A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

10.rész

TaeHyung Pov.:

Jimin mondandója után, alig hittem a fülemnek, csak az járt a fejemben amikor konkrétan bevallotta hogy szerelmes belém. Nem tudtam mégis mit mondjak vagy csináljak, de ezek hallatán bűntudatom lett.
-Tae ez azért durva volt....Menj utána! - Nézett rám határozottan, ellentmondást nem tűrően. Igaza volt, beszélnem kell vele, bocsánatot kell kérnem tőle.
Egy bólintás után lábaimat szedve, amilyen gyorsan csak tudtam utána futottam. Én nem akartam őt ennyire megbántani....Ahhh! Ítélkeztem úgy, hogy nem is ismertem igazán. Mindegy, most itt az idő hogy rendbehozzam.
Éppen hogy kiértem egy kis sziklás részre, amikor láttam hogy Jimin lezuhant. Még az ütő is megállt bennem, ezért odafutottam hogy segítsek neki.
-Jimin! - Szólítottam meg kétségbeesetten, és amennyire csak tudtam odamentem a hegy szélére. Óvatosan lépkedtem, mivel nem akartam leesni és meghalni. Amint rálátásom nyílt a bajba jutott fiúra, ijedten néztem ahogyan vérfarkassá változva kapaszkodott az omladozó sziklában, majd egy nyüszítés kíséretében lezuhant a hideg vízbe.
-Mi történt? - Ért mellém a futástól lihegve JeongGuk, de nem fordultam felé, csak a vizet bámultam.
-L....Lezuhant. - Dadogtam. -Úristen Süti, nem látom sehol! Mi van ha nem tud úszni? Nem hagyhatom hogy megfulladjon! - Pánikoltam a hajamat tépve. Most mit csináljak? Mire leérnék a partra, addigra megfulladna. Nagyot sóhajtva lassan hátralépkedtem, közben barátomra néztem, aki csak értetlen pillantásokat vetett rám. -Döntöttem. Utána ugrok. - Jelentettem ki határozottan.
-TaeHyung, ez őrültség! És ha nem találod meg? Vagy nem tudod kihúzni? Akkor ketten fulladtok meg.... - Próbált meg lebeszélni, de én nem hallgattam rá.
-Nem érdekel. - Rántottam meg a vállamat, és egy nagy levegővétel után nekifutottam az ugrásnak. A szívem őrülten dobogott, és féltem is a következményektől....De nem hagyhattam, hogy Jimin meghaljon az én hülyeségem miatt. Pillanatok alatt a szikla széléhez értem, ezért egy nagy ugrással elkezdtem zuhanni a vízbe. Nagyon reménykedtem abban, hogy nem lesz egyikünknek sem komolyabb baja, mert akkor nagy bajban leszek. Egyre jobban közeledtem a hatalmas tó felé, így lassan lehunytam a szemeimet, és vettem egy nagy levegőt is. Nem sokkal később pedig, egy erőteljes csobbanással érkeztem bele a hideg vízbe. Igaz hogy sajgott mindenem, de kénytelen voltam erőt venni magamon, hiszen Jimin-nek szüksége volt rám. Letojva a sok hínárt, halat és minden egyéb élőlényt vagy szennyeződést, kinyitottam a szemeimet hogy elkezdjem a fiút keresni. Nem nagyon láttam, ezért megmozgatva végtagjaimat úszni kezdtem. Csak néztem és néztem, de őt sehol se találtam, így már kezdtem kétségbeesni. Mi van ha tényleg elkéstem? Ha már túl sok vizet nyelt, és megfulladt? Akkor nem tudnék megbocsájtani magamnak....
Addig-addig forgolódtam, amíg végül rá nem találtam. Látszott rajta, hogy teljesen lehűlt, és hogy már több ideje itt rekedt a fagyos vízben. Amilyen gyorsan csak tudtam odaúsztam hozzá, de persze ez sem ment olyan egyszerűen. Nagyon hideg volt, ezért féltem hogy akár komolyabb bajunk is lehet mindkettőnknek. Már nem nagyon éreztem a végtagjaimat, bár Jimin-t elnézve neki még rosszabb lehetett.
Lassan végül sikeresen odaúsztam hozzá, de hiába piszkáltam az arcát, nem reagált. Gyorsan megfogtam olyan erősen a karját amennyire csak tudtam, majd elkezdtem kiúszni vele a felszínre. Nem volt egy egyszerű dolog, hiszen már nekem is fogytán volt a levegőm, arról nem is beszélve hogy a vizes ruhák csak még jobban lehúztak minket. Én ezek ellenére is minden erőmet beleadva úsztam fel, hogy minél hamarabb kiérjünk a partra, és meg tudjam nézni hogy él-e még.
Sok küzdés után azonban, sikeresen a felszínre tudtam vele jönni, ezért egyből el is kezdtem keresni a partot.
