A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

2.Évad 2.rész

TaeHyung Pov.:

Egy kis séta után, megérkeztünk egy mondhatni kisebb erdei falucskába, ami úgy nézett ki, mintha Aprajafalva lenne, a Hupikék Törpikék kis gombafaluja. Csak annyi különbséggel, hogy itt nem gombaházak voltak, hanem faházak. Bámulatos volt, sosem gondoltam volna hogy a párom ilyen gyönyörű helyen nőtt fel. Oké, az ő kicsi kuckóját még anno láttam, de ez akkor is más.
Teljesen lesokkolódva néztem körbe, mert nem akartam elhinni amit láttam. Eközben szépen lassan elkezdtek közeledni a falka tagjai, szebbnél-szebb bundájú vérfarkasok jöttek felénk.
-Megjöttünk, anya és apa! - Jelentette be YoonGi, egy fekete és egy kissé vöröses bundájú vadnak. Mindketten közelebb jöttek hozzánk, majd két hátsó lábukra állva emberré változtak. Amint megláttam a szülőket, tisztává vált hogy Jimin és YoonGi abszolút az apjukra hasonlítanak. Az édesanyjuk nagyon szép nő volt, a haja szabadon lógott, nagyjából a dereka közepéig ért. Szemei tengerkékek voltak, arcvonásaiból látni lehetett hogy kedves és szeretetteljes. Mint egy igazi, gondoskodó anyuka. Miután sikerült felébrednem a sokkból, rögtön mélyen meghajoltam, hogy ne tűnjek tiszteletlennek.
-Örvendek, Kim Tae Hyung vagyok! - Mutatkoztam be, ahogyan az illendő ilyenkor.
-Anya, apa, ő a párom. - Mondta határozottan Jimin, miközben egyik kezét a derekamra tette, így én felegyenesedtem. -Ők pedig a fiaink. Mutatkozzatok be szépen! - Mosolygott a kicsikre kedvesen. Igaz nagyon félénkek voltak, hiszen rengeteg vérfarkas vett minket körül, akiket nem is ismertünk.
-P...Park Ji Hyung vagyok. - Motyogta el félve a nevét a nagyobbik iker, közben ő is mélyen meghajolt.
-Én pedig az ö....Öccse, Park T...Tae Min. - Nyöszörgött a kisebb, ezután pedig mindketten hozzánk bújtak.
-Na álljunk csak meg egy pillanatra! - Szólalt fel dühösen az apósom. -Képes voltál örökbefogadni egy ikerpárt egy emberrel? Jimin, elment az eszed?! - Kezdett el dühöngeni a férfi, mire szerelmem rám nézett. Mivel gondoltam hogy a titkom miatt nézett rám kérdően, ezért én csak bólintottam egyet jelezve, hogy elmondhatja az igazságot. Most már végülis úgyse olyan hű de nagy titok, szóval mindegy.
-Az a helyzet, hogy nem fogadtuk őket örökbe. Tae-nek van egy ritka öröksége, ami az hogy születésétől kezdve vannak belső női szervei, amiknek a segítségével képes teherbe esni. Tehát ők a mi vérszerinti fiaink, és a ti unokáitok. - Mesélte el a helyzetet, amit a szülei döbbenten hallgattak végig.
-Lehetetlen....Ilyen nem létezik. - Mondta hitetlenkedve párom apja.
-Jimin! Szerintem jobb ha megmutatják. - Vetette fel ötletét YoonGi, amivel arra célzott hogy változzanak át a kicsik vérfarkasokká. Mivel akkor be tudjuk bizonyítani, hogy tényleg Jimin fiai, szimplán csak egy ember szülte őket, azaz én.
