A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

13.rész

TaeHyung Pov.:

Nyílt vallomásom után nem mertem Jimin szemeibe nézni, féltem hogy undorral fog rám nézni. Több percig néma csendben álltunk egymás mellett, de engem már konkrétan a sírás kerülgetett. Borzasztóan féltem, hogy elutasít....Már meg is bántam, hogy elmondtam neki. Lehet hogy jobb lett volna, ha magamban tartom. De most már mindegy.
-M...Mi? - Szólalt meg végül Jimin, mire nekem egyre hevesebben kezdett verni a szívem.
-Jól hallottad. - Sóhajtottam frusztráltan. Azonban nem tudtam tovább nézni a földet, ugyanis hirtelen megfogta mindkét vállamat, és maga felé fordított.
-Tae, nézz a szemembe és úgy mondd! - Kérlelt, közben arcomra fogva rábírt, hogy szemeibe nézzek. Nagyot nyelve mélyen belenéztem barna íriszeibe, amikben valamiféle szokatlan csillogást láttam. De még így is gyönyörűek voltak....
-Sz....Szeretlek Jimin! - Nyöszörögtem ki újra, hangomon pedig tisztán lehetett hallani a félelmet. Vártam, hogy erőteljesen ellökjön magától, vagy undorral nézve rám küldjön el a melegebb éghajlatra, viszont ezek helyett teljesen mást csinált. Közelebb hajolt hozzám, egészen addig, amíg az orraink össze nem értek. Döbbenten néztem rá, testem egészében megmerevedtem, még levegőt is elfelejtettem venni.
-Tudod Tae....Én irántad vésődtem be. - Motyogta halkan, de így is tökéletesen hallottam. Nem akartam hinni a fülemnek. Jimin is....Szerelmes belém? Hát basszus, mindenre számítottam csak erre nem. -Szóval, én is szeretlek! - Suttogta szinte ajkaimra, majd pillanatok alatt meg is szüntette párnáink között azt az egy centis kis távolságot. Ebben a pillanatban testem minden kis porcikájában bizseregni kezdtem, a szívem kihagyott egy ütemet, a gyomrom pedig előszeretettel hullámvasutazott. Igaza volt a szüleimnek, én tényleg beleszerettem ebbe a srácba. Pár másodpercig kikerekedett szemekkel néztem Jimin már lehunyt szemeire, majd amint észhez tértem én is becsuktam őket, és remegő kezeimet az arcára vezettem. Fogalmam se volt hogy hogyan kell csókolózni, ezért megmozdulni se mertem. Szerencsémre viszont Jimin elkezdte mozgatni az ajkait, amit igencsak bátortalanul, és valószínűleg bénán követtem. Azonban pár másodperccel később szépen belejöttem, így kicsit bátrabban is csókoltam puha ajkait, amik olyan édesek voltak, akár a méz. Lassan megéreztem ahogyan nyelvével végigsimított alsó ajkamon, amire jólesően szusszantottam egyet. Persze nem várattam, értve a célzást leejtettem neki az államat, hogy nyelvével szenvedélyes táncba hívja az enyémet. Eszméletlenül élveztem az első csókomat, pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. Észveszejtő és varázslatos, akárcsak a mesékben. Percekig faltuk egymást, viszont hamar elkezdett fogyni a levegőnk, ezért kénytelenek voltunk elválni egymástól. Kissé zihálva, és ködös tekintettel néztünk egymás szemeibe. -TaeHyung....Kérlek, légy a szerelmem! - Kérlelt, vagyis inkább már könyörgött.
-De Jimin, ez biztos hogy jó ötlet? - Kérdeztem kicsit kételkedve, hiszen féltem hogy nem lesz olyan jó a kapcsolatunk, mint ahogyan azt elképzeltük.
-Szeretlek Tae! Nem érdekel más véleménye, én csak veled akarok lenni. - Mondta teljes komolysággal, amivel még jobban sikerült megdobogtatnia a szívemet. Az istenit, ki tudna ellenállni ennek a srácnak? Mert hogy én nem, az is biztos.
-Én is szeretlek Jimin! Csak félek.... - Néztem rá aggódón.
-Mitől? Hogy mindenki be fog szólogatni? - Érdeklődött, mire én csak megráztam a fejemet jelezve, hogy nem erre gondoltam.
-Nem, hanem hogy nem leszek olyan pár, mint amilyenre vágysz. Hogy nem fogok tudni mindent megadni neked, amit szeretnél. - Mondtam el a gondjaimat, továbbra is aggódva nézve rá.
-Ohh TaeTae, ne gondolj ilyenekre! Én csak téged szeretnélek, nekem te vagy a legtökéletesebb. - Mosolygott rám biztatóan. -Emlékszel mit mondtam, amikor a bevésődésünkről kérdezősködtél? - Tette fel kérdését, én azonban csak tudatlan pillantásokkal illettem meg őt. -Azt, hogy életünk során csak egyszer vésődünk be valakinél. Vagyis egy vérfarkas életében egyetlen egyszer történik ez meg, nekem pedig ez csak nálad jött elő. - Magyarázta el gondolatmenetét, így már mindent értettem. -Hidd el, hogy nekem csak te kellesz! - Suttogta ismét közel hajolva hozzám, majd egy lágy csókba hívott. Viszonoztam gesztusát, közben kicsit lábujjhegyre álltam, hogy közelebb legyek hozzá. Hiába, azért mégiscsak magasabb nálam bő egy fejjel.
