A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

14.rész

TaeHyung Pov.:

Miközben őseim kérdően néztek rám, addig én erősen gondolkoztam, hogy hogyan is mondjam el nekik a kapcsolatomat Jimin-nel. Azonban hiába törtem a fejemet, nem jutottam dűlőre. Hazudni nem fogok, csak a vérfarkasos dolgot később akarom elmondani nekik.
-Szóval? - Kérdezett rá újra anyám, mire nagyot sóhajtottam.
-Jimin volt az. - Nyögtem ki nagy nehezen, erőteljesen bámulva a padlót.
-Az a Jimin, aki mindig megvéd? - Érdeklődött apa.
-Igen, mivel ő az egyetlen Jimin nevű osztálytársam. - Néztem rá kissé értetlenül.
-Ohhh, akkor gyere a nappaliba, és mesélj el mindent! - Vigyorodott el anya, majd meg is indultak az említett helyiségbe, én pedig követtem őket. Amíg szüleim a kanapén foglaltak helyet összebújva, addig én a kanapéval szemben elhelyezkedő fotelba ültem. És innentől kezdődött a mesedélután....Elmeséltem nekik a mai nap történéseit, természetesen kicsit egyszerüsítve azokat a részeket, amiknél Jiminie átváltozott. Láttam rajtuk hogy boldogok, amiért végre találtam magamnak valakit aki szeret.
-Szóval ennyi, mától kezdve már nem vagyok szingli. - Fejeztem be a mesélésemet, kicsit megkönnyebbülve.
-Akkor erre koccintanunk kell! - Pattant fel egyből anyám, mire apa csak morcosan nézett rá.
-HoSeok, te nem ihatsz alkoholt! Terhes vagy, ártani fog a babának.... - Háborodott fel.
-YoonGi drágám, nyugodj meg! Egy üveg szeszes ital sincs itthon, na meg tudod jól hogy életem során, alig ittam. - Magyarázkodott anya, mire apa már nem is tudott mit mondani. Pocakos szülőm pillanatok alatt hozott a konyhából egy dobozos almalét, és hozzá három poharat. Öntött mindegyikbe, majd ahogy mondta koccintottunk arra, hogy végre bepasiztam.
-Na látod fiam? Ezért is szerettem bele anyádba, mert ilyen kis lökött. - Kuncogott apám, mire én csak elmosolyodtam.
Miután megittam az almalémet, felmentem a szobámba hogy tanuljak hiszen holnap matek dogát írunk, és azért valljuk be, nem vagyok egy matekzseni. Amint elővettem a füzetemet és a könyvemet, már konkrétan sokkot kaptam a feladatoktól, amik benne lesznek a dogában. A fejemet fogva próbáltam megoldani az összeset, de mivel állandóan hülyébbnél-hülyébb eredmények jöttek ki, ezért feladtam a harcot. Egy lemondó sóhajjal bepakoltam mindent a táskámba, majd a szokásos esti teendőimet elvégezve befeküdtem az ágyamba. A mai nap eseményeire visszagondolva merültem álomba, így persze Jimin-el is álmodtam.
Reggel kivételesen nem zombi módjára ébredtem, hanem úgy mintha legalább egy napot végigaludtam volna. Mosolyogva álltam neki öltözködni, utána a fürdőbe menve megigazítottam a hajamat, és megmostam a fogaimat is. Miután mindennel végeztem, a táskámat felkapva lementem, hogy eltegyem a szendvicseimet is. Azonban mikor a konyhába értem, egy szokatlan dolog fogadott. Jimin az asztalnál ült, és anya helyett most apa csinálta a kajámat.
-Jó reggelt, fiam! - Köszönt vidáman ősöm, de most páromra tekintettel volt, így nem adta oda a szokásos arcrapuszit. -Behívtam a vőmet, gondoltam téged nem fog zavarni. - Mondta vigyorogva.
-D....Dehogy! - Dadogtam zavartan pislogva. -Szia Jiminie! - Mentem oda hozzá mosolyogva, majd adtam egy puszit az arcára.
-Szia édes! - Vigyorgott ő is, közben egy lágy puszit nyomott az ajkaimra.
-Ohh, Tae! Anyáddal délután megyünk újabb ultrahangra, szóval kulcsot mindenképp vigyél magaddal! - Figyelmeztetett apa, amire én csak bólintottam egyet. -De Jimin-t is nyugodtan hazahozhatod. - Vigyorodott el szélesen.
-Oké apa, de most mennünk kell! - Pattantam fel gyorsan, majd elraktam a szendvicseimet. Ezután szerelmemet kirángattam az előszobába, és amilyen gyorsan csak tudtam, felvettem a kabátomat valamint a cipőmet is. Egy köszönés után kinyitottam az ajtót, és Jimin-t magam után rángatva elindultam a suli felé. Te jó ég, most hogyan mondjam el neki, hogy a szüleim melegek, ráadásul az anyám férfi létére terhes?? Még nem állok készen arra, hogy elmondjam neki a titkunkat. Csak az a baj, hogy ha meglátja anyát, akkor tudni fogja. Persze, mondhatnám neki azt hogy nem én nem örököltem, de akkor meg később lenne vita, mert jogosan vágná hozzám hogy hazudtam. Aish, köszi apa!
