A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

2.Évad 16.rész

Jimin Pov.:

Ismét egymás után teltek a napok, később pedig a hetek is. A lányok szépen fejlődtek TaeTae pocakjában, ő pedig boldogan evett mindent amit csak megkívánt. Kis idő után hazaengedték a kórházból is, így folytathattuk boldog kis életünket. Igaz hogy ChanMi-t most már tényleg biztos kezek alatt őrzik, viszont én a biztonság kedvéért a kapura szereltem egy riasztót, valamint kamerákat is szereltem fel. Jobb félni, mint megijedni.
-Jimin, nézd csak! Ez nem lenne jó neki? - Érdeklődött JeongGuk, miközben egy arany gyűrűre mutatott, ami telis-tele volt apró kis színes kövekkel. Hogy miért nézegetek JeongGuk barátunkkal gyűrűket? Nos, mert elhatároztam magam, hogy hat év után elveszem TaeHyung-ot. Természetesen ő ezt még nem tudja, hiszen meglepetésnek szánom. De remélem igen lesz a válasza, hiszen mindennél jobban szeretem őt.
-Hmm....Nem, ez neki túl színes lenne. Én egy olyanra gondoltam, amin nem túl sok, de nem is túl kevés fehér kő van. - Mondtam el a véleményemet, közben tovább keresgéltem a gyűrűk között. Nem volt egyszerű, ugyanis rengeteg ékszer volt előttünk az üvegek mögé zárva, és persze egyik szebb volt mint a másik.
-De akkor miért nem kérsz segítséget? - Értetlenkedett JeongGuk.
-Mert saját magam akarom kiválasztani. - Adtam meg neki az egyszerű választ, eközben pedig meg is akadt a szemem egy olyan gyűrűn, amilyenre gondoltam. -Na ilyen! - Szólaltam meg hirtelen. -Igen, pont erről beszéltem. - Mondtam határozottan.
-Ohhh, ez tényleg nagyon szép! - Helyeselt barátom, aminek hallatán csak elmosolyodtam.
-Ezt szeretném! - Mondtam kedvesen a kicsit idősebb eladó nőnek, miközben a kiválasztott ékszerre mutattam.
-Na várjon, kiszedem a tartót és vegye ki amelyikre gondolt, utána becsomagolom önnek! - Mosolygott barátságosan a hölgy, majd kiszedte a tartót, én pedig kivettem a puha szivacsból azt a szépséget, amit kinéztem. Ezután ahogy megbeszéltük, becsomagolta nekem én pedig kifizettem. Egyáltalán nem érdekelt hogy mennyibe került, mert a szerelmemért bármire képes lettem volna, na meg ő is megérdemli hogy ilyen gyönyörű ékszer díszelegjen az ujján.
-És mikor kéred meg a kezét? - Kíváncsiskodott JeongGuk.
-Hamarosan. Azon a napon szeretném, amikor anno megtörtént nála a bevésődésem. - Magyarázkodtam, közben pedig elindultunk a kocsimhoz.
-Ha gondolod, nyugodtan hozhatjátok hozzánk is JiHyung-ot és TaeMin-t. Szívesen vigyázunk rájuk, na meg a kis MinAh is szeret velük játszani. - Ajánlotta fel az ötletét, aminek nagyon is örültem. Párom szüleit most úgyis hagynunk kellene egy kicsit, hiszen nekik is éppen elég bajuk van. Az én szüleimhez pedig azért nem akarom a fiúkat vinni, mert apám még mindig alig ér rá, YoonGi is a barátnőjével van, anyámnak pedig szintén van épp elég baja.
Beszélgetésünk közben megérkeztünk az ő házukhoz, így elköszöntünk egymástól, és én mentem tovább haza. Pár perccel később hazaértem, ezért a gyűrűt eldugtam a zsebembe, majd bementem.
-Hol voltál eddig? - Kérdezte rögtön TaeTae, amint beléptem a nappaliba.
