A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

2.Évad 10.rész

Jimin Pov.:

Szokatlanul sokan voltak az étteremben, ezért sajnos estig kellett bent maradnom dolgozni. Pedig az egész napomat arra szántam, hogy Tae-vel legyek....Na mindegy.
Mikor végre végeztem a munkával, fáradtan mentem az öltözőbe, és vettem át a ruháimat. Próbáltam sietni, mert minél hamarabb haza akartam érni páromhoz. Alig öt perc alatt végeztem is az öltözködéssel, így a cuccaimat eltéve mentem a kocsihoz. Beültem a kormány mögé, majd elindítva a kocsit mentem haza. Szerencsére nem volt túl messze kocsival a munkahelyem, ezért a fáradtságom ellenére is tudtam figyelni az útra. Egész hamar hazaértem, viszont amint beléptem az ajtón, újra elkapott az a rossz érzés. Még mindig fogalmam se volt hogy mi okozhatja ezt bennem, de a fiúkkal is ez volt.
-Drágám, megjöttem! - Szóltam hangosan, mivel nem tudtam hogy éppen melyik helyiségben tartózkodott. Túl nagy volt a csönd az egész házban, ezt pedig nagyon is furcsálltam. -Tae! - Szólítottam páromat a nevén, közben benéztem a nappaliba. Üres volt, ami igencsak meglepett. -TaeTae! Kicsim merre vagy? - Szólongattam, minden szobába belépve, azonban választ se kaptam és őt sem találtam. Mi az Isten?? Megint itt hagyott volna? Talán megsértődött azért, mert bementem dolgozni?
Nagyokat pislogva a kezembe vettem a telefont, hogy felhívjam anyósomat hátha tényleg náluk van. Igaz hogy este volt már, de a fiáról van szó. A nevére rányomva kezdtem el tárcsázni a számot, majd amint felvette egyből a lényegre is tértem. -Szia HoSeok! Ne haragudj hogy ilyenkor zavarlak, csak azt szeretném megkérdezni, hogy TaeHyung nálatok van? - Érdeklődtem, közben reménykedtem abban hogy igent mond.
-Szia Jimin! TaeTae veled van nem? - Kérdezett vissza.
-De velem volt, csak szólt a főnököm hogy túl sokan vannak, és ezért be kellett mennem dolgozni. Most meg hogy hazaértem, nem találom sehol a házban. - Magyarázkodtam, egyre jobban idegeskedve.
-Ohh....Hát pedig Tae nincs itt. Csak a fiúk ugye, mert megbeszéltük hogy itt alszanak. - Mondta, minek hallatán sóhajtanom kellett egyet.
-Rendben, akkor megkeresem. Köszönöm! - Hadartam el gyorsan, utána letettem a telefont. Ha itthon sincs és a szüleinél sincs, akkor hol a francban lehet??
Idegesen a hajamba túrva visszamentem a nappaliba, ám mielőtt még leültem volna, ráléptem egy papírra. Kíváncsian bámulva felszedtem a földről, majd elolvastam ami rá volt írva. Az a rossz érzés egyre csak nőtt bennem, ahogyan a levelet fogtam. Mikor a végére értem, tudatosult bennem hogy ez egy fenyegető levél. A baj csak az, hogy a kézírást abszolút nem ismertem fel. De ezt mégis mikor kapta?? És ami fontosabb, miért nem szólt nekem? Hahh....Már megint hazudott. Ezt nem hiszem el! Miért jó bajba sodornia magát?
Feszülten kapkodva a levegőt odamentem a pulcsijához, hogy mélyen beleszagolva tudjak nyomot keresni. A vérfarkas orrom szerencsére pillanatok alatt megjegyzi mindenkinek az illatát, így könnyebben rá tudok találni páromra. Vagyis ezt hittem, ugyanis ezután a levegőbe szagoltam, de egyáltalán nem éreztem TaeTae illatát. Végigszagoltam mindent, az egész házat, de olyan volt mintha párom nem is ebben a házban élne, mert konkrétan sehol nem éreztem az illatát. Az Istenit! El kell mennem a falkához, hátha ők tudnak segíteni....
Mihelyt ezt elhatároztam, TaeHyung pulcsiját felkapva és a fenyegető levelet szorongatva elindultam a családomhoz. A gyorsaság érdekében vérfarkasként vágtam neki az útnak, mert minél hamarabb rá akartam találni. Féltettem, hiszen mégiscsak terhes, ráadásul ikreket vár. Ha ne adja Isten elveszítenénk őket is, abba belepusztulnék. Na meg persze abba is, ha páromat is elveszíteném.
