A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

2.Évad 7.rész

TaeHyung Pov.:

Megrémisztett, hogy mindkét iker ugyanúgy reagált a levélre, mert ez azt jelentette hogy tényleg bajban vagyok. Csak tudnám, hogy ki az Istennek árthattam?? Mindegy....Jimin-nek nem szabad elárulnom, mert nem akarok bajt ebből. Úgyis a hétvégén lesz az évfordulónk, inkább arra fogok készülni és koncentrálni.
A levelet eldugtam párom elől, majd bementünk az kicsikkel a konyhába ebédelni. Igyekeztem elfelejteni ezt az egészet, próbáltam inkább a családomra koncentrálni. Szokásomhoz híven megkérdeztem a fiúkat hogy milyen volt a napjuk, ők pedig egyből bele is kezdtek a mesélésbe. Mosolyogva hallgattam az ikrek szavait, miközben lassan befejeztük az ebédet.
-Ne nyúljatok semmihez, megyünk kezet és arcot mosni! - Figyelmeztettem őket, ezért szót is fogadtak. A fürdőben ismét tisztává varázsoltam a kis törpéket, így mehettek játszani a szobájukba. Amíg ők elvoltak a birodalmukban, addig én rendet raktam a konyhában. Fogalmam se volt hogy hova dugjam el azt a fenyegető levelet, ezért a pulcsim zsebének a legmélyére rejtettem el.
A konyhával végezve mentem vissza a fürdőbe, hogy a tisztára mosott ruháinkat ki tudjam teregetni. Amúgy is olyan jó idő volt, a nap estére gond nélkül meg tudja szárítani őket. Óvatosan kivittem a tartót amiben a ruhák voltak, majd a fákra kötött kötelekre kezdtem el rátenni a vizes göncöket. Éppen hogy végeztem, amikor megláttam hogy Jimin hazaért a munkából, ami igencsak meglepett. Nem szokott ő ilyen hamar hazaérni....Talán valami baj történt?
Meglepődve néztem végig ahogyan odajött hozzám, viszont megkönnyebbültem, mert nem látszott rajta hogy rosszul lenne vagy valami.
-Hát te? Hogy-hogy ilyen korán? - Érdeklődtem, mert láttam hogy valamitől nagyon jó kedve van.
-Képzeld! A főnököm felvett még pár mesterszakácsot, szóval most már nem kell olyan sokat dolgoznom. - Mesélte el a jó hírt fülig érő mosollyal, ez pedig engem is boldoggá tett. Szorosan megöleltük egymást, közben egy rövid csókot adtam neki.
-Ennek nagyon örülök. - Kuncogtam, majd bementünk a házba. A gyerekek annyira bele voltak merülve a játékba, hogy fel se tűnt nekik hogy az apjuk hazaért. Jimin miután levetkőzött, egyből a konyhába ment és nekiállt ebédelni. Én eközben a nappaliba mentem, mert úgy éreztem muszáj leülnöm egy kicsit pihenni. Hiába, amióta felkeltem, azóta szinte le se ültem, szóval most itt volt az ideje. Miután párom is megebédelt, leült mellém és átkarolt. Mosolyogva néztünk egymásra, azonban az ő boldogsága hamar lemászott az arcáról. Vonásai pillanatok alatt komorrá váltak, ezzel pedig nagyon megijesztett. -M...Mi az? - Kérdeztem dadogva.
-Nem tudom....Valami nagyon frusztrál. - Mondta komolyan.
-De micsoda? - Faggattam tovább, mire rám nézett.
-Fogalmam sincs. - Sóhajtott, ám tisztán látszott rajta hogy egyre feszültebbé vált. -Tae! Rejtegetsz előlem valamit? - Tette fel kérdését mélyen a szemeimbe nézve, én pedig még jobban megijedtem. Ő is megérezte....Bár nem is tudom mit vártam, hiszen ő is vérfarkas. Ha a fiainkat is bosszantotta ez a levél, mert negatív személytől érkezett, akkor Jimin-t is idegesíti.
Nem tudtam, mégis mit reagáljak. Az igazat egyáltalán nem akartam elmondani, mivel akkor gondolkodás nélkül a rendőrségre mentünk volna. Persze, ez lenne a legésszerűbb megoldás, csak hogy ebből az egy levélből kiindulva, kötvehiszem hogy bárki ellen is tudnának eljárást indítani. Ha az írást vizsgálják, akkor lényegében több millió embernek is lehet olyan írása, név pedig nincs a lapon, tehát úgy még nehezebb kideríteni. Én pedig próbálok pozitívan gondolkodni, és felfogni úgy a dolgot, hogy talán mégsem nekem jött, hanem csak eltévesztették a házszámot. Gondolkodásomból Jimin egyre feszültebb hangja zökkentett ki, így kénytelen voltam visszarázódni a valóságba. -Tae, válaszolj! Titkolsz előlem valamit? - Szólt rám kissé erélyesebben, majd újra feltette kérdését.
-Nem, dehogy! - Tiltakoztam, hevesen rázva a fejemet.
-TaeHyung, az igazat mondd! - Emelte meg kicsit a hangját, amire azért eléggé megijedtem. Viszont továbbra sem adhattam meg magam, tartanom kellett a számat.
