A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

12.rész

TaeHyung Pov.:

Egészen hamar ránk jött az este, ezért a tüzet eloltva elhelyezkedtünk a hálózsákjainkban. Süti persze mellém feküdt, viszont még így is hiányérzetem volt. Jimin felé néztem, aki nagyjából fél méterre feküdt tőlem.
-Jimin! - Szólítottam meg halkan, mire rám is kapta a tekintetét. -Idefekszel mellém? Fázok egy kicsit.... - Kérdeztem enyhén elpirulva.
-Persze. - Bólintott kuncogva, majd a cuccait fogva közvetlenül mellém feküdt. Rögtön megéreztem testének a kiáramló hőjét, ami kellemes érzéssel töltött el. -Jó éjszakát, TaeTae! - Suttogta mosolyogva a szemeimbe nézve, utána legnagyobb meglepetésemre adott egy gyengéd puszit a homlokomra, közben egyik kezét az arcomra simította.
-N...Neked is Jimin! - Dadogtam teljesen zavarba esve, amivel sikerült egy még szélesebb vigyort varázsolnom az arcára. Mivel keze továbbra is az arcomon feküdt, ezért elkezdte lágyan cirógatni bőrömet. Nem toltam el a kezét, csak lehunyt szemekkel élveztem gyengédségét. Annyira jó volt hogy mellettem volt, hogy sikerült pillanatok alatt elaludnom. Mint akit fejbecsaptak úgy merültem álomba, és reggelig fel se keltem, de még csak meg se moccantam.
A kis kirándulásunk szerencsére hamar letelt, azonban a tudásunk nem lett jobb. De legalább nem voltunk a suliban, ami nekem csak jó volt meg szerintem a többieknek is.
-Tae! - Szólított meg hirtelen Jimin, mikor már indultam volna haza. Kíváncsian nézve rá fordultam meg, miközben ő közelebb jött hozzám. -Holnap van kedved elmenni velem valahova? - Kérdezte, minek hallatán eléggé meglepődtem.
-Persze, lehet róla szó. - Egyeztem bele, amit egy széles mosollyal díjazott. Ohh Istenem! Annyira édes a mosolya....Na jó, nem fantáziálgatok. Azt majd otthon, a szobámban.
Egy rövidke öleléssel elköszöntünk egymástól, majd megindultam hazafele. Természetesen elfogok mesélni mindent a szüleimnek, hiszen addig úgysem hagynának, na meg ki akarom deríteni, hogy mégis mi az a furcsa érzés, ami Jimin mellett tör fel bennem mindig. Gondolkozásom közben sikeresen kiértem a városba, ezért sétálhattam is haza. Gyorsan szedtem a lábaimat, hogy minél hamarabb otthon legyek, mert nagyon hideg volt az idő. Na meg nem éreztem magam valami fényesen, a tegnapi akciónk miatt megfáztam, aminek nagyon nem örülök.
Nagyot tüsszentve léptem be a házba, majd le is vettem a cipőmet.
-Szia fiam! - Üdvözölt boldogan mosolyogva anyám, akinek már egyre jobban nőtt a pocakja.
-Szia anya! - Mosolyogtam én is.
-Jézusom, mi történt? Megfáztál? - Kérdezősködött ijedten mikor látta, hogy fújom az orromat. Válaszként csak bólogattam, utána gyorsan felvittem a cuccaimat a szobámba. Leraktam a táskáimat a földre, aztán visszamentem anyámhoz mivel tudtam, hogy már alig várja a beszámolómat. -Apád is mindjárt jön, addig ülj le az asztalhoz, aztán majd ebéd közben mesélsz! - Mondta el a helyzetet, közben az asztal közepére tette a kaját. Ahogy kérte, leültem a helyemre és vártam hogy megérkezzen másik ősöm is. Várakozásom közben tekintetem anya gömbölyödő hasára tévedt, így eszembe is jutott egy kérdés, amire már nagyon régóta kíváncsi vagyok.
-Tényleg anya....Mikor derül ki hogy milyen nemű lesz a kistesóm? - Tettem fel kérdésemet kíváncsian nézve rá, mire ő szélesen elmosolyodott.
-Pont tegnap voltunk ultrahangon, és azt mondták hogy kisfiú lesz. Szóval úgy néz ki, hogy öcséd lesz hamarosan. - Mesélt boldogan. Nagyon örültem a hírnek, de persze azzal se lett volna bajom, ha húgom lett volna. Rögtön fel is pattantam a helyemről, és anyához lépkedve egyik kezemmel a hasára simítottam.
-Olyan furcsa így látnom téged.... - Mondtam elgondolkozva, hogy vajon amikor én voltam a hasában akkor is így nézhetett-e ki...?
