része csak bambán bámult a táblán szereplő számításokra, és a hülyék között voltam én is na meg barátom is. Nem tehetek róla, nekem egyszerűen nincsen ehhez logikám. Na mindegy, amíg a biztos kettesem megvan belőle addig nincs baj.
Az órák sorra teltek le egymás után, aminek nagyon is örültünk. Mivel Jimin-nek tovább kellett maradnia, ezért nem tudtunk találkozni. -MinAh-t nem várod meg? - Néztem kíváncsian Sütire, amikor a kijárat fele indult.
-Nem, mert ő is azon a táncos bigyón van, mint Jimin. - Mondta, amin igencsak meglepődtem. Nem is tudtam, hogy MinAh tud vagy szeret táncolni....Bár a szép és kecses alakjával biztos nagyon jól táncolhat. A vállamat megrántva indultam JeongGuk-al haza, útközben pedig minden feléről beszélgettünk. -TaeTae, kérdezhetek valamit? - Nézett rám kissé félénken, amit nem tudtam hova tenni.
-Persze. - Bólintottam.
-Az első hónap fordulótokon, amikor lefeküdtetek....védekeztetek? - Tette fel óvatosan a kérdést, mire én teljesen lesokkolódva néztem rá. Mi?? Honnan jött neki ez a kérdés? Bár így jobban belegondolva....
Tányér nagyságúra kerekedett szemekkel bámultam barátomra, közben kénytelen voltam neki támaszkodni a mögöttem lévő kerítésnek. Jézusom, most kit csináljak? Hiszen Jimin nem használt gumit se, és semmilyen védekező eszközt, mert nem tudta hogy ebből nekem is és neki is bajunk lehet. Méghozzá azért nem tudta, mert nem mondtam el neki a titkom....Aish TaeHyung hogy lehetsz ekkora idióta?! Most megint saját magamat sodortam bajba, mint konkrétan mindig. -Tae...Rosszul vagy? - Faggatott tovább Süti, viszont hangjában tisztán hallottam az aggodalmat.
-Igen. - Motyogtam halkan, közben próbáltam visszatartani az előtörő könnyeimet.
-Akkor add ki magadból ami ki akar jönni, ne tartsd vissza! - Utasított már kissé türelmetlenül, de én továbbra sem mozdultam. Egyszerűen le voltam blokkolva, nem tudtam mi van. A gondolataim összezavartak teljesen, fogalmam sem volt hogy mégis mit kéne csinálnom.
-Nem hánynom kell. - Mondtam halkan, a földet bámulva.
-Akkor mi a baj? - Tette fel újabb kérdését, de nem tudtam válaszolni. Mit mondhatnék neki? Még magamnak se tudok magyarázatot adni semmire, nem hogy neki! -TaeHyung mondj már valamit! - Sürgetett meg, így muszáj voltam neki tálalni, mert már nem bírtam tovább csendben maradni.
-Jó de csak halkan! - Mondtam ingerülten. Amint sikerült összeszednem magam, összedugtuk a fejünket, és nekiálltam a válaszadásnak. -Nem emlékszem pontosan minden részletre, mert annyira tökéletes este volt, hogy csak az érzelmeimre koncentráltam. - Nyögtem ki nagy nehezen, majd vettem egy mély levegőt. -Addig amíg nem csinálok legalább négy tesztet, addig nem tudok biztosra mondani semmit. - Jelentettem ki teljesen komolyan, mivel ez volt az igazság. Amikor a szüleim bejelentették nekem ezt a dolgot, hogy nekem is megvan ez az öröklődésem, akkor előre elmondtak mindent.
-Akkor bemegyünk egy gyógyszertárba, és veszünk. - Mondta, aztán el is indult volna de én megállítottam.
-Süti, hülyének fognak minket nézni.... - Aggodalmaskodtam, mert hát mégiscsak fiúk vagyunk.
-Akkor majd azt mondod hogy a barátnődnek lesz, aztán hogy mit mondanak a hátad mögött, azt meg már le kell szarni. - Mondta el a véleményét megrántva a vállát, és elkezdett maga után húzni. Nem tudtam ellenkezni, de nem is akartam hiszen igaza volt barátomnak. Valahogy mégiscsak meg kellett tudnunk, hogy baj van-e vagy sem.
