A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

30.rész(1.évad VÉGE)

Jimin Pov.:

Még a vitatkozásunk napján visszamentem a szakadó esőben TaeHyung-hoz a kórházba, és természetesen bocsánatot kértem tőle. Sikerült megbeszélnünk minden félreértést, így folytatódott a kapcsolatunk. Igaz szerelmem apja továbbra is meg akart ölni, de a nagyobbik fia és a párja miatt nagy nehezen megbékélt velem.
Pár nappal később miután TaeTae jobban lett és kipihente magát, kiengedték a kórházból. Viszont suliba még nem mehetett, ezért én se mentem. Inkább minden nap ott voltam mellette, és ápolgattam. A szüleivel is nagyon jóban lettünk, egyedül még azt nem mondtuk el nekik, hogy vérfarkas családból származom. Azonban ezt is megbeszéltük párommal, hogy majd ha eljön a megfelelő alkalom amikor a szüleink találkoznak egymással, akkor majd valahogyan elmondjuk. Az én anyám sajnos még nem tudott velem beszélni, mert sok dolga volt amiket persze meg is értettem.
Hosszas gondolkodásomból Tae kisöccse, a kicsi YoonSeok hangos sírása zökkentett ki. Mellettem alvó párom mormogva fordult velem szembe, amire én csak mosolyogva nyomtam egy puszit ajkaira.
-Mennyi az idő? - Érdeklődött még csukott szemekkel.
-Nyolc óra. - Néztem meg a telefonomat.
-Na, akkor öcsi egyre tovább alszik. - Állapította meg, én pedig csak kuncogva bólogattam. Mivel a karomon aludt, ezért mosolyogva odahajoltam hozzá, és egy lágy csókba hívtam. Mint mindig, ezúttal sem ellenkezett, gondolkodás nélkül viszonozta ajkaim mozgását. Azonban csak pár percig tudtuk élvezni ezeket a romantikus pillanatokat, ugyanis Tae anyja kizökkentett minket az idilli pillanatból azzal, hogy kopogni kezdett a szoba ajtaján.
-Fúk tudnátok egy kicsit segíteni? Reggelit kellene csinálnom, de közben YoonSeok-ot is meg kéne etetni. - Vázolta fel a helyzetet.
-Persze, mindjárt megyünk. - Válaszolt szerelmem. Ezután még egy-két percet feküdtünk, majd kikeltünk az ágyból és gyorsan felöltöztünk. Amint készen lettünk lementünk a konyhába, ahol anyósom volt a kisfiúval.
-Na, akkor ti megkapjátok az öcsédet, én pedig csinálok valami finom reggelit. - Mosolygott ránk szélesen, amit én viszonoztam is, miközben TaeTae csak ásítozott.
-Eteted kicsim? - Kérdezte tőlem fáradtan párom, fejét egy pillanatra a vállamra döntve.
-Persze. - Kuncogtam, majd mikor a férfi a kezembe adta a már ébren lévő kisbabát, kimentem vele a nappaliba, TaeHyung pedig hozta utánunk a cumisüvegét. Leültünk a kanapéra, és megfelelően elhelyezkedtem hogy a kicsinek is jó legyen, na meg nekem is. Ezután a szájába dugtam a cumisüveget, és figyeltem ahogyan evett. Olyan kis aranyos volt, nem bírtam ki hogy ne mosolyogjak. Rájöttem, hogy én nagyon is szeretem a gyerekeket, na meg páromat elnézve, ő sincsen ezzel másképp. Remélem tőle lesznek majd fiaim vagy lányaim, és nem csak azért mert vele örökbefogadás nélkül is sikerülne, hanem azért mert én vele szeretnék családot.
Gondolkodásom közben YoonSeok meg is ette a cumisüvegben levő adagot, így utána a vállamra fektetve büfiztettem meg. Tisztára úgy éreztem magam, mintha én lennék az apja.
-Kezdesz belejönni Jimin. Tökéletes segítség leszel TaeTae-nek a jövőben. - Mondta vidáman párom anyja, aminek hallatán kissé zavarba jöttem. Óvatosan visszaadtam neki a kisfiút, és mosolyogva néztem őket.
-Nana, azt majd én meglátom! - Hallottuk meg hirtelen az apósom hangját, amire én rögtön fel is ugrottam a helyemről.
-Szia drágám! - Üdvözölte a ház urát szélesen vigyorogva anyósom, majd amint odament hozzá, meg is puszilták egymást. Ezután a kisebbik, illetve a nagyobbik fiát is megpuszilta YoonGi, végül hozzám is elért. Én azonban nem figyeltem hogy hogyan nézett rám vagy valami, mert mélyen meghajoltam előtte. Igen, őszintén bevallom hogy rohadtul fosok tőle, amióta a kórházban annyiszor nekem támadt. Inkább meghúzom magamat, minthogy még több összetűzésünk legyen. A köszöngetések után a konyhába mentünk, mivel a pici etetése közben párom anyukája elkészült a reggelivel. Mindenki leült a helyére, és nekiálltunk a falatozásnak. Annyira szokatlan volt ez még nekem, hiszen az én családomban ilyen alig volt. Apám alig volt otthon a munkája miatt, a bátyámmal szinte sose beszélgettem, egyedül anyámmal voltam beszélgető viszonyban. Nem sűrűn ült össze a családom reggelizni, de még csak ebédezni vagy vacsorázni sem. Viszont nagyon örülök, hogy szerelmem családja nem ilyen, mert így én is megtapasztalhatom, hogy milyen összetartó egy igazi család. Kicsit irigy is vagyok YoonSeok-ra, mivel ő azért jobb helyre született mint én. Magamra leginkább csak azért vagyok büszke, mert vérfarkas vér is folyik bennem az emberi mellett.