-Így lassan 19 év elteltével nekem is szokatlan. - Nevetett anya. -A születésed óta, nagyjából három vetélésem volt....Nem tudjuk miért, de mindegyik baba elment. - Vallotta be, ami igencsak lesokkolt. Te jó ég! Akkor kész csoda, hogy én is életben vagyok. Bizonyára nekik sem lehet könnyű, főleg hogy annyit szenvedtek hogy végre összejöjjön nekem egy kistestvér....Remélem velem ilyen nem fog majd megtörténni! -Szóval ha majd megszületik az öcséd, nagyon meg kell becsülnöd neked is! - Tette hozzá teljes komolysággal, azonban én válasz helyett csak megöleltem. Szorosan ölelkeztünk percekig, közben pedig apám is hazaért. Én a szokásos arcrapuszimmal köszöntem, míg anya egy rövid csókkal.
-Na akkor halljuk azt a beszámolót! - Mosolygott apa, közben leültünk az asztalhoz, és nekiálltunk enni. Nem is várattam őket tovább, egyből nekilendültem a mesélésnek. Mindent elmondtam, egy pici részletet se hagytam ki. Igaz, hogy a balesetünket kissé félve mondtam el, de kinyögtem nagy nehezen. Ám mielőtt még a majdnem csók részhez értem volna, eszembe jutott hogy ki akartam deríteni, hogy mi az a furcsa érzés. Ezért nem is haboztam tovább, feltettem szüleimnek a kérdést.
-Mielőtt még befejezném, lenne egy kérdésem! - Néztem rájuk kissé félénken.
-Mondjad csak kisfiam, hallgatunk! - Mosolygott biztatóan anya, mire nagy levegőt vettem és nekikezdtem.
-Szóval....Amióta kimentettem Jimin-t a tóból, azóta valamilyen szokatlan érzések kavarognak bennem, és nem tudom hogy mi lehet ez. - Nyögtem ki teljesen zavarba esve, de nem mertem rájuk nézni.
-Hmmm....Attól függ, hogy hogy érzed magad olyankor? Mik zajlanak le benned? - Érdeklődött apa. Hahh....Egyszer ezen is túl kell esni nem? Meg legalább megtudom hogy mi a franc van velem.
-Hát a testemben kellemes bizsergés fut végig, a gyomrom görcsbe rándul, a szívem meg dobog mint az állat. És jól érzem magam mellette, teljesen lenyugszom a közelségétől. Ja, és állandóan csak rá gondolok. Normális ez? - Válaszoltam apám kérdésére, majd kérdően néztem rájuk, hiszen teljesen tanácstalan voltam.
-HoSeok te is ezt érzed most? - Kérdezte ősöm vigyorogva nézve anyámra, amit én abszolút nem értettem. Most mi van?
-Minden másodpercben, amióta ismerlek. - Kuncogott anya, közben rám nézett. -Tudod TaeTae, amit te érzel Jimin iránt, azt szerelemnek hívják. - Közölte fülig érő mosollyal, mire nekem leesett az állam. Hogy mi?? Szerelmes lettem Park Ji Min-be? Egy vérfarkasba? Mi a szösz?
Percekig hallgattam a sokk miatt, mivel nem akartam elhinni, hogy beleszerettem az egyik barátomba. Arról nem is beszélve, hogy azt se tudom hogy ő is így érez-e....? Mondjuk az is igaz, hogy majdnem megcsókolt. Ahhh....Nem tudom. Össze vagyok zavarodva, meg kezd rajtam eluralkodni a megfázás.
Miután végeztünk az ebéddel, felmentem a szobámba és kipakoltam a cuccaimat a mosásba. Ezután visszamentem, és befeküdtem az ágyamba mert úgy éreztem, muszáj kipihennem ezt a megfázást.
Pillanatok alatt sikerült elaludnom, azonban este még fel kellett kelnem, hogy igyak egy kis teát és kifújjam az orrom. Gyorsan elvégeztem még a szokásos esti teendőimet, utána visszamentem aludni.
Reggel nyűgösen keltem ki az ágyamból, viszont szerencsére már sokkal jobban éreztem magamat. A szekrényhez lépkedve percek alatt felöltöztem, majd bepakoltam a tancuccaimat a táskámba. Szokásomhoz híven ezúttal is kicsit késésben voltam, ezért hamar felkaptam a cuccaimat, és a szüleimtől elköszönve indultam is. Tempósan kapkodtam a lábaimat, hogy még időben odaérjek. Hatalmas szerencsémre pár perccel hamarabb beértem, bár az is igaz hogy majdnem kiköptem a tüdőmet, és úgy lihegtem mintha maratont futottam volna.
-Jó reggelt TaeTae! - Köszönt mosolyogva Jimin, minek láttán ismét nagyot dobbant a szívem.
-Neked is Jimin! - Viszonoztam gesztusát, próbálva leplezni a zavaromat. Jézusom, mi lesz még itt velem? Padtársak is vagyunk ráadásul....Aztán a végén majd fel kell mosni engem a padlóról, mert elolvadtam tőle.
