A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

16.rész

Jimin Pov.:

A hétvégénk gyorsan eltelt, mivel szerelmemmel voltam. Amióta Tae-vel együtt vagyok, azóta szinte haza se mentem, csak a kis faházikómban tengetem napjaimat. A bátyám és az apám abszolút nem érdeklődnek utánam, egyedül anyám az aki minden nap odajön hozzám, és beszélünk pár szót. Fogalmam sincs mi tévő legyek....Ha a családomnak eljár a szája, és a vezérünkhöz is eljut a hír, miszerint egy fiú emberbe szerettem bele, akkor vagy száműznek az erdőből, vagy megölnek. Gondolkoztam már azon is hogy elszökök, de aztán rájöttem hogy nem is tudnék hova menni. Hahh....Miért ilyen bonyolult a szerelem? Persze, én is belementem abba hogy összejöjjünk TaeHyung-al, mivel nem tudok mit tenni a bevésődésem ellen. Csakhát nem akarok meghalni, hanem inkább a párommal szeretnék lenni.
Hosszas gondolkozásom után lassan elindultam Tae-hez, mivel új hét kezdődött, ezért suliba is kellett mennünk. A gyorsaság miatt egy ugrás segítségével vérfarkassá változtam, majd a már jól ismert titkos úton futva tartottam szerelmemhez. Pár perc alatt sikerült odaérnem úgy, hogy senki nem látott meg. A ház kapuja előtt állva vártam őt, de szerencsére nem kellett sokat várnom, hamar megérkezett. Szokásunkhoz híven egy csókkal köszöntünk egymásnak, majd az ujjainkat összekulcsolva indultunk el. Nem beszéltünk sokat, mivel mindketten fáradtak voltunk, plusz minden nap együtt voltunk így tudtuk hogy mik történtek egymással.
Amint odaértünk az osztályunkhoz, JeongGuk egyből letámadott minket.
-Srácok, mesélnem kell! - Mondta izgatottan, miközben Tae csak bújt hozzám.
-Ahhh Süti, én még fáradt vagyok! - Dünnyögött, arcát teljesen a nyakamba fúrva. Olyan aranyos volt, hogy csak mosolyogni tudtam.
-Nem baj, majd idővel felfogod hogy mi a lényeg. - Legyintett nevetve. -Na, szóval! - Kezdett bele mondandójába, mire én kíváncsian rá is néztem, közben pedig párom hátát simogattam. -Először is, sikerült befűznöm az egyik évfolyam társunkat, szóval lett csajom. - Mondta el büszkén a nagy örömhírt, aminek hallatán még TaeTae is felkapta a fejét.
-Azta! És ki az? - Érdeklődött.
-Kwon Min Ah. - Mondta el a nevét, ami nekem ismeretlen volt. Azért még alig egy hónapja vagyok itt, és rengeteg embert nem is ismerek, többek között ezt a lányt sem. De úgy tűnik, most már lesz alkalmam JeongGuk javából megismerni őt.
-És mi a másik híred? - Kíváncsiskodott tovább párom.
-Hogy jön egy új lány az osztályunkba. Állítólag a régi sulijában sokat bántották a külseje és a természete miatt, ezért jelentkezett át ide. - Mesélt barátunk, amin mindketten meglepődtünk. Szegény lánynak, biztos nem lehetett könnyű....Az a baj, hogy manapság mindenki szinte csak a külső alapján ítél el embereket. Pedig a belső a legfontosabb.
Beszélgetésünket a becsengetés zavarta meg, ezért kénytelenek voltunk bemenni a terembe. Az osztályfőnökünk ma sem késett, a csengetés után szinte rögtön jött is az új lánnyal. TaeTae-vel meglepődve néztünk egymásra, ugyanis a lány külsejével semmi baj nem volt. Nagyjából egy fejjel lehetett alacsonyabb páromnál, alakja szép és formás volt, hosszú, barna haja volt ami egészen a dereka közepéig ért. Szemüveges volt, így a szemeit nehezen lehetett látni, füleiben pedig több fülbevaló is volt. Stílusos volt, pont ezért nem is értettem hogy miért bántották a volt osztálytársai. A tanárnő bemutatta nekünk, így megtudtuk hogy Kim Chan Mi-nak hívják. Aranyos lánynak tűnt, de nem az én esetem. Nekem már itt van TaeHyung, és el se tudom mondani hogy mennyire boldog vagyok mellette.