Nagy mancsaimnak köszönhetően egész hamar az erdőnkhöz értem, így egy hangos vonyítással jeleztem a falkának, hogy mindjárt ott vagyok. Választ persze nem kaptam, de tudtam hogy várni fognak. Rutinosan ugráltam át a kidőlt fákat, és a nagyobb bokrokat, végül sikeresen odaértem. A család előtt megálltam hogy visszaváltozzak emberré, majd amint ez megtörtént, közelebb mentem hozzájuk.
-Na mi van öcsi? - Érdeklődött YoonGi bátyám.
-Baj van....Ma úgy volt hogy TaeTae-vel leszünk egész nap, viszont nekem be kellett mennem dolgozni. És most hogy hazaértem, nem találom se otthon se a szüleinél. - Mondtam el a helyzetet egyre jobban idegeskedve.
-Szagminta? - Kérdezte értetlenül nézve rám apám, mire én felmutattam neki párom pulcsiját.
-Itt van. De hiába szagoltam bele, a házban sehol nem éreztem az illatát. - Sóhajtottam.
-Útközben sem érezted? Vagy itt? - Faggatott már anyám is, ám én csak megráztam a fejemet.
-Ahh....Add oda! - Mormogott YoonGi, majd kivette a kezemből szerelmem pulcsiját, és ő is mélyen beleszagolt. Ezután visszaadta nekem a ruhadarabot, aztán a levegőben kezdett el szaglászni. Több percen keresztül szimatolt össze-vissza forogva, de úgy tűnt ő sem érzett semmit. -Hát ez fura.... - Motyogta meglepetten.
-Nézzük meg mi is! - Javasolta anya apának, én pedig gondolkodás nélkül odaadtam nekik is a pulcsit. Ők is beleszagoltak, utána a levegőben próbáltak nyomot keresni.
-Sajnálom fiam, de én sem érzem. - Nézett rám szomorúan húzva a száját apám, mire én csak bólintottam egyet. Fogalmam se volt, hogy mitévő legyek....Ha nincs meg a szaga, akkor ezerszer nehezebb megkeresni, valamint a nyomára bukkanni.
-Az mi a kezedben? - Érdeklődött a bátyám, miközben a kezemben levő összegyűrt papírra mutatott.
-Ez...Ahh, megfenyegették. Most este találtam meg, mert eddig nem tudtam róla. - Magyarázkodtam, majd úgy döntöttem hogy a kérdések elkerülése érdekében inkább elmesélem a sztorit. Nagy levegőt véve neki is álltam, és szóról szóra mindent elmeséltem amit tudtam. Mondjuk azt még mindig nem tudom hogy ki fenyegethette meg Tae-t, hiszen tudtommal senkinek nem ártott. Vagy lehet hogy már ebben is hazudott? Egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit higyjek....Sőt, azt sem tudom hogy bízhatok-e még benne valaha. Annyit hazudott már, és szinte soha nem mondta el az igazat.
-Jól van, próbálj meg egy kicsit megnyugodni fiam! Most pihenjünk le mindannyian, és holnap reggel nekiállunk a keresésének. Megszagoltatjuk a pulcsiját az egész falkával, aztán körbejárjuk a várost. - Vázolta fel a tervét anya, amibe bár nehezen akartam belemenni, de végül beadtam a derekam. Nagyon remélem, hogy sikerül majd megtalálnunk! Mindenesetre ha holnap estig se lesz meg, akkor bejelentem a rendőrségen, hátha ők többet tudnak nekünk segíteni. Idegesen rágcsálva ajkaimat mentem a kis faházikómhoz, ahol eszembe jutott, hogy anno itt ismerkedtünk meg. Emlékszem, nem mertem neki elmondani hogy valójában vérfarkas vagyok. Olyan furcsa visszagondolni azokra az évekre....Mikor beleestem abba a tóba, nem lett volna kötelező megmentenie engem, ő mégis megtette. Hezitálás nélkül ugrott utánam, és vitt ki a partra, illetve újra is élesztett. Így jobban belegondolva, nem hiszem hogy bárki más megtette volna ezt értem.
