A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

2.Évad 25.rész

TaeHyung Pov.:

Szépen lassan minden ismét a helyére került, a lakásra felvett hitelt Jimin kifizette, így nem kellett kiköltöznünk sem. MinAh és én folytattuk az esküvő szervezését, miközben izgatottan vártam a napot, hogy végre kimondhassam a boldogító igent. Nagyon izgultam, hiszen tökéletesre akartam azt a napot, bár így hogy már egyre jobban hasonlítok egy bálnára, annyira mégsem lesz tökéletes.
Sorra teltek a napok, majd a hetek, végül pedig a maradék idő is olyan gyorsan elment, hogy szinte észre se vettük.
-Az összes meghívót kiküldtük már? - Kérdeztem páromat, az ágyban feküdve.
-Huh? - Nézett rám kómásan.
-A meghívók. Elküldtük mindet? - Tettem fel újra a kérdésemet, idegesen piszkálva a takarót.
-Édesem, nyugodj meg! Minden rendben lesz, a meghívók elfogytak, mindenki akit meg akartunk hívni, eljönnek. - Motyogta álmosan, majd egy ásítás után megcsókolt, amit persze viszonoztam is. Hiába mondta hogy legyek nyugodt, nem tudtam az lenni. Féltem, hogy mégsem leszek neki elég tökéletes....Hiszen ha nem tudná a titkomat, akkor csak egy dagadt disznónak nézne, aki az oltárnál várja őt egy testesebb embereknek való fehér öltönyben.
Nagyot sóhajtva lassan kikeltem az ágyból, és a szekrényünkhöz menve felöltöztem. Amint végeztem, a fürdőben elintéztem a szokásos reggeli dolgaimat, utána benéztem JiHyung és TaeMin szobájába. Mivel nem voltak bent, ezért gondoltam a konyhában várják a reggelit, amit ezúttal is az apjuk csinált nekik. Én sem haboztam, lementem a konyhába, ahol már várt a sok frissen sült palacsinta. Mosolyogva Jimin-re néztem, ám ő még mindig félig csukott szemekkel csinálta a többi édességet. Erre a látványra muszáj voltam halkan kuncogni, mivel annyira aranyos volt.
-Miért nem esztek kicsikéim? - Néztem nagy szemekkel a fiainkra, akik csak mereven bámulták a tányérjukban levő palacsintákat.
-Apa nem azt rakott bele amit kértünk.... - Motyogott TaeMin.
-Hanem mit? - Értetlenkedtem, közben odamentem hozzájuk. Pillanatok alatt észre is vettem, hogy szerelmem az álmosságtól nem lekvárt, túrót, nutellát vagy esetleg kakaót rakott bele, hanem történetesen ketchupot. -Ahh.... - Sóhajtottam, majd a két tányért megfogva odamentem páromhoz. Viszont mielőtt még megszólaltam volna, tüsszentettem egyet, ezzel a szívrohamba kergetve Jimin-t.
-Aish TaeTae! - Rezzent meg, mire a kicsik nevetni kezdtek. Eközben én kicseréltem a fiúk reggelijét, utána mi is leültünk hozzájuk enni.
Evés után el kellett mennünk a templomba, valamit a közösségi házba is, hogy még egyszer és utoljára leellenőrizzük, hogy minden a helyén van-e. Így hát beszálltunk a kocsiba, majd szerelmem először a templom felé vette az irányt. Igazából már minden megvolt, ki volt díszítve az egész, és a minket összeadó pap fontos kellékei is a helyükön voltak, viszont én még egyszer át akartam nézni az egészet.
Odaérve a gyönyörű építményhez kiszálltunk az autóból, utána bementünk a hatalmas ajtókon. Az oltárt meglátva egyből görcsbe állt a gyomrom, valamint a szívem is hevesebben kezdett el verni. Furcsa volt belegondolni, hogy a következő napon egy félig vérfarkas férfihoz fogok hozzámenni, akitől hamarosan már négy gyerekem lesz. Természetesen boldog vagyok, csak hát....Tényleg szokatlan.
Amint megbizonyosodtam arról, hogy tényleg minden rendben van a templomban, folytattuk utunkat a közösségi házhoz. Az sem volt túl messze, hiszen azért kilométereket nem akartunk utazni, így egy közelebbit béreltünk ki. Pár perc alatt oda is értünk, majd a kölcsön kapott kulcsokat elővéve bementünk az épületbe. Mosolyogva néztem, hogy a díszektől elkezdve az összes tányér és evőeszköz meg minden egyéb fontos kellék a helyén volt, ezzel teljes nyugodalmat kerítve bennem. A dekorációktól már nem is féltem, csak magamtól....Amikor MinAh-val és JeongGuk-al is a ruhapróbámon voltam, borzasztónak éreztem magamat. Igen, tudom hogy csak az ikerterhességtől olyan nagy a hasam, de engem akkor is zavar. Hogy fogok kinézni majd a képeken?? Biztos nem úgy, mint egy csodálatos várandós kismama, inkább mint egy hanyag lusta dög, aki képtelen adni magára. Ez a gondolat pillanatok alatt el is vette a kedvemet, így mosolyom lehervadt arcomról, helyét pedig szomorúság vette át. Persze ezt sem tudtam sokáig leplezni, ugyanis Jimin hamar észrevette, hogy valami nem oké velem. -Mi a baj, kincsem? - Nézett rám aggódón.
