A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

1.rész

TaeHyung Pov.:

A nevem Kim Tae Hyung, 17 éves gimnazista vagyok. A suliban három emberen kívül mindenki más utál, mert....Meleg vagyok. Igen, ebből is látszik hogy a szüleimre hasonlítok akik szintén melegek. És persze ilyenkor mindenki azt hiszi elsőre, hogy biztos egy örökbe fogadott gyerek vagyok....De most jól kapaszkodjatok meg, ugyanis elmondom a teljes igazságot ami bár érdekes, mégis megdöbbentő. Szóval az igazság az, hogy az én családom generációja igen érdekes. Hogy miért? Nos nem csak azért, mert a szüleim, a nagyszüleim, és a dédszüleim is mind melegek voltak....Hanem azért, mert valamikor a sokadik üknagyapám születésekor kiderült hogy hiába született férfinak, a belső szervei között találtak olyan női szerveket is amiknek a segítségével képes volt teherbe esni. Tudom, fura meg minden. Amikor a szüleim ezt elmesélték nekem és azt is hogy ez az öröklődés édesanyám őseitől származik, akkor eléggé le voltam sokkolódva. Aztán azt is megtudtam, hogy ezt az öröklődést bizony én sem úsztam meg. Bennem is kifejlődtek ezek a női szervek amikor anyám hasában fejlődtem, így hát én is képes leszek majd arra hogy teherbe essek.
Hát igen, ez az én hatalmas titkom amit csak az a három barátom tud, akikben megbízom és akik még így is elfogadnak engem és a családomat. Ez a három ember pedig nem más mint, Kim Nam Joon, Kim Seok Jin és Jeon Jeong Guk. Igaz hogy egyedül JeongGuk az osztálytársam, míg NamJoon és SeokJin egy osztállyal felettünk járnak, de engem ez nem érdekel mert már elég régóta mellettem vannak.
-TaeHyung! Igyekezz, mert elkésel! - Szólt anya kiabálva hogy meghalljam, ezzel kikergetve engem a gondolataimból. Szótfogadva neki lassan kimásztam az ágyamból, majd nekiálltam felöltözni. Mivel kívülről szinte úgy néztem ki mint apám, ezért én is pont olyan ijesztően szoktam öltözködni mint ő. Azaz a ruháim háromnegyede fekete volt. Mikor azonban fel akartam volna venni egy fekete pólót, anyám pont akkor nyitott be hozzám.
-Fiam....Azt ne mondd nekem, hogy megint feketében akarsz menni. - Nézett rám hitetlenkedve.
-De anya akkor milyen színűt vegyek fel? - Kérdeztem felháborodva.
-Mindegy, csak ne fekete legyen. Elegem van már hogy apád is és te is folyton úgy néztek ki mintha gyászolnátok, itt az ideje hogy elkezdjetek kicsit színesebbek is lenni! - Mérgelődött, majd félretolt a szekrényemtől és elkezdett benne kutorászni. -Tessék, itt van egy világoskék póló. Tökéletes. - Dobta a kezembe, mire én nagyot sóhajtva felvettem azt. Miután végre készen lettem az öltözködéssel, megfésültem picit a hajamat hogy ne az égnek álljanak tincseim, azután a fürdőbe menve megmostam a fogaimat. Reggeli rutinom után a táskámat felkapva rohantam a konyhába, ahol apám éppen a telefonját nézegette.
-Neked is jó reggelt fiam! - Dünnyögött apa, miközben én a pultról vettem el a már előre elkészített ebédemet.
-Szia apa! - Viszonoztam köszönését, miközben az ő és anyám arcára is nyomtam egy-egy puszit. Mielőtt még valaki félreértené nem nyomulok a saját szüleimre akik szintén melegek mint én, és ők sem nyomulnak rám. Ez csak szimplán egy gyerekkoromból megmaradt szokás, ugyanis a belső tulajdonságaim nagyobb része inkább anyukáméra hasonlítanak. Leegyszerűsítve, én is sokszor szeretethiányos vagyok mint ő.
Hosszas gondolataimból kizökkenve elindultam a suliba, ami nem volt messze tőlünk így nem is kellett annyira sietnem. Beérve az osztálytermembe JeongGuk egyből a nyakamba ugrott, így alig tudtam megtartani magunkat hogy ne a földön kössünk ki.
-Jó reggelt TaeTae! - Szorított magához barátom, mire én csak kuncogtam.
-Neked is JeongGuk. - Mosolyogtam.
-Képzeld, van egy legenda azzal az ijesztő erdővel kapcsolatban ami itt van. - Mondta teljesen izgatottan, mire én sóhajtottam egyet.
-Ugye tudod hogy legalább ötven erdő van itt a környéken? - Húztam fel szemöldököm.