-Miért bámul ennyire téged? - Kérdezte suttogva szerelmem, mire ránéztem. Szemeivel fel tudta volna nyársalni a lányt, de én csak mosolyogni tudtam. Olyan aranyos, amikor mérges.
-Nem tudom. De ne izgulj, nekem csak te kellesz! - Simítottam a combjára, amibe bele is pirult. A lány tényleg folyamatosan csak engem nézett, és ez már engem is kezdett nagyon zavarni. Szinte már lyukat égetett bennem a tekintetével....Nagyon remélem hogy nem fog egész nap bámulni, különben Tae vitatkozni fog vele, azt pedig nem szeretném. Miattam senki ne veszekedjen, mert én nem egy tárgy vagyok, hanem egy élőlény. Egy érző emberi lény, ahogyan a körülöttem lévők is.
Amíg leült egy szabad helyre, még mindig engem bámult, ami már kezdett nagyon idegesíteni. Akármit is akar tőlem, barátságnál többe nem fogok belemenni. Bár aztán az is lehet, hogy csak én reagálom túl, és valójában nem is akar tőlem semmit. Mindegy, engem most a suli és a szerelmem érdekel. Az óra további részében jegyzeteltünk, így egész hamar le is telt. Azonban mielőtt kimentünk volna szünetre, WooShin csaja dühös léptekkel odajött hozzánk, és mindkettőnknek lekevert egy-egy pofont.
-Köszönöm szépen ti homokos gyökerek, hogy kirúgattátok a pasimat! Szánalmasak vagytok, remélem ugyanakkora fájdalmatok lesz majd mint nekem! - Üvöltötte le nyávogós hangjával a fejünket, majd a magassarkú csizmájában kitipegett a teremből. Ha nem lettem volna félig vérfarkas, akkor nagyon bedühödtem volna, de mivel az idegesség következtében is képes vagyok átváltozni, ezért csak sóhajtottam egy nagyot és páromra néztem. Rajta viszont látszott, hogy szétveti az ideg. Tekintete sötét volt, teste megfeszült, kezeit ökölbe szorította.
-Menjünk a mosdóba! - Suttogtam a fülébe, mire ő csak értetlenül nézett rám. Azonban ahelyett hogy megmagyaráztam volna neki, inkább csak megfogtam a kezét, és magam után rángattam. Nem álltam meg, csak akkor amikor beértünk a mosdóba. Viszont mielőtt még megszólalt volna, ajkaira tapadva megcsókoltam, közben derekára fogva közelebb húztam magamhoz. Éreztem, ahogyan a csók közben teljesen ellazult kezeimben, és felsóhajtva karolt a nyakamba. Kezeim lassan lecsúsztak a fenekére, amit aztán meg is markoltam, mire TaeTae az állát leejtve engedte be nyelvemet az övé mellé, így elmélyítettük a csókunkat. Hosszú percekig el sem engedtük egymást, csak akkor, amikor már fogytán volt a levegőnk. Egy halk cuppanással váltunk el egymástól, miközben kapkodtunk levegő után.
-Fogadjunk azért kaptam, mert le akartál nyugtatni. - Nézett rám párom a boci szemeivel, aminek látványától muszáj voltam szélesen elmosolyodni.
-Így van. - Kuncogtam. -De ahogy elnézem, sikerült is. - Vigyorogtam elégedetten.
-Mert baromi jól csókolsz, és elvetted az eszemet. - Pirult el, erőteljesen a padlót nézve. Azonban nem tudtunk tovább kettesben lenni, ugyanis JeongGuk bejött hozzánk.