Gondolkozásom közben elfeküdtem az ágyamon, majd próbáltam egy kis időre elszundítani, mivel már nagyon késő volt, én pedig fáradt és kimerült voltam a sok munka miatt. Kicsit nehezen, de végül sikerült álomba merülnöm. Azonban nem tudtam annyira sokat aludni, csupán pár órácskát. Viszont nem siránkoztam, hiszen ez is több volt mint a semmi. Kikeltem az ágyamból, utána lassan lementem az erdőbe.
-Jimin? - Hallottam meg hirtelen a nevemet, amire rögtön fel is kaptam a fejemet.
-Hyung? - Kérdeztem vissza, közben megláttam a bátyámat a fák közül.
-Azt hittem tovább alszol. - Mondta meglepődve.
-Nem, nem tudtam.... - Motyogtam fáradtan.
-Öcskös, kérlek nyugodj meg! Mindent megteszünk, hogy TaeHyung előkerüljön. - Nézett komolyan a szemeimbe. Nagyon meglepődtem, ugyanis YoonGi még soha nem mondott nekem ilyet. Pillanatok alatt könnyek gyűltek a szemeimben, de igyekeztem őket visszatartani.
-K...Köszönöm bátyus! - Hálálkodtam mélyen beszívva a levegőt, mire ő csak megveregette a vállamat.
Amint sikerült összeszednem magamat, elmentünk a szüleinkért mivel megígérték, hogy ők is segítenek nekünk a keresésben. Mihelyt mind a négyen készen voltunk, megbeszéltük hogy ki merre megy keresni. Valamint a jelzést is megfirtattuk, ugyanis nekünk vérfarkasoknak van egy olyan fajta hangkiadásunk, amit a normál emberek egyáltalán nem hallanak.
YoonGi az erdőben folytatta párom keresését, anyám és apám pedig a közelebbi erdőkben. Egyedül én mentem ki a városba, hiszen valakinek ott is meg kellett néznie. Próbáltam ismét szagolni, ám továbbra sem éreztem az illatát. Ez különös....Akármerre megyek, sehol sem tudok szagot fogni. Lehet, hogy szándékosan eltüntették TaeTae szagát? Dehát....A baráti és családi körünkön kívül, senki más nem tudja hogy vérfarkas vagyok. Bár igaz, az is közrejátszik hogy a nyomozó kutyák elől akarták eltüntetni. Ahh....Akkor így sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint azt gondoltam. De vajon ki rabolhatta őt el? Esetleg volt valami ügye, amiről én nem tudtam? Áhh, kötvehiszem! TaeHyung nem olyan, vagy....Nem tudom. Teljesen össze vagyok már zavarodva, azt se tudom hogy kinek mit higyjek és mit ne. Mindegy, addig nem nyugszom amíg elő nem kerül! A fiaim nem maradhatnak édesanya nélkül, na meg a lányaim se halhatnak meg az anyjuk hasában. Csak tudjam meg hogy ki a bűnös, megkapja tőlem a magáét....Miért jó az ilyeneknek tönkretenni mások boldog életét?? És miért nem tud inkább a saját kis nyomorult életével foglalkozni? Utálom az ilyeneket, nagyon remélem hogy hamar rácsok mögé kerül majd az illető.
Mielőtt még teljesen felforrt volna az agyvizem, a titkos jelzésünkkel megkérdeztem a bátyámat és a szüleimet is, hogy találtak-e már valamit. Azonban rossz hírt kaptam, mivel ők se bukkantak még rá a nyomára. Nálam pedig itt telt be a pohár, így fogtam magam és a rendőrség felé vettem az irányt. Velem nem fog szórakozni senki! Aki a családommal packázik, annak velem gyűlik meg a baja. Most már az se érdekel hogy nő vagy férfi szerelmem elrablója, vagy esetleg mindkettő, de meg fogják kapni a méltó büntetésüket. Nagyon remélem, hogy TaeTae-nek és a lányinkak nem fog komolyabb bajuk esni, hiszen szegény párom már így is rengeteg rossz élményben részesült.

Sziasztok! ^^
Itt lenne a folytatás, amit igyekeztem izgalmasra írni, bár nem tudom hogy ez mennyire sikerült. 😅 De vajon megtalálják TaeTae-t? Egyáltalán hova vihették? Ha van esetleg tippetek, azt szívesen elolvasom kommentben, szóval ne féljetek leírni! ☺ Továbbra is nagyon szépen köszönöm a sok biztatást, és kellemes olvasást hozzá! 💖💝💗