-Bírom az apukádat. - Jelentette ki kuncogva párom, de én csak mosolyogni tudtam. -És jól hallottam, hogy kistesód lesz? Gratulálok! - Örvendezett tovább, viszont nekem itt elszakadt a cérnám. Nem titkolhatom előle....De hogyan mondjam el? Úristen, teljesen össze vagyok zavarodva!
-Igen, és köszönöm! - Nyöszörögtem ki nagy nehezen, azonban nem néztem rá.
-Valami baj van szívem? - Állt meg, majd kezeivel gyengéden megfogta az arcomat, így rábírt arra hogy ránézzek. Szemeiben tisztán lehetett látni az aggodalmat, és a félelmet. E tekintete láttán fájdalmasan dobbant a szívem, hiszen tudtam hogy miattam aggódik. -Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz. - Mondta őszintén, közben hüvelykujjaival simogatni kezdte bőrömet.
-Igen, tudom. - Bólintottam halványan, de nem bírtam magammal, muszáj voltam megcsókolni őt. Nem szabad ennyire kimutatnom, hogy mi bajom van....Majd ha készen állok rá, akkor elmondom neki a titkomat.
Egy rövidke csók után mélyen a szemeibe néztem, majd elmosolyodtam. -Nincsen semmi probléma, ne haragudj hogy rádijesztettem! - Motyogtam ajkaira, miközben orrunk összeért.
-Semmi gond, csak azt hittem hogy mégsem vagy mellettem annyira boldog. - Mondta, minek hallatán elhúzódtam tőle de csak annyira, hogy szemeibe tudjak nézni.
-Dehogyis, ilyenekre még csak ne is gondolj! Melletted vagyok a legboldogabb. - Mondtam el az igazat, hiszen tényleg így volt. Arcára hamar kiült egy széles vigyor, majd egy újabb rövid csók után, folytattuk utunkat az iskolába. Mivel nem tudtam hogy fel mer-e vállalni vagy nem, ezért inkább nem fogtam meg a kezét, hanem szokásomhoz híven a zsebembe dugtam. Eléggé rossz érzés volt, de ha korainak tartja még, akkor természetesen tisztában tartom a döntéseit.
Mint mindig, most is a becsengő előtt pár perccel értünk be. JeongGuk amint meglátott minket, egy sejtelmes vigyor ült ki ajkaira, amin csak kuncogni tudtunk.
-Na gyertek csak, még van pár percünk, irány a mosdó! - Hadarta el gyorsan suttogva hogy csak mi halljuk, majd a csuklóknál fogva elkezdett maga után rángatni. Alig bírtunk vele lépést tartani, arról nem is beszélve hogy szinte fellökött mindenkit, mert éppen tankot játszott. Mihelyt odaértünk a kihalt mellékhelyiségbe, magával szembe állított minket, és várakozó pillantásokat vetett ránk. -Szóval?? - Kérdezte türelmetlenül. Sóhajtottam egy nagyot, közben Jimin-re néztem, aki szintén rám emelte boldogságtól csillogó szemeit.
-Igen, összejöttünk. - Mondtam ki azt a választ, amire Süti is várt. A hír hallatán ujjongva megölelt minket, közben pedig ugrándozni kezdett, mint egy kisgyerek aki megkapta a kedvenc csokiját. Azonban nem tudott sokáig örvendezni, ugyanis megszólalt a becsengő, így mehettünk az első óránkra. Sajnos nem ülhettünk Jimin-el egymás mellé, ugyanis matekdogát írt az osztály. Amint a tanár kiosztotta mindenkinek a lapot, még egy biztató mosollyal egymásra néztünk, majd nekiálltunk.
Egész órán csak a fejemet fogva próbáltam megoldani a bonyolultabbnál-bonyolultabb számolásokat, de be kellett látnom, hogy kettesnél jobb sose leszek matekból. Egy kész megváltás volt számomra a kicsengő, így mikor elérkezett a szünet, egyből páromhoz mentem.
-Menjünk a mosdóba, beszélnünk kell! - Hadarta el gyorsan Jimin, közben a csuklómnál fogva elkezdett maga után rángatni. Reagálni se volt időm, de már ott voltunk a mellékhelyiségben, ahol ismét senki nem volt.
-Mi a baj? - Kérdeztem meglepődve nézve rá, mivel nem értettem ezt a hirtelen kirohanását.
-Tae....Te fel mersz engem vállalni? - Nyögte ki nagy nehezen a kérdését, aminek hallatán még jobban meglepődtem.