-Igazat beszélek! Szerinted hazudnék neked? - Kérdeztem ártatlanul nézve a szemeibe, de ezeket a szavakat rohadtul nem volt könnyű kimondani. Tudtam, hogy megszegtem az ígéretemet, amit annál a bizonyos balesetnél ígértem meg. Vagyis hogy soha többé nem fogok neki hazudni, de én most mégis megszegtem.
-Volt már rá példa, és nem szeretném ha mégegyszer előfordulna. - Mormogta dühösen. Tisztában voltam azzal, hogy igaza van....Viszont én egyszerűen nem bírtam tovább ezt a feszültséget, ezért inkább ott hagytam őt. -Hova mész? - Szólt utánam, ám én képtelen voltam válaszolni. Az előszobában felkaptam a kocsikulcsot, majd kimentem a házból és gyorsan beültem a kocsiba. Amint elindultam, a visszapillantó tükörből még láttam, ahogyan párom az ajtóból nézett utánam. Igaz hogy nem szabad vezetés közben telefonozni, én azonban mégis bátorkodtam felhívni a szüleimet. Tény és való, hogy ok nélkül fakadtam ki és menekültem el a vita elől, de most mit tehettem volna? Gyáva vagyok, ennyi....Nem merem elmondani Jimin-nek az igazat. Így hogy most már sem én, sem a fenyegető levél nincs ott, mind a hárman megnyugodhatnak.
Alig fél óra alatt sikeresen odaértem a szüleimhez, akik persze rögtön elkezdtek kérdezősködni. Nem tudtam, hogy most nekik is elmondjam-e ezt a leveles dolgot, vagy ne? Bár igaz, ha az ikrek tudnak róla, akkor a szüleim miért ne?
Egy nagy sóhaj után végül úgy döntöttem, hogy beavatom őket is a dologba. A nappaliba leülve elmondtam nekik mindent, még azt is hogy a fiaink hogyan reagáltak. Ahogy én is, úgy ők is ledöbbentek a dolgon, és persze egyből mondták hogy jelentsem fel az illetőt.
-Egyébként, keresett téged egy nő. - Jelentette be elgondolkodva apám, aminek hallatán igencsak meglepődtem.
-Kicsoda? - Kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Nem tudjuk, nevet nem mondott. Csak annyit mondott, hogy valamikor jó lenne ha találkoznátok, mert régen volt erre alkalom. - Mesélte el anya a dolgokat, miközben nekem ezer meg ezer kérdés keringett a fejemben. Ki a jó Istennek hiányzom még?? De várjunk, hát nekem MinAh-n kívül nincs is és nem is volt több lánybarátom.
-Nem MinAh volt az? - Érdeklődtem.
-Dehogyis! Fiam, őt már kilóméterekről is megismerjük. - Mondta anyám a fejét rázva. Végülis, igazuk volt hiszen Sütit és a feleségét is már kamasz korunk óta ismerik. Na meg MinAh ha találkozni akar velem, akkor azt is mindig JeongGuk-al és a gyerekeikkel teszi meg. Vagy rám ír interneten, esetleg felhív hogy érdeklődjön. De ha nem ő volt, akkor kicsoda? Más lánybarátom nincs, és nem is volt. Áhh....Mindegy, ha annyira akar velem találkozni, akkor megkeres valahol. A szüleimet már ismerem annyira, hogy tudjam hogy az elérhetőségeimet nem adják meg senki ismeretlennek. Szóval ennek a nőnek sem adhatták meg, ami mondjuk nem is baj.
Beszélgetésünk közben hirtelen megszólalt a telefonom, így kíváncsian ránéztem. Láttam hogy szerelmem hívott, de nem akartam felvenni. Hagytam hadd csörögjön, pár perc múlva úgyis elhallgatott. Most nem akartam Jimin-nel beszélni, át kellett kicsit gondolnom a dolgokat. Nem könnyű titkolózni előtte, viszont bevallani se akarom neki az igazat, mivel akkor még nagyobb baj lenne, nekem meg arra nincsen szükségem. Inkább megoldom ezt a dolgot egyedül, biztos vagyok benne hogy előbb vagy utóbb meg fogom tudni, hogy ki az illető, aki ennyire utál engem ChanMi-n kívül. Azonban ő tőle nem félek, mert ő évek óta börtönben van. Ráadásul életfogytiglant kapott, szóval esély sincsen arra, hogy valaha is kiengedjék onnan. Hahh....Fogalmam sincs, mitévő legyek. Viszont Jimin elől se menekülhetek sokáig, hiszen mégiscsak a szerelmem, ráadásul családunk van és újabb babákat is várok. Mindegy, majd lesz ami lesz. Mint mindig, most is csak sodródok az árral, ez már nem hiszem hogy változni fog az életem hátralevő részében.

Sziasztok! ^^
Tudom, hogy ez a rész eléggé lapos lett, de a következő résztől újra beindulnak az események, illetve továbbra is lesznek pár napos előrehaladások. Azért remélem tetszeni fog, igyekszem a nyáriszünetben is aktív lenni! ☺ Addig is kellemes olvasást hozzá! 😘💜💚💙