Gondolkozásomból a csengő hangja zavart ki, na meg a másik lökött barátom, JeongGuk. Amíg be nem jött órára a tanár, addig mind a hárman beszélgettünk. Süti elmesélte hogy milyen volt az első túra, amin mi nem vettünk részt, de a szavaiból ítélve jobb is. Éppen hogy befejezte az utolsó mondatát, amikor bejött a tanár, és így neki is kezdhettünk az órának. Éreztem Jimin melegét, ami jó érzéssel töltött el. Még mindig nehezen tudom felfogni, hogy beleszerettem....És nem azért, mert bajom van vele, hanem azért mert sosem voltam még szerelmes. Abszolút tapasztalatlan vagyok mindenben, így nem tudom hogy jó pár lennék bárki számára.
Az óra közepén arra lettünk figyelmesek, hogy az osztályfőnökünk bejött, ezért kíváncsian néztünk rá, hogy vajon mit szeretne bejelenteni...?
-Osztály, figyelem! Az utolsó három órátok el fog maradni, mert a tanárok mennek kirándulni! - Figyelmeztetett minket a dologról, aminek mindenki nagyon örült. Mihelyt lecsendesedtünk, elnézést kért a kollégájától amiért megzavarta az óráját, majd ment is. Hála Istennek ez az óra is hamar letelt, ahogyan a többi is, mivel szinte semmit nem csináltunk. Utálom az ilyen napokat, amikor tanulás helyett csak unatkozunk a padokban ücsörögve, mert éppen fontos dolguk van a tanároknak, vagy betegek és nem tudnak beszélni, vagy szimplán csak nincs kedvük tanítani. És ez a nap is ilyen volt, így halálra untam magam.
Nagyon lassan, de végül eltelt mind a négy óránk, ezért mikor kimentünk a teremből, Jimin mellé mentem.
-És hova szeretnél menni? - Kíváncsiskodtam.
-Nem tudom, csak sétálni szeretnék. - Mosolygott. Amikor kiértünk a suliból, elköszöntünk Sütitől aztán elindultunk egy irányba. -Hmm....Most egész jó idő van. - Szólalt meg hirtelen barátom, miközben a napra nézett, ami úgy sütött, mintha tavasz lett volna.
-Igen, de már nem sokáig. Hamarosan jön a tél, aztán esni fog a hó. - Magyarázkodtam boldogan, mivel szerettem a telet. Decemberi gyerek vagyok, ami mondjuk a hóban meg is látszik.
-Engem az nem zavar. - Mosolyodott el Jimin, közben pedig egy elhagyatott kis házhoz értünk, ami már igencsak omladozott. -Innen szoktam nézni a naplementét, amikor szomorú vagyok. - Mondta maga elé bámulva, miközben egy kisebb erkélyre mentünk ki. Ahhoz képest hogy egy szétesőben lévő házban voltunk, a kilátás nagyon is szép volt.
-Szóval....Most is az vagy? - Kérdeztem félénken.
-Nem, inkább dühös magamra. - Sóhajtott, mire meglepetten néztem rá.
-Miért? - Érdeklődtem.
-Mert megszegtem az egyik legfontosabb vérfarkas törvényt.... - Mondta el bánatát nagy nehezen.
-A bevésődésedről van szó, igaz? - Faggattam tovább, mire ő zavartan bólintott egyet. Ebben a pillanatban pedig úgy döntöttem, hogy bevallok neki mindent. Úgyse bírom magamban tartani tovább. -Tudod Jimin, és is beleszerettem valakibe.... - Sóhajtottam magam elé bámulva, közben kezeimet kezdtem el piszkálni.
-Ohhh....Ismerem? - Kérdezte meglepődve.
-Igen, nagyon is. A kirándulás alatt végig együtt voltam vele, majdnem meg is csókoltuk egymást. Úgy érzem, amióta megismertem nagyon fontos lett számomra. - Magyarázkodtam, minek hallatán rám is nézett, de mielőtt még rákérdezett volna hogy ki az, inkább bevalottam úgy, hogy megtudja hogy róla van szó. -Jimin, én szerelmes lettem beléd! - Vallottam be nagyon nehezen, azonban nem mertem ránézni. Féltem a reakciójától, hogy esetleg elküld a francba, vagy barátságosan elutasít. Jajj, istenkém! Mit tettem? És most már visszaút sincs, vállalnom kell a következményeket, mert megint felelőtlenül gondolkodtam és cselekedtem.

Sziasztok! ^^
Nos, TaeHyung rávette magát, hogy bevallja Jimin-nek az érzéseit. És még ezek után is rengeteg dolog ki fog derülni, csupa izgalmas részek következnek majd. Szóval remélem továbbra is elnyeri a tetszéseteket, és igyekszem hamar hozni a folytatást! ☺😘 Kellemes olvasást hozzá! 💖