-Rendben. - Nyögtem ki teljesen elkábulva a csókjától.
-Akkor leszel a párom? - Kíváncsiskodott tovább, amin muszáj voltam elvigyorodni. Olyan cuki, nem tehetek róla!
-Igen, leszek. - Válaszoltam mosolyogva.
-És meddig? - Tette fel újabb kérdését, amire hirtelen nem is tudtam hogy mit válaszoljak.
-Szerintem majd kiderül. - Kuncogtam, mire ő is nevetni kezdett. Annyira boldog voltam, hogy végül tisztázódott közöttünk minden! És hát....Így lassan 19 évesen sikerült bepasiznom, ami nálam már óriási szó. Furcsa lesz hozzászoknom, hogy mostantól nem csak barátok vagyunk, hanem egy pár is. Már csak az lesz a jó kérdés, hogy hogyan fogom tálalni anyuéknak....Oké, azt tudják hogy szerelmes vagyok belé, na de azt nem hogy valójában egy vérfarkas! Jajjj, miért ilyen bonyolult az életem?! Nem elég, hogy egy misztikus lény a pasim, de még van egy ritka "betegségem" is, miszerint teherbe tudok esni akárcsak a nők. Na és ezt is hogyan valljam majd be Jimin-nek? Ahhh, te jó ég! El fogom cseszni ezt az egészet, érzem előre.
Hosszas gondolkozásomból is ő zökkentett ki azzal, hogy a kezemet megfogva vezetett a falhoz, aminek nekidöntve a hátunkat leguggoltunk, és így néztük a csodás tájat. -Annyira szép! - Sóhajtottam ábrándozva, közben vállára hajtottam a fejemet.
-Igen az, de nálad semmi sem szebb. - Bókolt, hangjában pedig tisztán lehetett hallani, hogy vigyorog. Egyből elpirultam, aminek láttán felnevetett. Istenem, annyira imádom a nevetését! Ráadásul miattam kacag, ez pedig engem is boldogsággal tölt el, hiszen ha ő boldog, akkor én is az vagyok.
Jó sokáig voltunk abban a romos házban, már az ég is ránk sötétedett, azonban a gyönyörű csillagok helyett, csak sötét felhőket láttunk. Még a tomboló szél is jelezte, hogy vihar közeledik. A levegő lehűlt, ami miatt hamar fázni kezdtem.
-Haza kellene mennünk, mielőtt még elkapna az eső! - Néztem a mellettem guggoló újdonsült páromra, miközben testem minden porcikájában remegtem a hidegtől.
-Igaz. - Helyeselt Jimin, majd szorosan magához ölelt, és a hátamat kezdte el simogatni. Pillanatok alatt megéreztem teste hőjét, ami tűz forró volt, viszont engem abszolút megnyugtatott. -Mit szólnál, ha hazavinnélek? Szerintem úgysem lovagoltál még vérfarkason. - Nézett szemeimbe mosolyogva, szemöldökeit felvonva.
-Jiminie, ez....Nem jó ötlet! Egyrészt nehéz vagyok és nem akarom hogy összeroppanj alattam, másrészt meg bárki megláthat minket. - Ellenkeztem, ám ő ennek hallatán csak a szemeit forgatta.
-Egyáltalán nem vagy nehéz, ne beszélj butaságokat! - Sóhajtott, majd arcomra simítva nézett szemeimbe. -És nem fogunk lebukni, ugyanis tudok egy olyan útvonalat, ahol egy lélek se jár. - Mondta magabiztosan. Ahhh....Úgy érzem, nem fogom tudni lebeszélni őt erről, de mindegy. Egyszer élünk, és ha már így felajánlotta hogy hazavisz, akkor élek a lehetőséggel. Mert azért valljuk be, nem mindenkinek van vérfaskas pasija.
-Rendben, legyen. - Egyeztem bele, mire boldogságát egy újabb csókkal fejezte ki, amit persze viszonoztam is.
-Előre szólok hogy ne ijedj meg, de robotos hangom lesz majd! - Figyelmeztetett, amire én csak bólintottam egyet jelezve, hogy értettem és nem fogok megrémülni. Nem is habozott tovább, nekem háttal fordulva nekiállt előrefele futni, majd pár lépés után egy nagy ugrás következtében, átváltozott azzá a hatalmas állattá. Tudtam hogy nem fog bántani, ezért vigyorogva néztem rá, míg ő ártatlan szemeit meresztette rám. Esküszöm, úgy néz ki mint egy aranyos kiskutya, csak sokkal nagyobb testtel. Óriási mancsaival lassan visszajött hozzám, és ekkor vettem csak észre, hogy még így is a derekamig ér. Nem bírtam ki hogy ne nyúljak hozzá, ezért óvatosan elkezdtem simogatni a fejét. Olyan jó puha szőre volt, hogy végül nem csak a fejét cirógattam, hanem az egész hátát is. -Hékás, nem háziállat vagyok ám! - Szólt rám mély hangján, ami tényleg egy kicsit robotos volt.