-Rendben. - Bólintott szerelmem, majd leguggolt a kicsikhez. -JiHyung, TaeMin! Változzatok át, hogy lássák hogy igazunk van! - Adta ki nekik a parancsot az apjuk, aminek hallatán a fiaink csak félénken bólogatni kezdtek. Párom szülei, és a falka többi tagja értetlenül bámulták az ikreket, akik egy pillanat alatt vérfarkas kölykökké váltak. Mindenki tekintete döbbentté vált, látszott rajtuk hogy egyszerűen nem akartak hinni annak, amit láttak. -Mint mondtam, ők a vérszerinti gyerekeink. Tőlem vannak, bár szerintem ezt le sem tagadhatnák. - Erősítette meg igazát Jimin. A többiek még pár percig szótlanul nézték a fiainkat, végül apósom ragadta magához a szót, egy hangos sóhajtás után.
-És ezt miért csak most kellett megtudnunk? Hamarabb is közölhetted volna.... - Panaszkodott a férfi. -Na mindegy, akkor szólnunk kell NamJoon-nak. Neki is látnia kell ezt a saját szemeivel, különben nem fog se nektek, se senkinek hinni. - Magyarázkodott, ezután pedig YoonGi hívta is az említett személyt, aki gondolom a falkavezér lehet. Egy hangos vonyítással lerendezte az egészet, ám NamJoon pillanatok alatt közénk termett.
-Áhh, Jimin! Már vártalak. - Mosolygott kedvesen, ami engem igencsak meglepett. Egy falkavezérnek nem keménynek és szigorúnak kellene lennie? Ehhez képest ő abszolút nem úgy néz ki. Nem mintha engem zavarna, csak nagyon furcsa. Bár az is lehet, hogy ez csak a látszat....Na jó, ne gondoljunk egyből a rosszra!
-Hello, Nam! Mivel gondolom már hozzád is eljutott a bevésődésem híre, ezért szeretném neked bemutatni a családomat. - Hadarta el gyorsan szerelmem, amit NamJoon figyelmesen végig is hallgatott. -Szóval ő a párom TaeHyung, ők pedig az ikerfiaink. Az idősebbik JiHyung, a kisebbik pedig TaeMin. - Mutatott be minket, mire én ismét meghajoltam. Mikor azonban felegyenesedtem, láttam a vezér arcán hogy bizony ő is rendesen meglepődött.
-Hogy mi? - Tette fel a kérdést, kissé megrázva a fejét. Jimin csak sóhajtott egyet, majd amikor lenézve látta hogy a még vérfarkas testben ácsorgó ikreink értetlenül néztek rá, bólintva egyet jelezte nekik hogy visszaváltozhatnak emberré. Amint ezt szó nélkül megvitatták, a kicsik fel is álltak a hátsó két lábukra, és visszaváltoztak.
-Ők a vérszerinti gyerekeink. TaeHyung-nak van egy öröklődése, ami annyit tesz hogy vannak belső női szervei, amik segítségével képes teherbe esni. - Mondta el a lényeget már szinte unottan, amit mondjuk meg is értettem. Bizonyára ő is túl akart már lenni ezen az egészen, ahogyan mi is.
-Ohh....Nem gondoltam volna, hogy ilyen is létezik. - Mondta meglepetten pislogva Nam. -De mivel a szemem láttára bizonyítottátok hogy igazatok van, ezért Jimin nem kap büntetést se halálos ítéletet, hiszen a gyermekei ugyanúgy vérfarkasok, akárcsak mi. - Jelentette be végül a döntését NamJoon, aminek hallatán egy hatalmas kő esett le a szívemről. Boldog voltam, hogy a szerelmem nem került semmilyen bajba, és azért is mert elfogadták hogy én vagyok a párja. Megkönnyebbülten mosolyogtam Jimin-re, aki szintén egy széles vigyorral az arcán nyomott egy lágy puszit ajkaimra. Miután tisztáztuk a helyzetet, párom családjával jobban elkezdtünk megismerkedni. Persze az unokákat rögtön megimádták, azonban az apósom engem nehezen akart megkedvelni. Mondjuk engem nem is zavar, mert egyenlőre én se szívlelem őt. Az anyósom viszont kedves volt velem, és nagyon sokat kérdezett, amikre alig győztem válaszolni. YoonGi és Jimin is békét kötöttek, aminek szintén nagyon örültem. A fiainknak kellett egy kis idő hogy feloldódjanak, de viszonylag hamar megbékéltek párom szüleivel. Nem is volt olyan rossz ennyi vérfarkas között lenni, mivel félig-meddig ők is ugyanolyan emberek voltak, mint én.
