A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

22.rész

TaeHyung Pov.:

Reggel viszonylag kipihenten ébredtem, azonban mielőtt még anya is feljött volna hozzám, gyorsan felöltöztem. Nem akarok még nekik semmit mondani....Egyenlőre éljenek csak abban a hitben hogy növök és ezért hízok. Ha megtudják hogy esetleg másról van szó, akkor sokkal nagyobb bajba keveredek.
Öltözés után még elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet, közben pedig szerelmem is felhívott hogy a házunk előtt fog várni. Jó lenne már vele találkozni, mert nagyon hiányzik. Gondolom fárasztó lehet neki ez a sok táncpróba, de tuti meglesz az eredménye.
Hamar elvégeztem minden teendőmet, majd el is indultam. Jimin egy eléggé fáradt mosollyal üdvözölt, ezért egy jó hosszú csókkal leptem meg már kora reggel.
-Ahhh....Ez hiányzott nekem tegnap. - Kuncogott, én pedig követtem a példáját. Örültem hogy ennyire hiányolt engem tegnap, mivel eddig a családomon és JeongGuk-on kívül senki nem mondott nekem ilyet. -Ne haragudj hogy most nem tudok veled annyit lenni! - Nézett rám sajnálkozva, amire én csak elmosolyodtam.
-Ugyan már szívem, egyáltalán nem haragszom. Örülök hogy valami olyat is csinálsz, ami érdekel téged. - Mondtam el a véleményemet, ami neki is tetszett, ugyanis vigyora egyre szélesebb lett. -Plusz délután én is megyek orvoshoz Sütivel, mert MinAh is ott lesz ahol te. - Tettem hozzá kissé félve, mert nem tudtam hogy mennyire fogja őt zavarni az, ha nem vele megyek hanem a barátommal.
-Rendben, de ha végeztél mindenképp szólj, hogy mi volt a probléma! - Figyelmeztetett, én pedig csak bólogattam. Beszélgetésünk közben nekiindultunk a sulinak, hiszen neki táncpróbákra kellett mennie, nekem pedig a többi órákra. Az úton lelkesen mesélt nekem a táncról, amit én vidáman hallgattam mivel érdekelt, hogy mennyire tetszik neki ez az egész, na meg az is hogy milyen táncot gyakorolnak. Most úgy döntöttem, hogy mellette félreteszem a saját problémáimat és gondolataimat, mert ő jelenleg sokkal fontosabb. Na meg nem szeretném ha tovább aggódna miattam, ígyis rengetegszer esett kétségbe, amikor rosszul lettem.
Amint odaértünk a sulihoz, még egy hosszú csókot váltottunk, utána ő ment próbálni, míg én az órámra. A terem előtt barátommal is találkoztam, így rögtön le is pacsiztunk.
-Na, elmondtad már neki? - Tette fel egyből a kérdését, amire hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.
-Nem, majd....Ha készen állok rá. - Sóhajtottam.
-Jajj, Tae! Ha ilyen sokáig halogatod, akkor később akár a kapcsolatotok is rámehet. - Oktatott ki, de ezt én is nagyon jól tudtam. Nem tudom, mit nem lehet megérteni azon, hogy én még nem állok erre készen....Egyenlőre a saját gondolataimat se sikerült még rendeznem, azt sem tudom hogy hol áll a fejem. Majd ha az orvos megmondja hogy mi a helyzet, akkor majd fogok tudni tervezgetni, de addig nem. Ahh....Mindegy is.
A csengő lassan megszólalt, azonban a tanár késett. Csak vártunk és vártunk, végül húsz perc késés után szándékozott bejönni hozzánk órára. Nem bírjuk ezt a tanárt, és ő sem bír minket, éppen ezért most sem adta le nekünk történelemből az anyagot, mert nincs kedve tanítani. Csak azt tudnám, hogy így hogyan fogunk majd leérettségizni. Ezzel a hozzáállásával pedig megint egy olyan óránk volt, amire felesleges volt beülni. Alig vártam már a csengőknek a hangját, mert minél hamarabb végezni akartam. Szerencsére az orvosom is délután rendel, szóval simán el tudok hozzá menni. Persze biztosan meg fog lepődni majd, dehát nem tudok mit csinálni, tudnom kell az igazságot, és ezt csak ő tudja kideríteni nekem.
Mindegyik óra rendkívül unalmasan telt, némelyiken még az álom is elnyomott. Nagyon nehezen akartak letelni az óráim, én pedig már alig tudtam megülni a hátsómon. Feszült voltam, és ezt Süti is látta rajtam.