-Titok. - Nyomtam egy puszit az arcára, mire ő csak morcos fejjel nézett rám.
-Titkolózol előttem? - Faggatott tovább.
-Kicsim, csak egy meglepetést szerveztem neked. Hidd el, nincsenek titkaim előtted. Ha nem lenne meglepi, akkor ezt is elmondanám. - Sóhajtottam, miközben az arcát cirógattam.
-De tudod jól, hogy nem szeretem a meglepetéseket.... - Motyogta.
-Az lehet, viszont ennek szerintem nagyon is örülni fogsz. - Vigyorogtam, és egy csókot nyomtam puha ajkaira. Nem fogom sokáig halogatni a dolgot, ugyanis pár nap és eljön az a nap, amire eddig vártam. Azért is lesz tökéletes meglepetés, mert amióta együtt vagyunk, soha nem beszéltünk még sem az eljegyzésről, sem az esküvőről, vagyis hogy össze akarnánk házasodni. Viszont én örülnék ha ez is összejönne az életünkben, mert én minden lehetséges módon ki akarom mutatni, hogy mennyire szeretem őt, és fontos számomra.
-És egyedül voltál? - Kérdezte miután elváltak egymástól ajkaink.
-Nem, JeongGuk-al voltam. - Kuncogtam. Beszélgetésünk közben az órára néztem, és láttam hogy lassan menni kell a fiúkért az oviba. Párommal megbeszéltük hogy közösen elmegyünk értük, utána pedig szórakozunk egy kicsit. Ezután a sok rossz után muszáj kieresztenünk a gőzt, ráadásul már régen voltunk családi programon.
-Szívem! Mit szólnál, ha a vidámparkba vinnénk őket? Szerintem élveznék, na meg mi is régen voltunk már tinédzserek. - Vetette fel ötletét TaeHyung, amibe rögtön bele is egyeztem. Igaza volt, tényleg régen vittük már őket vidámparkba, szóval ideje volt. Ott úgyis hamar kifáradnak, ami nekünk csak jó.
Nem sokkal később odaértünk az óvodához, így a kocsiból kiszállva bementünk, egyenesen az ő csoportjukba.
-Áhh, Mr.Park és Mr.Kim! - Hajolt meg kedvesen mosolyogva az egyik óvónő, amit mi viszonoztunk is. -Rögtön hívom az ikreket. - Mondta, amire mi csak bólintottunk. Szépen odament a fiainkhoz, és szólt nekik, amire ők rögtön odarohantak hozzánk. JiHyung az én karjaim közé, míg TaeMin az anyjuk karjai közé rohant.
-Hú, anya neked már tényleg nő a hasad! - Ámuldozott a kisebbik fiúnk, aminek hallatán felkuncogtam.
-Igen, mert szeretnek enni a hugaitok. - Vigyorgott párom.
-Újabb baba lesz? - Érdeklődött a nő.
-Igen, kislányok lesznek. - Mondtam büszkén mosolyogva. A gratuláció után elköszöntünk a nagyjából korunkbeli nőtől, majd a fiainkkal együtt a kocsihoz mentünk. Beültek a helyükre, mi pedig rendesen bekötöttük őket. Ezután mi is a helyünkre ültünk, és elindítottam a járművet. Ahogyan megbeszéltük, a vidámpark felé vettem az irányt, ami nagyjából húsz percnyire volt.
-Apa, hova mész? Nem is erre kell hazamenni.... - Nézett rám ijedten JiHyung, mire én csak elmosolyodtam.