-Igeeeenn.... - Forgatta meg szemeit elnyújtva a szót, majd folytatta mondandóját. -De csak egy van, amiről számtalan ijesztő legenda van. - Nézett rám rejtelmesen, hátha elkezdek majd félni a meséjétől de ez nem így történt, mivel szinte az összes hétvégénk úgy telik hogy kivesézünk egy csomó horrorfilmet.
-Nem tudsz megijeszteni. - Ráztam meg a fejemet vigyorogva.
-Tudom, és nem is akartalak. - Nevetett. -Csak el akartam mesélni az egyik legendát azzal az erdővel kapcsolatban. - Mondta, miközben én figyelmesen néztem rá.
-Majd szünetben elmeséled. - Sóhajtottam mikor megszólalt a csengő, minek hallatára ő is szomorúan lebiggyesztette alsó ajkát és úgy lépkedett a helyére. Lassan elkezdődött az első óránk is, amire szokásomhoz híven nem igazán figyeltem hiszen még álmos voltam. Nagyot ásítva feküdtem el a padon, és szemeimet lehunyva pihentem az óra végéig.
Amint a csengő megszólalva jelezte az óra végét, JeongGuk úgy futott a padomhoz mintha ágyuból lőtték volna ki.
-Szóval, a legenda.... - Kezdett bele meséjébe, miközben leült mellém én pedig ránézve figyelmesen hallgattam őt. -A legenda szerint abban az erdőben ami a legelhagyatottabb utca végén van, több különös lény és jelenség is található. Vannak amik kitalációk, viszont van egy olyan eset is, amire a mai napig nem találják a választ. Ez a legenda úgy van, hogy van egy fiú abban az erdőben aki rendkívül titokzatos. Nem sokat lehet róla tudni, csupán annyit hogy az erdőben él már nagyon sok ideje. Napközben nem lehet látni, csak este de akkor se mindig. - Mondta el a legendát, ami igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Úgy éreztem, látni akarom azt a fiút hogy megtudjam hihetek-e a legendának vagy sem.
-Süti....Este elmegyünk abba az erdőbe? - Kérdeztem tőle teljesen komolyan, mire ő csak lesokkolódva nézett rám. Láttam rajta hogy nem számított a kérdésemre, de nem is volt baj. Itt az ideje, hogy begyűjtsek még egy pár élményt.
-TaeTae biztos vagy te ebben? - Kérdezte kissé aggódón.
-Igen. - Bólintottam határozottan.
-Hát....Rendben, de nem maradunk sokáig. - Adta be a derekát, aminek nagyon örültem. A nap hátralévő részében nem is tudtam másra gondolni, csak erre a legendára. Vajon mennyi lehet belőle igaz? Aish....Annyira kíváncsivá tett JeongGuk. Az a szerencsénk hogy hétvége lesz, így a szüleink bele fognak egyezni hogy Süti nálam aludjon, illetve majd anyut és aput is megpróbálom rávenni arra hogy engedjenek minket felfedezni.
Miután végeztünk a sulival, barátommal meg is beszéltük hogy mikor jöjjön hozzám, addig én ráveszem anyuékat az esti kalandunkra. Egy kis séta után végre hazaértem, és egy nem éppen megszokott látvány fogadott a nappali közepén. A szüleim pityeregve ölelték egymást, aminek láttán én csak értetlenül néztem rájuk. Mivel ők nem vették észre hogy megérkeztem, ezért a torkomat megköszörülve vontam magamra a figyelmüket. Rögtön szétváltak, majd rám mosolyogtak.
-Mi történt hogy sírtatok? - Érdeklődtem aggódón.
-Nyugodj meg kisfiam, semmi komoly. Viszont jó hírünk van a számodra. - Törölgette anya a szemeit.
-És mi az a jó hír? - Kíváncsiskodtam.
-Tudod TaeHyung az a helyzet, hogy nagyon hosszú idő után, anyádnak sikerült újra teherbe esnie. - Vigyorgott boldogan apám, mire az én szemeim a kétszeresükre tágultak.
-Akkor....Ez azt jelenti, hogy.... - Kezdtem bele a mondandómba, de nem mertem befejezni a sokk miatt.
-Igen, kistesód lesz. - Helyeseltek mindketten, miközben apa simogatta anya hasát. Nem bírtam tovább, én is elérzékenyültem miközben odamentem hozzájuk és egyik kezemmel őket karoltam át, míg a másikkal anya hasát fogtam. Annyira fura lesz, hogy majd egy férfit fogok nagy pocakkal látni, és nem egy nőt....De nem baj, hiszen ez a férfi - akit én az édesanyámnak nevezek - hordott magában kilenc hónapon keresztül, szült meg és nevelt fel. Ezért nekem ő a legnagyobb példaképem.
Egy kis ölelkezés után leültünk a kanapéra, én pedig ezt a pillanatot találtam a legmegfelelőbbnek arra, hogy megbeszéljem velük az estét.
-Anya, apa nem lenne baj ha ma itt aludna JeongGuk? - Tettem fel kérdésemet.