-Skacok! - Szólalt meg hirtelen az egyik osztálytársunk, mire az egész osztály kíváncsian nézett rá. -Elmarad az utolsó óránk, mert a tanár táncoktatáson van. - Jelentette be a nagy hírt, aminek mindenki örült.
-Király, akkor hamarabb el tudunk menni az orvoshoz. - Mondtam kicsit nyugodtabban barátomnak, aki csak mosolyogva bólogatni kezdett. Azért rajta is látszik hogy várja a végeredményt, mert aggódik értem, ez pedig jól esik. Mondjuk azt nem tudom, hogy mit fog reagálni ha kiderül hogy esetleg tényleg babát várok.... -Majd bejössz velem a vizsgálatra is? - Érdeklődtem félénken.
-Persze, nem hagylak egyedül. - Mosolygott rám biztatóan, közben simogatni kezdte a vállamat. Hahh....Olyan jó hogy ő is van nekem! Nincs is nála jobb barát.
Beszélgetésünk után végre kicsengettek az utolsó óránkról is, ezért mint a villám, úgy indultunk meg JeongGuk-al a suli kijárata felé. Amilyen gyorsan csak tudtam, szedtem a lábaimat, mert minél hamarabb ott akartam lenni az orvosomnál. Sütinek is csak az volt a szerencséje, hogy egy fejjel magasabb nálam, mert így könnyebben tudta tartani velem a lépést. A nagyjából fél órás útból végül húsz perces út lett, olyan szaporán szedtük a lábainkat. Viszont mielőtt még beléptünk volna a rendelőbe, megálltunk az ajtó előtt hogy kifújjuk magunkat. Hangosan lihegve próbáltuk rendezni a légzésünket, ami körülbelül öt perc alatt sikerült is. Egy nagy levegőt véve lenyomtam a kilincset, majd bementünk az ajtón. Nagyon meglepődtünk, amikor senkit nem láttunk várakozni a rendelőben, hiszen azt hittük, hogy több ember fog itt ücsörögni. Már éppen elkezdtük levenni a kabátunkat, mikor nyílt az ajtó, és az orvos lépett ki rajta.
-Ohh Kim Tae Hyung, miben segíthetek? - Mosolygott kedvesen az idős férfi, közben beengedett minket a vizsgáló helyiségbe.
-Nos....Furcsán érzem magam, már lassan egy hónapja. Folyamatosan rosszul vagyok, nagy az étvágyam és híztam is. - Mondtam el a panaszaimat.
-Igen, azt látom hogy híztál. - Bólogatott egyetértően.
-Tudja....Az édesanyám részéről van egy különleges öröklődésem. - Kezdtem bele a mondandómba halkan, de nem mertem ránézni.
-Ohh igen, tudom miről van szó. - Mondta meglepetten.
-Szóval tegnap megcsináltam négy tesztet, és...Mindegyik pozitív lett. De mivel nem bízok ezekben, ezért arra szeretném önt megkérni, hogy ultrahangozzon meg, kérem! - Fejeztem be a mondandómat, közben félve ránéztem. Bólintott egyet, majd neki is látott összekészíteni a szükséges dolgokat. Eközben én felfeküdtem az ágyra, és a mellkasomig felhúztam a pólómat. Az orvos mellém lépve bekapcsolta a gépet, aminek segítségével én is és Süti is láthatjuk belülről a hasamat.
-Ha szabad kérdeznem, ön TaeHyung párja? - Tette fel kérdését JeongGuk-nak.
-Nem, dehogy! Én csak a legjobb gyerekkori barátja vagyok. - Rázta hevesen a fejét, kifejezve válaszát.
-A párom jelenleg táncpróbán van, de nem tud se erről, se az öröklődésemről. - Magyarázkodtam, így már mindent értett. Barátom mellém lépett, miközben az idős úr bekente a hasamat.