-Na fiúk, hogy tetszik apa születési helye? - Kérdezte a kicsiktől fülig érő mosollyal szerelmem, amit én is mosolyogva néztem.
-Nagyon jó! Ugye többször is eljövünk majd ide? - Kérdezték boci szemekkel nézve apjukra, minek láttán Jimin csak hangosan felnevetett.
-Hát persze, hiszen itt a mami meg a papi, na meg YoonGi bácsikátok is. - Borzolta össze a hajukat, majd szorosan megölelte őket. Hahh igen....Ők az én családom. És nem adnám őket oda semmi pénzért, mert számomra ők jelentik a boldogságot. El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök azért, mert Jimin a párom, és mert tőle vannak gyönyörű fiaim. Nekem így teljes az életem, és nem úgy hogy teli vagyok pénzzel.
-Mit szólnátok, ha csinálnánk egy családi fotót? - Tette fel kérdését az anyósom, ami nekem kifejezetten tetszett. Szerencsére ezzel nem voltam egyedül, így amint mindenki beleegyezett, a fényképezőgépünket megfelelően kihelyeztük és beállítottuk. Miután ez megvolt, apósom beállította a családot, és az időzítős fényképezésre rányomva odafutott hozzánk, hogy ő is benne legyen a képben. Az a már jól ismert kattanó hang pillanatok alatt megszólalt, ezzel jelezve hogy készen lett a kép. Kíváncsian odamentünk a szerkezethez, és megnéztük hogy hogyan sikerült. Nekem nagyon tetszett, jó volt látni hogy Jimin családját is sikerült összekovácsolni.
Mivel az anyósom addig nem nyugodott, amíg nem kóstoltam meg a saját kezűleg készített süteményeit, ezért vettem pár darabot hogy egyek belőlük. Nagyon finom volt, azonban a gyomrom továbbra se akarta bennem tartani az ételeket. Hirtelen felpattantam, és a mosdó felé siettem. Éppen hogy sikerült felhajtanom az ülőkét, amikor kijött belőlem minden. Amint végeztem, kimostam a számat és visszamentem.
-Mi a baj? Nem volt finom? - Érdeklődött kétségbeesetten a nő.
-Dehogy, nagyon finom volt! Csak szerintem elkaptam valami vírust, mert mostanság semmi nem akar bennem maradni. - Magyarázkodtam, közben pedig Jimin is odajött hozzám. Aggódón rám nézett, majd a fülemhez hajolt.
-Holnap kérlek menj el orvoshoz! Majd én vigyázok a fiúkra. - Suttogott direkt úgy, hogy csak én halljam. Egy alig látható bólintással jeleztem neki, hogy megfogadom a tanácsát. Viszont a biztonság kedvéért inkább ultrahangos vizsgálatot kérek majd az orvosomtól, aki olyan sokat segített már nekem. Szegény doktor úr amikor anno megtudta hogy az első babánkat ChanMi megölte, nagyon sajnálta a kicsit és persze minket is. Viszont a kis ikerfiainknak nagyon örült, mert azóta is ha meglátja őket, egyből ad nekik valami édességet.
Gondolkodásomból szerelmem zökkentett ki egy puszival, amit az arcomra adott. Rámosolyogtam, mire ő szélesen vigyorogva magához ölelt, és így néztük a vidáman játszó gyerekeinket. Ennél boldogabb jelenleg nem is lehetnék, még annak ellenére is hogy beteg vagyok, és semmi nem marad meg a gyomromban.

Sziasztok! :)
Nos hosszú idő után, de végül megtudtuk hogy Jimin kapott-e büntetést, vagy sem. Igaz ez a rész sem lett olyan érdekfeszítő, viszont nem kell aggódni, lesznek még itt izgalmak! 😉 Remélem tetszett, és kellemes olvasást hozzá! ☺💚💙💜