-Dehogy baj, jöjjön csak. - Kuncogott anya, közben összeborzolta a hajamat.
-És ma melyik horror filmeket akarjátok kivesézni? - Nézett rám érdeklődőn apa.
-Hát izé....Ami azt illeti, ma nem egészen nézni akarunk.... - Vakargattam kínosan a tarkómat, mivel kijelentésemre így is felvont szemöldökökkel néztek rám.
-Ezt hogy érted fiam? - Értetlenkedett anya. Nagyot sóhajtottam, majd belekezdtem mondandómba viszont féltem hogy nem fognak beleegyezni.
-Úgy, hogy szeretnénk elmenni egy erdőbe, hátha találunk valami érdekes dolgot. Na meg új élményeket szeretnénk, felfedezni egy kicsit a világot meg ilyesmi. - Magyarázkodtam.
-Hát nem is tudom....Nem vagytok még kicsik ehhez? - Kezdett aggodalmaskodni anya.
-HoSeok 17 évesek, emlékezz vissza hogy mi miket csináltunk ennyi idősen. Nem emlékszel? Amikor sötétben, zseblámpákkal világítva járkáltunk elhagyatott házakban.... - Kezdett el lelkesen mesélni apa, amiket én csak kíváncsian figyelve hallgattam, hiszen szerettem az ilyen dolgokat.
-Igaz. - Sóhajtott anya. -Rendben mehettek, de csak akkor ha a telefonotok teljesen fel lesz töltve, és ha a zseblámpák is rendben lesznek. Apád majd odavisz titeket, és majd hívjad fel ha haza akartok jönni. - Sorolta fel a feltételeket, amikre én csak bólintottam majd ismét megöleltem őket. Ezután gyorsan fel is tettem a telefonomat töltőre, és a zseblámpákat is megcsináltam hogy normálisan működjenek. Miután készen lettem azokkal amikre anya megkért, csináltam magamnak kaját mert eléggé éhes voltam és nem szerettem volna éhesen menni. Pont mielőtt neki állhattam volna az evésnek, valaki kopogtatott az ajtón. Sejtettem hogy ki lehetett az, ezért szüleimet megelőzve nyitottam ki a bejárati ajtót, aminek a másik oldalán JeongGuk állt ahogy gondoltam.
-Szia Süti, gyere csak be! - Engedtem beljebb, mire ő rögtön be is jött. Levette a cipőjét, majd a nappaliba totyogott hogy üdvözölje szüleimet.
-Sziasztok! - Köszönt nekik vidáman, közben megölelgetve őket.
-Szia JeongGuk! - Viszonozták anyáék az ölelést.
-Süti képzeld, kistesóm lesz! - Mondtam vidáman, minek hallatán barátom anyámra nézett, aztán tekintete átvándorolt a kezére amivel a hasát simogatta. Arcára egyre szélesebb mosoly ült ki, miközben szemei is csillogni kezdtek mint egy kisgyereknek aki megkapja a kedvenc édességét.
-Nahát! Gratulálok! - Kezdett el örvendezni, amin mindannyian csak kuncogni tudtunk.
-Köszönjük! - Biccentettek szüleim mosolyogva. Ezután megkínáltam JeongGuk-ot is pár finomsággal és itallal, közben arról beszélgettünk hogy mikor induljunk neki a nagy kalandunknak.
Lassan este nyolc órát mutatott a falióra, ezért nekiálltunk készülődni. Mivel a levegő már kissé lehűlt és a szél is feltámadott, ezért jó melegen felöltöztünk. Összesuedtünk a telefonjainkat és a zseblámpákat, majd felvettük a cipőinket is.
-Vigyázzatok magatokra, és bármi baj van hívd apádat aztán már megy is értetek! - Mondta anya aggódón, mire én csak bólintottam egyet és megöleltem őt. Amint készen lettünk beszálltunk a kocsiba, és elmondtuk apának hogy melyik erdőhöz vigyen minket. Nagyon izgultunk hogy vajon mennyire lesz ijesztő számunkra a hely, ám nem tudtunk ezen sokáig gondolkozni ugyanis hamar odaértünk.
-Akkor tudtok mindent fiúk, igaz? - Kérdezte apa.
-Igen apa. - Mondtam mosolyogva, mire ő is elmosolyodott. -Ha van valami, hívlak. - Mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára. Lassan kimásztunk a kocsiból, és a zseblámpákat bekapcsolva elindultunk az erdő irányába. Nagyon sötét volt, és elég hamar elkapott a rettegés de próbáltam megnyugodni, hiszen nem lett volna jó ha alig öt perc után véget vetek az esti felfedezésünknek. Minél beljebb lépkedtünk, a szívem annál hevesebben vert és a gyomrom is egyre nagyobb görcsbe rándult. Vajon mit fogunk ott bent, a fák és bokrok sűrűjében látni vagy....Rosszabb esetben találni?