-Tudom fiam, de most nem hazamegyünk. Anyátokkal kitaláltuk, hogy elviszünk titeket a vidámparkba, és egy kicsit kikapcsolódunk. - Magyaráztam el nekik s helyzetet, aminek egyből meg is örültek. Ezek után nem volt több kérdésük, alig várták hogy odaérjünk a sok-sok élvezetes játékhoz. Húsz perc múlva sikeresen oda is értünk, csupán parkolót volt nehezebb találni. Legalább tíz percig köröztem az egész parkolóban, mire találtam egy szabad helyet. Kiszálltunk a kocsiból, majd TaeMin rögtön az anyjához ment, a másik iker pedig hozzám. Megfogtuk a kis kezüket, utána a szabad kezemmel páromét is megfogtam. A pénztárnál megvettük a jegyeket, így bemehettünk a vidámparkba. Mielőtt még bármire is felültünk volna, körbenéztünk az egész területen, hogy milyen játékok vannak. TaeTae jelenleg a babák miatt nem ülhet fel bármire, na meg valamire a fiúkat sem engedik fel.
Már éppen indultunk volna vissza az első játékokhoz, amikor hirtelen kiabálást hallottunk.
-Hé! Parkék, várjatok! - Üvöltött utánunk egy nagyon is ismerős hang, így nagy szemekkel megfordultunk.
-Süti és a két MinAh. - Mondta meglepődve Tae.
-Ohhh TaeHyung, újabb baba lesz? - Kérdezte mosolyogva, csillogó szemekkel JeongGuk felesége, majd megölelte szerelmemet.
-Igen, de ők is ikrek lesznek, és kislányok. - Vigyorgott TaeTae. Beszélgetés közben a bejárat felé vettük az irányt, hogy végre kiválasszunk egy játékot amire felülünk. JiHyung és TaeMin pillanatok alatt meg is láttak egy mesevasutat, amiben mindenféle mese szerepelt. Mivel mi párommal imádjuk a meséket akárcsak a fiaink, ezért nem volt kérdéses hogy felülünk rá. Azonban barátunk felesége nem akart velünk tartani, így hamar megbeszéltük hogy amíg mi fiúk elvagyunk, addig ő vesz mindenkinek kaját.
-Én anya mellett akarok ülni. - Mondta határozottan a kisebbik fiúnk.
-Miért nem ülhetek én mellette? - Érdeklődtem kíváncsian nézve a kis törpénkre, aki JiHyung-al együtt külsőleg egyre jobban rám hasonlított.
-Mert te mindig anyával vagy. - Nyújtotta ki a nyelvét szemtelenül.
-Eeehhh, de kis anyás lettél. - Viccelődtem kuncogva. A kis vasúthoz érve, elfoglaltuk a helyeinket, majd izgatottan néztük és hallgattuk a meséket. Nagyon élvezetes volt, tényleg jó ötlet volt eljönni, hiszen így újra visszamehettünk egy kicsit a gyerekkorunkba. Sorra ültünk fel az izgalmasabbnál izgalmasabb játékokra, amire pedig se a fiúk se TaeTae nem tudott felülni, arra JeongGuk-al ültem fel. Nagyon jól éreztük magunkat, nem is akartunk egyhamar hazamenni. Azután a sok rossz időszak után, végre boldogok lehettünk együtt. A párom és a fiaink őszinte mosolya, nekem mindennél többet jelentett. Remélem Tae majd akkor is legalább ennyire fog mosolyogni, amikor letérdelve elé megkérem a kezét. Hiszen ez mégiscsak egy eléggé komoly lépés lesz mindkettőnk életében, ugyanis ez azt fogja jelenteni, hogy a halálunkig vagy még azon is túl össze akarjuk kötni egymással az életünket. És azért valljuk be, nem sok meleg vagy esetleg leszbikus pár folyamodik ehhez a döntéshez. Én viszont bátorkodom meglépni ezt a lépést, mert úgy gondolom hogy TaeHyung is megérdemli, hogy valaki ennyire szeresse őt.

Szép napot mindenkinek! ☺
Itt lenne a folytatás, ami bár nem lett olyan hosszú, de igyekeztem élvezetesre, vagy inkább aranyosra írni. Jimin ezúttal egy igazán nagy lépésre szánta el magát, amit hamarosan meg is tesz. Remélem tetszeni fog nektek, szóval kellemes olvasást hozzá! 😘❤💛💚💙💜