-Bocsi srácok hogy zavarkolódok, csak azt akartam megkérdezni, hogy hétvégén ráértek-e? - Nézett ránk kíváncsian, mire mi TaeHyung-al összenéztünk.
-Te ráérsz? - Kérdezte tőlem szerelmem, amire csak heves bóligatás volt a válaszom. -Akkor igen, ráérünk. - Adta meg a választ, minek hallatán JeongGuk boldogan elvigyorodott.
-Akkor mit szólnátok, ha elmennénk egy páros randira? - Kíváncsiskodott tovább.
-Rendben, akkor menjünk el mozizni. Úgyis most fog kijönni egy új horror, amit feltétlenül meg kell néznünk. - Ajnálotta fel az ötletét TaeTae izgatottan, viszont barátunknak annyira nem tetszett az ötlet.
-De Tae....MinAh nem hiszem hogy szereti a horrort. - Vakargatta kínosan a tarkóját, és ebből a szempontból igazat adtam JeongGuk-nak, mivel a lányok többsége gyűlöli a horrort. Nekem természetesen nincsen vele bajom, hiszen ha úgy vesszük, akkor én is egy horrorisztikus lény vagyok.
-Kérdezd majd meg, aztán összebeszélünk hogy mi legyen. - Mondta lazán párom, így sikerült is megállapodniuk. A csengő hamar elérkezett, ezért kénytelenek voltunk menni a következő óránkra. Amíg a helyünkre mentünk, az új lány azaz ChanMi, ismét engem kezdett el bámulni, és ez már eléggé zavart. Így hát fogtam magam, és egy kisebb lapra írtam neki egy üzenetet, ami csak azt a kérdésemet tartalmazta, hogy "Miért nézel engem folyton?". Ezután összegyűrtem a kis cetlit, és mivel nem is ült tőlünk olyan hű de messze, ezért egy szempillantás alatt oda tudtam neki adni. -Mit csinálsz? - Nézett rám kíváncsian Tae, így elmondtam neki hogy mit csináltam. Persze nem tetszett neki az ötlet hogy elkezdtem vele levelezgetni, dehát most mit csináljak? Meg akarom tudni hogy mit bámul rajtam annyira, mielőtt még félreértések lennének. Nem sokkal később visszakaptam a cetlimet, ezért hamar el is olvastam a választ, ami annyi volt hogy "Mert helyes vagy."....Meglepődve néztem hátra ChanMi-re, aki csak vigyorgott. Mivel sem őt, sem a szerelmemet nem akartam megbántani, válaszként csak annyit írtam hogy "Ne haragudj, de van párom!". Ismét odaadtam neki a kis lapot, közben csak reménykedni tudtam, hogy tényleg nem lesz semmi féle félreértés. Bár persze ha választás elé kerülnék, akkor is TaeHyung-ot választanám, mivel a bevésődést nem lehet megváltoztatni. Jobban mondva az érzést, mert volt már jó pár olyan vérfarkas aki inkább egy olyan nővel vagy férfival élte le az életét, aki iránt sosem vésődött be csak éppen tetszett neki. Ahh....Emberi gondolkozással ez bonyolult, de nem baj. Amit TaeTae-nek tudnia kell, azt úgyis tudja.
Hosszas gondolkodásom közben visszakaptam ChanMi-tól a papírt, de nem néztem meg a választ. Feleslegesnek éreztem, hiszen megtudtam amit akartam, neki pedig el kell fogadnia hogy már foglalt vagyok. Persze az is lehet, hogy megint csak én reagálom túl. Na mindegy, akármi is lesz én Tae-től nem fogok elszakadni.

Sziasztok! ^^
Megérkeztem a következő résszel, ami megint csak egy kicsit lazább lett, de nem akarok elsietni semmit, ugyanis hamarosan visszatérnek az izgalmak. 😁 Remélem azért tetszeni fog nektek, szóval kellemes olvasást hozzá! ☺❤