-Na, akkor lássuk! - Sóhajtott, majd a gép segítségével elkezdte nézni hogy mi a helyzet velem. Feszülten, és hevesen dobogó szívvel bámultam a monitort. Csak reménykedni tudtam, hogy nem változik meg gyökeresen az életem. -Aha, meg is van! - Szólalt fel hirtelen a doktor úr, majd a megfelelő helyre vezette a kis kütyüt, ami a monitoron adta ki a hasam képét. Nem akartam hinni a szememnek....Azt hittem hogy rosszul látok, ezért még a szemeimet is megdörzsöltem, azonban akkor sem változott a helyzet. -Sajnálom TaeHyung, de a tesztek nem hazudtak! Kisbabád lesz, de most még eldöntheted, hogy megtartod-e vagy sem. - Vázolta fel a választási lehetőségeimet, amire én csak bólintani tudtam. Nehezen akartam elhinni, de kénytelen voltam. Döbbenten bámultam a kis csöppséget, aki még a fejlődési szakaszának legelején volt. Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek-e neki vagy sem, mert abból a szempontból örülök hogy Jimin-től van, viszont annak nem hogy ilyen hamar. Alig két hónapja vagyunk együtt, és már összejött egy közös gyerek....Ráadásul ő erről még nem is tud. Fogalmam sincs, hogy mondjam el neki, mert bárhogyan is tenném meg, tuti lesokkolnám. Sok lenne neki egyszerre az összes információ, amiket rólam tudnia kell, és nem tudná egyhamar feldolgozni. -Nos, TaeHyung! Majd kérlek hívj fel telefonon, hogy hogyan döntöttél a babával kapcsolatban! - Mondta el a kérését, amire én csak bólogattam. -A lényeg az, hogy ne stresszelj, testnevelés órákon bonyolult dolgokat nem szabad csinálnod. - Vázolta fel a szabályokat, közben elkezdte csinálni a papírjaimat. Én addig megtöröltem a hasamat, amit nagyon furcsa volt fogdozni.
-Tae....Minden oké? - Kérdezte halkan Süti, mire én fel is néztem rá.
-A....Azt hiszem. - Nyöszörögtem ki nagy nehezen, próbálva visszatartani az újabb könnyeimet. Nem szabad sírnom, mert az nem tesz jót a kicsinek. Ha folyton csak idegeskedek, akkor én saját magam ölöm meg őt, azt pedig nem akarom. Barátom segítségével lemásztam az ágyról, utána átvettem az orvostól a papírjaimat.
-A te érdekeidet nézve, nem azt írtam bele a testnevelés felmentésedbe hogy babát vársz, hanem hogy gerinc és térd problémáid vannak. - Jelentette be a papíron szereplő szöveget, én pedig hálásan meghajoltam.
-Köszönöm szépen! Akkor majd hívom! - Mondtam, aztán elköszönve a doktor úrtól, JeongGuk-al kimentünk a rendelőből. Sokkal furcsábban éreztem magam, mint eddig. Az érzés, hogy bennem növekszik egy másik élet, egyszerűen hihetetlen.
-Szóval....Megtartod, vagy elveteted? - Érdeklődött kíváncsian barátom.
-Elvetetni nem fogom. Megtartom, és amint tudom el is mondom Jimin-nek. - Jelentettem ki teljesen határozottan. Tisztában vagyok azzal, hogy bazinagy fába vágtam a fejszémet, de akkor sem fogok megöletni egy kisbabát, aki az én hülyeségem miatt csúszott be. Figyelnem kellett volna hogy a párom használjon valamilyen védekező eszközt, vagy pedig el kellett volna neki már a kapcsolatunk elején mondanom, hogy van egy ilyen öröklődésem. Szóval én vagyok a hibás, így meg is értem ha Jimin esetleg szakít velem. Én se tudnék magam mellett maradni, ha ennyit hazudnék magamról.
-És a szüleid? - Faggatott tovább, amivel azonban megfogott. Arra nem is gondoltam, hogy anyáméknak hogy fogom ezt beadagolni....Főleg, hogy anya is terhes az öcsémmel. Apa meg tuti eltiltana Jimin-től. Úristen, mit tegyek?? Jó, nyugi Tae, nem szabad pánikba esned. Csak....Nyugi.
-Fogalmam sincs Süti, nem tudom mit tegyek. - Sóhajtottam frusztráltan. Rohadt nagy kalamajkába kevertem magamat már megint, és gőzöm sincs hogy hogy a jó Istenben másszak ki belőle.

Sziasztok! :)
Itt lenne a 22-ik rész is, amiben egy újabb dolog kiderült. Szerintetek Tae el tudja mondani Jimin-nek és a szüleinek(azaz YoonGi-nak és HoSeok-nak), hogy terhes? Remélem továbbra is tetszik a történetem, ugyanis lesznek még itt izgalmak! ☺ Kellemes olvasást hozzá, és igyekszem a folytatással! 💗