-Arra van! Oda megyek, segítek! - Üvöltött JeongGuk barátom, mire én a keze irányába néztem, így rögtön meg is láttam a szárazföldet. Ismét minden erőmet beleadva elkezdtem vele úszni, közben csak azzal tudtam magam biztatni, hogy nem lesz semmi baja. Legalábbis reménykedtem, hogy így lesz. Bármennyire is voltam fáradt, nem pihenhettem, hiszen akkor itt haltunk volna meg mindketten. Én pedig nem akartam úgy járni, mint a Titanic utasai....Jó, az is igaz hogy az egy alapból jéghideg tenger volt, míg ez csak egy nagy tó, ami közel sincs olyan hideg mint az a tenger. Mindegy is, a lényeg hogy viszonylag épségben kiérjünk innen. A sok víztől ami az orromba ment, már nagyon köhögtem, arról nem is beszélve hogy a számat se tudtam csukva tartani, mivel azon keresztül vettem a levegőt, illetve nyeltem le a fél tavat. De megérte annyit küzdenem, ugyanis percek alatt kiértem a partra, ahonnan már barátom is segített. A víztől jó messze fektettük el a földön, utána egyből a mellkasára hajtottam a fejemet, hogy meghallgassam dobog-e még a szíve.
-Hahh....Lassan, de legalább dobog még. - Sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
-De hogy fogjuk magához téríteni? - Kérdezte Süti.
-Újra kell éleszteni, hogy kijöjjön belőle az a sok víz. - Mondtam kicsit elgondolkodva. -Vigyázz, megpróbálom! - Zavartam odébb, majd közelebb férkőzve hozzá, egyik kezemet a fejére tettem, míg a másikkal az állkapcsát fogtam erősen. Kicsit hátraszegtem a fejét, aztán egy nagy levegővétel után ajkaira hajoltam. Persze el tudtam volna ott is időzni, de próbáltam csak a lényegre koncentrálni. Belefújtam az összes levegőt, majd a mellkasához szorítottam a kezeimet. Az az egyetlen szerencsém, hogy volt az iskolában elsősegély órám, különben nem tudnám most megmenteni Jimin-t. Ahogy akkor tanították, úgy cselekedtem. Elkezdtem nyomkodni a mellkasát, koncentrálva hogy mindent pontosan úgy csináljak, ahogyan mutatta a tanárunk. Nem is kellett harmincat nyomnom a mellkasára, ugyanis már vagy a tizediknél elkezdett köhögni, aminek következtében kijött egy jó adag víz is. Abbahagytam a nyomást, és arcára simítva vártam, hogy kinyissa kis mandulavágású szemeit.
-Úristen Hyung, nagyon ügyes vagy! - Dicsért meg döbbenten JeongGuk, mire én halványan elmosolyodtam.
-H...Hol vagyok? - Kérdezte alig hallhatóan Jimin, amint magához tért.
-Itt vagyunk a parton. Kimentettelek. - Magyaráztam az arcát gyengéden simogatva, hogy ezzel is kicsit megnyugtassam.
-F....Fáz...Fázok! - Motyogta dideregve Jimin. Őszintén szólva együtt éreztem vele, mert nekem is csurom vizes volt minden ruhám, és a levegő sem volt a legmelegebb.
-Gyere, visszamegyünk a táborhelyre, és beszélünk a tanárnővel! - Vázoltam fel neki a tervemet, közben lassan és óvatosan felsegítettem a földről. Annyira boldog vagyok, hogy még életben van! Muszáj vele tisztáznom a dolgokat, de persze majd csak akkor, ha már jobban lesz.
Lassú léptekkel indultunk vissza a többiekhez, ám hála Istennek nem is voltunk olyan messze a táborhelyünktől. Nagyjából tíz perc séta - vagyis inkább totyorgás - után, oda is értünk.
-Jézusom fiúk! Veletek meg mi történt? Miért vagytok csurom vizesek? - Kérdezősködött teljesen ledöbbenve az osztályfőnökünk, miközben mi odasegítettük Jimin-t a helyére.
-Az én hibám, tanárnő....Ha szabad, akkor rakunk tüzet, és minden rendben lesz. - Néztem rá bűnbánóan, majd mélyen meghajoltam, kifejezve bocsanatkérésem.
-Rendben TaeHyung, de úgy csináld, hogy a szél ne fújja ki a parázst! JeongGuk, kérlek segíts neki! - Mondta hangosan sóhajtva, mi pedig egy bólintás után gyorsan odapakoltuk a cuccainkat Jimin mellé, aztán nekiláttunk a tűz helyének a kiépítésének. Nagy köveket keresve csináltuk a dolgunkat, azonban szemem sarkából láttam, hogy Jimin nagyon reszketett.