-Ne haragudj, de nagyon jó érzés piszkálni a bundádat! - Vallottam be, közben nagy szemeibe néztem, és ekkor láttam, hogy a szája nyitva volt és úgy nézett ki, mintha mosolygott volna. -Azt hiszem holnap rengeteg kérdésem lesz még.... - Mondtam elgondolkozva.
-Rendben majd felteheted, csak ülj már fel a hátamra, és induljunk! Nem akarom hogy megfázz még jobban. - Mondta sürgetve, így nem ellenkeztem hanem csináltam amit kért. Lassan felmásztam a hátára, és próbáltam úgy helyezkedni, hogy útközben majd ne essek le róla. Amint ez sikerült, szóltam neki hogy indulhatunk. Amíg ki nem értünk a házból, addig csak lassan kisétált, ami tényleg olyan érzés volt, mintha egy lovon ültem volna. Azonban mihelyt kiértünk nekiállt futni, ezért a sebességtől muszáj voltam becsukni a szemeimet, hiszen nem láttam semmit.
Egész hamar otthon voltunk, és ha nem lenne melegvérű, akkor száz százalék hogy jéggé fagytam volna a hátán. Amint megállt, óvatosan szálltam le róla, mivel nem akartam megrúgni.
-Köszönöm hogy hazahoztál, de most már változz vissza! Nem szeretném ha lebuknál.... - Néztem rá kétségbeesetten, majd alaposan körülnéztem, hogy nem lát-e senki. Viszont mire visszafordultam felé, addigra már emberi alakban ácsorgott előttem.
-Nyugi szívem, senki nem lát minket! - Mosolygott rám biztatóan, közben elém lépve az arcomra simított. -Vigyázz magadra, és köszönöm hogy velem voltál! - Nézett mélyen a szemeimbe, arcáról pedig csak úgy sugárzott a boldogság.
-Én köszönöm hogy elhívtál, és....Hogy viszonoztad az érzéseim! - Mondtam alig hallhatóan, az arcom pedig valószínűleg tökéletesen hasonlított egy piros színű pipacsra. Halkan kuncogva még közelebb hajolt hozzám, majd lassan megcsókolt. Ohhh, anyám! Annyira szeretem amikor ezt csinálja, teljesen el tudja venni az eszemet. Lágyan ízlelgettük egymás puha párnácskáit, közben ő gyengéden a derekamra fogva közelebb húzott magához, így én a hajába túrva álltam lábujjhegyre, hogy még közelebb lehessünk egymáshoz. Egészen addig csókolóztunk, amíg el nem fogyott a levegőnk. Zihálva, és egy halk cuppanással váltunk el a másiktól.
-Szeretlek TaeTae! - Suttogta pár miliméterre ajkaimtól, meleg leheletétől pedig jóleső borzongás futott végig testemen.
-Én is szeretlek Jiminie! - Suttogtam én is, azután még egy puszit adtunk egymásnak.
-Na menj be, nehogy megfázz! Holnap jövök érted! - Mosolygott, miközben karjaimat simogatta.
-Rendben, te pedig vigyázz magadra, nehogy lebukj! - Figyelmeztettem aggódón, mire ő csak bólintott egyet. Ezután hátat fordítva nekem elkezdett futni, majd az utca sarkán egy ugrással vérfarkassá változva hazament. Én se dekkoltam kint tovább, amilyen gyorsan csak tudtam, bementem a házba. Halkan becsuktam az ajtót, és magam elé bámulva elmosolyodtam, ahogyan vissza gondoltam a délutánra. El sem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok, amiért végre sikerült bepasiznom. És nem érdekel, hogy egy misztikus vadállat, mert én szeretem! Ez pedig így is fog maradni.
-Ki volt az a fiú? - Hallottam meg hirtelen szüleim hangját, mire ijedten megugorva fordultam feléjük. Pulzusom hamar felszökkent az egekbe, szívem pedig heves tempóra váltott.
-Jézusom, a szívrohamot hoztátok rám! - Néztem rájuk morcosan, egyik kezemet a mellkasomra téve. Basszus mégis mikor kerültek ide, és én miért nem hallottam? Egyáltalán minek leskelődtek az ablakból? Ahh....Úgy tűnik, ismét mesedélutánt kell tartanom. De nem mondhatom még el nekik, hogy mi is valójában Jimin. Majd annak is eljön az ideje.

Sziasztok! ^^
Nos hát, elérkeztünk egy forduló ponthoz, ugyanis Jimin és TaeHyung végre összejöttek! 😁 Na de vajon mennyire fog működni a kapcsolatuk, vagy meddig tudnak egymás mellett lenni? 🤔 Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is, és amilyen gyorsan csak tudom, hozom majd a folytatást is! 😘❤ Kellemes olvasást hozzá, és továbbra is köszönök szépen minden fajta visszajelzést, miszerint szeretitek a ficimet! 😍💝💖