-Az, hogy röhejesen fogok festeni a ruhámban.... - Dünnyögtem morcosan.
-Dehogyis, gyönyörű leszel! Nem te tehetsz arról hogy terhes vagy, hanem én. - Vigyorgott szélesen. A szemeimet forgatva válloncsaptam, mire ő kuncogva adott egy rövid csókot. Mondjuk van benne igazság, de ettől függetlenül nem igazán nyugtatott meg. Mindegy, igent mondtam neki, szóval viselnem kell a következményeket.
A napunk maradék része egészen gyorsan telt, és mivel este is csak forgolódtam, párom tett arról hogy hamar elfáradjunk mindketten. A dolog után tényleg könnyebb volt elaludni, reggel viszont korán kellett kelnünk. Persze nem hajnalban, de nem is délelőtt, mivel még otthon is voltak teendőink. A felkelés pillanatában szinte rögtön tudatosult bennem, hogy elérkezett a nagy nap, így izgatottan végeztem a dolgaimat. Alaposan megfürödtem, többször is megmostam magamat a tusfürdőmmel, levágtam a körmeimet, valamint az arcomat is igyekeztem elviselhetővé tenni. Mivel én nem vagyok nő ezért fodrászhoz és kozmetikushoz se volt szükségem, saját magam oldottam meg a hajam beállítását, na meg az enyhe sminkemet is. Bár szemceruzán kívül igazából semmi mást nem használtam, ezért hamar végeztem. Mihelyt késznek éreztem magamat, lementem a konyhába, hogy a családommal reggelizhessek. Nem csak én izgultam, hanem mind a négyen.
Evés után még volt egy kis szabadidőnk a készülődés kezdetéig, így addig Jimin a fiúkkal mesézett, én pedig elvégeztem a szokásos házimunkákat. Nem volt olyan sok dolog, de megcsináltam, mivel nem szerettem volna ha rendetlenségre jönnénk haza az esküvő után. Eközben telt az idő is, lassan pedig Süti, párom bátyja illetve apja is megérkezett hozzánk, hogy elvigyék készülődni szerelmemet. Azonban MinAh is jött velük, ezért végül mindannyian elindultunk. A templomnak volt egy külön kis építménye, amiben két mosdó valamint készülődésre alkalmas helyiség volt. Szóval értelem szerűen az egyik helyiségben Jimin-t készítették, a másikban pedig engem és a gyerekeket.
-Tae nyugi, még van másfél óránk. Ennyi idő alatt simán elkészítem mind a négyőtöket, a kisasszonynak már úgyis csak a ruhája kell, meg ahogy elnézem neked is. - Mondta mosolyogva MinAh, mikor meglátta rajtam hogy mennyire félek. Remegett az egész testem, a szívem pedig mindenáron ki akart törni a bordáim fogságából. Próbáltam hallgatni a szavára, de ez nehezen ment.
Először a kis MinAh-ra adta rá a ruháját, közben én az ikrekre adtam rá az öltönyöket meg a többi ruhadarabokat. Mikor a fiúk készen lettek, magamra is felvettem a fehér nadrágomat, a fehér ingemet, és a hozzá kiválasztott fekete öltönyömet. Barátunk felesége még megigazgatott mindenkin mindent, majd elment gyorsan megnézni, hogy a templomban összegyűlt-e már mindenki, hiszen lassan indulnunk kellett.
A tükörbe nézegetve magamat hirtelen kopogásra lettem figyelmes, így az ajtóra kaptam a fejemet.
-Hű, de fura! Sosem gondoltam volna, hogy az első szülött fiamat valaha így fogom látni. - Mondta meglepődve apám, fekete szmokingban nézve rám.
-Én sem....De félek. Olyan hülyén festek a nagy hasammal ebben a ruhában.... - Motyogtam idegesen, mire apa csak kuncogni kezdett.
-Hjajj, fiam! Pont olyan vagy, mint anyád. Ő se szerette magát terhesen látni, mindig félt hogy elhagyom. - Mesélte mosolyogva, amit érdekes volt hallani tőle. -Ne félj TaeTae, Jimin-t ismerve száz százalék hogy odáig lesz érted. Ha mégsem, akkor nem éli meg a nap végét. - Mondta rezzenéstelen arccal, ezzel mosolyt csalva az arcomra. Imádom apám humorát, szinte mindennel meg tud nevettetni.
Beszélgetésünk közben MinAh szólt, hogy ha készen állunk akkor mehetünk, én pedig nem akartam senkit se váratni, ezért összeszedtem magamat. Nagy levegőt véve bele kapaszkodtam ősöm egyik karjába, majd elindultunk. A kis MinAh előttünk tipegve szórta a földre a különböző színű virágszirmokat, mi apámmal pedig mögötte sétáltunk. A viszonylag sok ember láttán mégjobban elkezdtem remegni, párom látványáról már nem is beszélve. Ott állt a bátyja és a pap között, hatalmas szemekkel nézve rám, ettől pedig teljesen zavarba estem. Az egész olyan volt, mint egy álom. Borzasztóan jó érzés volt végigsétálni a rokonaink, ismerőseink illetve családtagjaink között, akik mind szemtanúi lehettek annak, ahogyan egy félig vérfarkas és egy ritka öröklődéssel született terhes férfi, egybe kötik az életüket.