-Hát persze, mivel a szerelmem vagy, és boldog vagyok melletted. - Válaszoltam őszintén nézve szemeibe, mire ő szélesen vigyorogva megölelt. Kuncogva viszonoztam ölelését, viszont hamar elhúzódott tőlem, hogy ajkaimra tudjon csókolni. Nem gondoltam volna, hogy ettől ennyire boldog lesz, de örülök hogy ezt is meg tudtuk beszélni.
Mielőtt még becsengettek volna, elindultunk vissza a terembe az ujjainkat összekulcsolva, azonban nem jutottunk sokáig. WooShin a mosdó bejárati ajtaja előtt állt, és gonoszan vigyorogva nézett ránk.
-Nocsak, nocsak! Igazam volt, ti tényleg buzik vagytok. - Nevetett jóízűen, azonban éreztem Jimin idegességét, ugyanis erősen szorította a kezemet. Felszisszenve kihúztam kezemet a szorításából, amire fel is figyelt.
-Bocsánat, nem akartam! - Nézett rám bűnbánóan, de én csak mosolyogva megráztam a fejemet jelezve, hogy nem haragszom. -Mit akarsz WooShin? - Kérdezte mogorván párom.
-Shinie! Hagyd már azokat a buzikat, inkább gyere ide hozzám! - Társult mellé az egyik nyávogós picsa, akit már ismertem. Ugyanis ő volt az aki megkérdezte hogy meleg vagyok-e, és ő volt az is aki kisminkelt egy borzalmas bohóccá.
-Na, már csak te kellettél ide....Kivételesen igazat adok a ribancodnak, inkább foglalkozz vele mint velünk! - Mondtam el flegmán a véleményemet, ami persze egyiküknek se tetszett.
-Te leribancoztad a csajomat? - Nézett rám villámokat szóró tekintettel WooShin, közben meg is indult felém, viszont Jimin elém állt.
-Hagyjad, kérlek! - Szólt rá szerelmem, de őt ez nem érdekelte.
-Te ne dirigálj nekem, Park! - Rivallott rá az engem védelmező Jimin-re, és már be is mosott volna neki, azonban én kicsit félrelöktem páromat hogy helyette inkább én kapjam az ütést. Ereje hatására a fejem elfordult, valamint az egyensúlyomat se sikerült megtartanom, de szerencsére Jimin elkapott.
-Kim Woo Shin! Most azonnal gyere az igazgatóhoz, ugyanis tökéletesen láttam hogy megütötted TaeHyung-ot! - Hallottuk meg osztályfőnökünk igencsak mérges hangját, amire bántalmazónk a szemeit forgatva ment is az igazgatóhoz. Ekkor tűnt csak fel, hogy borzasztóan fájt az ütése, de Jimin-ért megérte. Legalább neki nem esett baja, én meg nem számítok. Na meg ő már annyiszor megvédett engem, most itt volt az ideje hogy visszaadjam neki a kedvességét.
-Köszi szépen idióták! - Nézett ránk szánalommal teli tekintettel a csaj, majd a hátsóját riszálva ment az órájára. Tudtam volna neki mit mondani, csak nem tudtam mivel veszettül fájt az állam.
-Jól vagy kicsim? Ahhh olyan kis lökött vagy. - Aggodalmaskodott párom, én pedig nem bírtam tovább, szabadjára engedtem könnyeimet. Vállaim rászkódása, és szipogásom miatt hamar észrevette hogy nem vagyok rendben. Gondolkodás nélkül visszavitt a mosdóba, és velem szemben megállva nézegette az ütés helyét. -Szerencsére nincs komoly bajod, csak picit fel van dagadva, és hamarosan színes lesz. - Mondta el az állapotomat, ami tényleg nem volt vészes, csak ugyebár én nem vagyok hozzászokva a verekedésekhez. -Gyere életem, lemegyünk az orvosiba és teszünk rá jeget, hogy lemenjen a daganat! - Vázolta fel a helyzetet, utána a könnyeimet óvatosan letörölve nyomott még egy gyengéd puszit ajkaimra, és a kezemet fogva elindultunk. Nagyon remélem, hogy WooShin-t most már ki fogják innen tenni, mert már nagyon elegem van hogy folyton piszkál minket! Ígyis nehéz volt felvállalnom az identitásomat, de megtettem mert láttam hogy Jimin-t ez mennyire boldoggá tette. Nekem pedig csak az a fontos, hogy ő boldog legyen.

Sziasztok! ^^
Megérkeztem a folytatással, ami nem lett annyira izgalmas, viszont szépen lassan jön még több izgalom! ☺😘 A következő részben pedig egy pár napos időugrás lesz, bár gondolom ez annyira nem lesz zavaró. 😅😁 Na de nem is rabolom tovább a szót, kellemes olvasást hozzá! ❤