Egész hamar oda is értünk a legközelebbi gyógyszertárhoz, amiben még a tömeg se volt nagy, ezért könnyebb dolgunk volt. -Itt kint megvárlak. - Veregette meg biztatóan a vállamat JeongGuk, amire én csak bólintottam, majd kissé remegő lábakkal felmentem az ajtó előtti három darab lépcsőfokon, és bementem az ajtón.
-J....Jó napot kívánok! - Köszöntem az eladónak félénken. Jézusom, ez annyira gáz!
-Szép napot uram! Mit parancsol? - Mosolygott rám kedvesen a nő, de én valahogy nem tudtam viszonozni a gesztusát. Félreértés ne essék, semmi bajom nem volt a nővel, csak szimplán túl akartam esni ezen az egészen.
-E...Egy t... - Kezdtem el dadogni, amit persze az eladó hölgyemény nem tudott mire vélni, így próbálta kiszűrni, hogy mit is szeretnék pontosan. Végül vettem egy nagy levegőt, és kinyögtem amit akartam. -Egy terhességi tesztet szeretnék. Illetve nem is egyet, hanem négyet. - Hadartam el gyorsan, majd félénken néztem rá a nőre. Ledöbbenve nézett rám, amit persze nem is csodáltam. Gondolom nem minden nap találkozik olyan fiatal középiskolás fiúkkal, akik több terhességi tesztet is kérnek. Na mindegy, most ez van.
-Elnézést, de megtudhatnám hogy hány éves? - Érdeklődött.
-Tizenkilenc éves vagyok. - Válaszoltam, mire ő csak bólintott egyet. Ezután elővett négy darab tesztet amiket kértem, majd elém rakta őket. Elmondta még hogy hogyan kell őket használni, amit már igazából tudtam. Pillanatok alatt kifizettem, aztán elköszönve a hölgytől indultam is. -Megvagyok.... - Sóhajtottam amint visszaértem Süti mellé.
-Rendben. És hol csinálod meg? - Érdeklődött, ezzel a kérdésével pedig rendesen meg is fogott. Basszus, ezen nem is gondolkoztam, hogy hol fogom őket megcsinálni.
-Passz. Az én szüleim otthon vannak, szóval nálunk esélytelen. Plázában nem akarom, mert ott bárki láthat. - Mondtam elgondolkozva.
-Akkor menjünk hozzám. A szüleim majd csak késő este érnek haza, szóval addig van időnk. - Ajánlotta fel az ötletét, ami igazából nem tűnt rossznak. Sőt, nagyon is jónak bizonyult, mivel ott tényleg csak ketten lehettünk, ráadásul a környezet sem volt ismeretlen. Beleegyezve a dologba bólintottam egyet, közben írtam a szüleimnek egy üzetetet, hogy később fogok hazaérni mert JeongGuk-al vagyok. Nem egyszer volt már ilyen, tehát értelem szerűen beleegyeztek a dologba. Nagyon féltem, hogy milyen eredmények lesznek majd, de meg is akartam végre tudni. Így is már több hete minden nap rosszul vagyok, arról nem is beszélve hogy többet eszek mint szoktam. Ja, és akkor azt még meg sem említettem, hogy olyan ételeket kívánok meg, amiket világéletemben utáltam. Ahhh....Bármi is van velem, félek Jimin-nek elmondani mindent. Nem tudna nekem megbocsájtani, bár ezt meg is értem. Szörnyű vagyok, meg se érdemlem őt.

Sziasztok! :)
Egy kicsit hamarabb hozom most nektek a következő részt, és ahogyan azt eddig is mondtam, jönnek az izgalmak. Hamarosan kiderül pár dolog, szóval remélem tetszeni fog, és nagyon szépen köszönöm a sok csillagot! Elképesztően sokat jelent nekem ez, ezért igyekszem minél élvezetesebbre írni ezt a ficit! ☺ Na de nem is rabolnám tovább a szót, kellemes olvasást hozzá! 💝