-Mindjárt jövök! - Szóltam Sütinek, aki csak sóhajtva bólintott egyet. Aggódva odamentem a reszkető fiúhoz, majd leguggoltam elé. -Gyere, öltözzünk át! Nem maradhatunk a vizes ruhákban, különben komolyabb bajunk is lehet. - Mondtam lágy hangon, mélyen a szemeibe nézve. Istenem, annyira gyönyörű! És....Dögös. Úristen, nem hagyhatom hogy elszárnyaljanak a gondolataim!
-Miért akarsz rajtam segíteni? Egész idáig csak kerültél.... - Háborodott fel, teljesen jogosan.
-Jimin, én sajnálom! Ne haragudj kérlek, csak féltem! Tudod nagyon váratlanul ért, hogy láttam a másik énedet is....De amikor lezuhantál a szikláról, nagyon megijedtem. Nem akartalak elveszíteni, ezért utánad ugrottam, és kihoztalak, aztán újraélesztettelek. El se tudod képzelni, hogy mennyire örülök annak, hogy nem lett komolyabb bajod. - Magyarázkodtam teljesen őszintén nézve a szemeibe, mire ő csak meglepődve nézett íriszeimbe. Halványan elmosolyodtam, utána felsegítettem őt a földről. Előszedtünk minden fontos dolgot a táskánkból, aztán indultunk is átöltözni egy olyan helyre, ahol nem láthatott senki. Jimin gond nélkül elkezdte magáról levenni a felsőjét, minek láttán paradicsom vörös lett a fejem.
-TaeHyung ne pirulj már! Fiúk vagyunk, biztos láttál már meztelen férfit. - Kuncogott vacogva, de én csak még jobban zavarba jöttem. Vörös fejemmel háttal fordultam neki, majd amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem. Jézusom....Olyan furcsa érzésem van. A szívem úgy dobog, mintha ki akarna törni a bordáim fogságából, a hasam pedig bazi nagy görcsbe rándult, mintha pillangók repkedtek volna benne. Soha nem éreztem még így, arról nem is beszélve, hogy abszolút össze vagyok zavarodva ettől a sráctól.
Kicsit nehézkesen, de végül sikerült tiszta, meleg ruhákba átöltöznünk, ezért vissza is mentünk a többiekhez. Jimin a hálózsákján foglalt helyet, én pedig ráterítettem egy vastag plédet, hogy ne fázzon annyira. Ilyenkor azért örülök, hogy anya segített nekem összepakolni, különben szegény Jimin tényleg megfagyott volna. JeongGuk eközben végzett a tűz helyével, szóval mentem is keresni pár faágat. Mivel erdőben voltunk, ezért nem volt nehéz dolgom, pillanatok alatt összeszedtem egy csomó fát. Gondosan elrendezgetve odaraktam az összeset a kiépített helyre, majd gyufát előszedve meggyújtottuk őket.
-Jimin, gyere közelebb! Úgy hamarabb megszáradsz. - Szóltam neki, fejemmel az éledező tűzre bökve. Szótfogadva nekem egyből odahúzta hálózsákját, és leült a még kicsi lángok elé.
-Nos, gyerekek! Mivel letelt az ebédidő, ezért induljunk a túrára! Jimin és TaeHyung, ti maradjatok itt! Melegedjetek, vigyázzatok a tűzre, a cuccokra és egymásra! - Adta ki a parancsokat a tanárnő, utána az osztály maradék részét vezetve elindultak. Szegény Süti, most nélkülem szenved....Sebaj, majd meghálálom neki. Hamar kettesben maradtunk Jimin-el, de nem szóltunk egymáshoz, csak ültünk és néztük a lángokat. Pár perces elmélkedésem után azonban rájöttem, hogy vannak kérdéseim, amikre meg akarom tudni tőle a válaszokat. Így hát nem haboztam, felé fordultam egész testemmel, majd a torkomat megköszörülve belekezdtem.
-Mondd csak, Jimin! Mi nálatok ez a bevésődéses dolog? - Tettem fel az első kérdésemet, minek hallatán ő csak elkerekedett szemekkel nézett rám. Nem tehetek róla, muszáj megtudnom. Kíváncsi vagyok minden ilyen dologra, mivel mindig is szerettem a rejtélyes dolgokat. Ez a fiú pedig nagyon is az, de bennem és Sütiben megbízhat. Vajon milyen titkai lehetnek még? Biztos sokkal izgalmasabbak mint az enyémek....

Sziasztok! ^^
Megérkeztem a következő résszel, ami viszont most hosszabb lett, és eseménydúsabb is. Szépen lassan fény derül minden titokra, szóval lesz itt izgalom még bőven! ☺ Remélem tetszeni fog, és nagyon szépen köszönöm a sok csillagot, illetve kommentet! Nagyon jól esnek, és biztatnak hogy érdemes ennyit bajlódnom a részekkel. 😁😘 Kellemes olvasást hozzá, és hamarosan jön a folytatás is! ❤