Percek alatt végül odaértünk az oltárhoz, ahol apa ugyan nehezen, de végül átadott Jimin-nek.
-Gyönyörű vagy szerelmem! - Bókolt csillogó szemekkel nézve rám párom, mire én zavartan mosolyogva tartottam vele a szemkontaktust, ami nagyon nehéz volt. Mögöttem JeongGuk állt, mivel nekem ő volt a tanúm, Jimin-nek pedig a bátyja, YoonGi. Közöttünk a pap állt, aki hamar bele is kezdett a szokásos szövegébe, amit már bizonyára unhatott, annyiszor ismételhette pályafutása során. Türelmesen hallgattuk végig az egészet, végül pedig elérkezett a várva várt rész is.
-Park Ji Min! Akarod-e hites férjedül az itt megjelent Kim Tae Hyung-ot, és ígéred hogy mellette leszel egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, boldogságban, szomorúságban, amíg a halál el nem választ? - Tette fel először páromnak a nagy kérdést, aminek hallatán izgatottan nézve szemeibe vártam a válaszát.
-Igen akarom, és ígérem hogy mindig mellette leszek. - Bólintott határozottan, majd szélesen elmosolyodott. Ennek hallatán a szemeimben könnyek gyűltek, ám nem akartam ilyen hamar elérzékenyülni, ezért próbáltam visszatartani őket. Nagyon jól esett, mert még mindig hihetetlen volt számomra ez az egész dolog, hiába szerveztük már hónapok óta.
-Kim Tae Hyung! Akarod-e hites férjedül az itt megjelent Park Ji Min-t, és ígéred hogy mellette leszel egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, boldogságban, szomorúságban, amíg a halál el nem választ? - Tette fel nekem is a kérdést, azonban a válaszom előtt muszáj voltam nyelni egyet. Az izgalom miatt nagy gombóc keletkezett a torkomban, így kissé nehéz volt válaszolnom.
-Igen, akarom és ígérem. - Bólintottam én is határozottan, boldogan vigyorogva szerelmemre.
-Akkor a rám ruházott hatalmamnál fogva, házastársakká nyílvánítalak titeket. - Mondta kedvesen mosolyogva a pap. -Húzzátok fel a gyűrűiteket! - Utasított minket, mi pedig büszkén néztük végig, ahogyan JiHyung és TaeMin a gyűrűs párnát közösen odahozták hozzánk. Először Jimin húzta fel az én ujjamra, utána pedig én az övére. A gyűrűk után egy csókkal megpecsételhettük a házasságunkat, majd jöttek a papírok. Az aláírásnál kicsit úgy éreztem magam, mint aki utálja a valódi nevét, ezért nevet akar változtatni. Hiába, majdnem huszonhat évig Kim Tae Hyung voltam, mától pedig Park Tae Hyung vagyok. Ezt még szoknom kell....
Az aláírások után a templomból a közösségi házba mentünk, ahol már minden készen állt. A zenész elfoglalta a helyét, mások pedig szórakoztak. Mi párommal érdeklődve bontogattuk a sok nászajándékot amiket kaptunk, és találtunk is jó pár hasznos dolgot. A születendő lányaink is kaptak néhány ruhát, amik láttán csak még boldogabbak lettünk.
Ám az egyik ajándék bontása előtt szerelmem hirtelen magával húzott, majd egy csendesebb helyre vitt, ahol egy vendég sem volt. Én értetlenül néztem rá, hiszen nem tudtam hogy mi lelte ilyen hirtelen. Viszont mielőtt rákérdezhettem volna, ajkaimra hajolva belém folytotta a szót. Pont olyan érzékien és szerelmesen csókolt meg, mint amikor először ízleltük meg egymás puha, mézédes ajkait. A szívem újra hevesen kezdett el verni, az akkori érzések pedig újra előtörtek belőlem. Minden porcikám bizseregni kezdett, miközben a nyakába karolva egyre jobban húztam magamhoz. Úgy éreztem, hogy soha nem akarom őt elengedni. Ki se kellett mondania, én így is tudtam hogy teljes szívéből szeret engem is és persze a gyerekeinket is. Mi így vagyunk egy nagy család.

Sziasztooookkk! ^^
Megérkeztem a folytatással, amit igaz elsiettem, de mivel az egész történetből már csak 5(vagy 4) rész van hátra, ezért nem akartam tovább halogatni. Most már TaeHyung is Park lett a házasság miatt, amivel mindkettejüknek egy álom vált valóra. A maradék részekben is lesznek még izgalmak, ugyan nem olyan nagyok, de azért lesznek. Remélem továbbra is élvezitek, és követni fogjátok a végéig! Kellemes olvasást hozzá! ❤❤❤