A reggelit hamar megette mindenki, így mehettünk utunkra. Apósom aludni ment, mivel egész éjszaka dolgozott. Anyósom a kicsit vitte el altatni, mi pedig visszamentünk Tae szobájába.
-Mi lenne, ha elmennénk sétálni? Olyan szép tavaszi idő van, felesleges lenne itt bent punnyadni. - Mondtam el az ötletemet, aminek hallatán párom el is gondolkozott.
-Rendben, menjünk. - Egyezett bele mosolyogva, ám mielőtt elkezdtünk volna készülődni, loptam tőle egy hosszabb csókot. Természetesen vigyáztam rá, mint a szemem fényére, nehogy ismét baja essen. Hiszen a sebei még nem gyógyultak meg teljesen, majd csak pár hét múlva fognak. Amint elváltunk egymástól, felvettünk pár laza cuccot, utána szóltunk HoSeok-nak, azaz TaeTae anyjának hogy elmentünk sétálni. Persze ő örült az ötletnek, így csak annyit mondott hogy vigyázzunk magunkra. Ahogy kiléptünk a kapun, megfogtuk egymás kezét és elindultunk valamerre. Mi se tudtuk hogy merre akarunk menni, csak sétálgattunk, közben pedig beszélgettünk. Jó volt újra vele lenni, nevetni a vicces emlékeken, na meg persze visszagondolni rájuk.
Egy kis séta után beértünk a város egyik legszebb parkjába, ahol kivételesen nem voltak olyan sokan. A tavaszi szellő lágyan cirógatta az arcunkat, vagy a különböző virágzó fáknak a virágait fújták egyik pontból a másikba. Séta közben egy kellemes érzés cikázott bennem, mivel a szerelmem mellettem sétált, a madarak csiripeltek, és a nap is hét ágra sütött. A park egyik részében volt egy boltív, amin gyönyörű vörös rózsa futott végig. Ahogyan körbenéztem, ezen a részén a parknak senki nem sétálgatott, így hát fogtam magam és TaeHyung-al együtt a boltív alá mentem. Mielőtt még bármit is kérdezhetett volna, arcát mindkét oldalt megfogtam, majd megcsókoltam. Természetesen nem habozott, rögtön viszonozta puha ajkaim mozgását, miközben kezeivel a hajamba túrt. Nem sokkal később lágyan végignyaltam alsó ajkán, ezzel bejutást kérve a szájába, hogy heves táncba tudjam hívni nyelvét. Amint leejtette nekem az állát, egyből össze is akasztottam nyelvünket. Annyira szeretem őt, hogy azt el se tudom mondani. Senki más csókja nem tud ennyire megbolondítani, csak az övé. Hosszú percekig csókolóztunk, végül a levegőhiány miatt kénytelenek voltunk elválni egymástól.
-Szeretlek TaeTae! - Suttogtam ajkaira, ködös tekintettel nézve rá, miközben a homlokunk összeért.
-Én is Jiminie. - Nyomott még egy kis puszit ajkaimra, ami megmosolyogtatott. A kis romantikus cselekedetem után folytattuk tovább az utunkat, egészen addig amíg nem találtunk egy kisebb hidat. Párom a széléhez ment hogy belenézzen a tiszta vízbe, én pedig hátulról átkaroltam a derekát, és egy puszit adtam a nyakába. Csodálkozva néztük a híd alatt csordogáló kis folyót, amiben kisebb méretű halak úszkáltak. A nádason szitakötők pihentették a szárnyaikat, a víz szélében heverő nagyobb köveken pedig kicsi teknősök napoztak. Gyönyörűen meg volt csinálva ez a sétány, tényleg teljesen kikapcsolja az embert. Boldog voltam, amiért TaeTae-vel juthattam el ezekre a szebbnél szebb helyekre, és hogy vele élhettem át egy csomó mindent. Valamint azt se bántam meg, hogy ő az egyetlen, aki iránt megtörtént a bevésődésem. Tae egy szerethető fiú, aki megérdemli hogy viszont szeressék, vagy hogy igaz barátok legyenek mellette. Éppen ezért nem is kérdéses, hogy vele fogom leélni az életemet. Mert ő úgy szeret engem ahogy vagyok, nem várja el tőlem hogy más legyek. Mindig mellettem van, és együtt bármit meg tudunk beszélni. Még annak ellenére is hogy félig-meddig teljesen más faj vagyunk, szeretjük egymást és kitartunk a másik mellett. Ettől olyan erős a kapcsolatunk, na meg persze attól is hogy tényleg mindent meg tudunk beszélni. -Jimin.... - Szólított meg hirtelen, majd lassan velem szembe fordult. Nem szóltam semmit, csak érdeklődőn néztem a szemeibe. -Köszönöm, hogy velem maradtál! - Nézett őszintén íriszeimbe, miközben kezeit a mellkasomra tette. Szélesen elmosolyodtam, és egy újabb csókba hívtam puha párnáit, amikért úgy meg vagyok veszve. Fogalmam sincs hogy honnan jött ez neki, de nem baj. Én mindig mellette leszek, akármi is történjen.

Sziasztok! :)
Nos elérkeztünk az első évad befejező részéhez, ami eléggé rövid lett, és izgalom mentes, valamint romantikus is. Viszont ezt most direkt ilyenre szántam, hiszen a többi történés az már a második évadban lesz. Remélem tetszett nektek az első évad, nagyon szépen köszönöm a sok támogatást! 💗💖💝 Igyekszem jobbnál-jobb munkákat kiadni a kezeim közül, nem szeretném ha bárki is csalódna bennem. ☺ Kellemes olvasást hozzá, és amint tudom hozom a második évadot! 😘😘