A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

19.rész

TaeHyung Pov.:

Az első hónapfordulónk után, továbbra is minden nap együtt voltam Jimin-el, sétáltattuk a kiskutyámat, na meg persze a barátainkkal is, azaz JeongGuk-al és a barátnőjével MinAh-val is találkozgattunk. A szüleim még azt is megengedték, hogy párommal töltsem a szilvesztert, aminek nagyon örültem. Sajnos Jiminie még mindig rosszban van az apukájával és a bátyjával, ami miatt kissé bűntudatom van, hiszen miattam történt ez. Persze ezt neki nem mutatom ki, mert nem szeretném ha aggódna. Így a szilveszterünket azon a helyen töltöttük, ahol bevallottuk egymásnak az érzéseinket. Mivel mi nem vagyunk olyan bulizós és ivós fajták, ezért különösképpen nem is csináltunk semmit, csak felelevenítettük hogy az eddigi egy hónapos kapcsolatunk alatt, mennyi mindent is éltünk át. Jókat nevettünk, és persze sok csók, vagy éppen puszi is elcsattant közöttünk. Amint közeledett az este, néztük a naplementét ami gyönyörű volt, utána pedig a hóesést bámultuk. A távolban éjfél előtt már javában lőtték fel a szebbnél-szebb tűzijátékokat, amik hangos durranással díszelegtek az égen. Amikor pedig elérkezett az éjfél, nem pezsgővel hanem egy szerelmes, hosszú csókkal fogadtuk az új évet. És mivel ilyenkor kívánni is szokás, ezért én azt kívántam, hogy maradjunk együtt életünk végéig.
Az új év első napjaiban viszont, nagyon furcsán éreztem magam. Egyre többet ettem, aminek természetesen esténként meg is lett az eredménye, ugyanis fájós hassal forgolódtam az ágyamban, párszor még hányni is ki kellett mennem. Így a téliszünet maradék napjaiban már nem is találkoztam párommal, mert féltem hogy esetleg benyeltem valami vírust, és nem szerettem volna hogy elkapja tőlem.
Végül azonban elérkezett a suli első napja is az új évben, de nagyon nehezen tudtam felkelni.
-TaeHyung, ébredj! - Jött be hozzám anya kelteni, amire nekem csak egy morgás volt a válaszom. Nagy nehezen kikeltem az ágyból, majd a szekrényhez léptem hogy felöltözzek. Ám mikor felvettem az egyik kedvenc pólómat, feltűnt hogy kicsi rám. Mi az isten?? Alig egy hónapja vettük, hogy a túróban nőhettem ki ilyen hamar?
-Anya! Ide tudnád nekem hozni a mérleget? - Kérdeztem tőle kíváncsian, mert meg akartam tudni, hogy hány kg vagyok.
-Tessék. Már megint nőttél vagy mi? - Nézett rám értetlenül, de én csak felvontam a vállamat jelezve, hogy nem tudom. Ráálltam a mérlegre, ami aztán hamar ki is mutatta a súlyomat. Döbbenten néztem az elektromos eszközre, mivel többet mutatott mint amennyit kellett volna. Évek óta ugyan annyi a súlyom, hogy változhatott meg most?
Leszálltam róla, és megvártam amíg nullát mutatott, majd újra ráálltam. Ez lehetetlen, biztos elromlott vagy félre van állítva....Nem lehetek ennyire dagadt! Azonban másodjára is ugyan annyit mutatott, ezzel pedig sikeresen el is rontotta a napomat. Morcosan folytattam a készülődést, és direkt kaja nélkül indultam el a suliba. Persze a kapunk előtt ott várt Jimin, és eléggé hamar kiszúrta hogy mérges vagyok.
-Mi a baj kicsim? - Nézett rám ijedten, miközben a szokásos rövid csókunkkal köszöntünk egymásnak.
-Híztam.... - Motyogtam, de a szép szemei helyett csak a földet néztem.
-Jajj szívem, hát ezzel nincsen semmi baj. Ettől még ugyanúgy szeretlek mint eddig. - Mondta, majd szorosan magához ölelt, ami nagyon jól esett. Pár perc ölelkezés után viszont elindultunk a suliba, mivel nem akartunk elkésni. Útközben elmeséltük hogy hogyan telt egymás nélkül az a pár nap, de egyikünké se volt túl izgalmas.
A becsengetés előtt öt perccel sikeresen beértünk a nagy épületbe, így rögtön az osztályunk felé vettük az irányt. MinAh osztálya és a mi osztályunk megint egymás melletti teremben volt, ezért persze JeongGuk is csajozott ezerrel. Mielőtt még bármit is kérdezett volna, én csak ránéztem azzal a fajta nézésemmel, amit már nagyon régen használtam. Ez pedig a "Beszélnünk kell!" nézésem volt, ami annyiból állt, hogy teljes komolysággal és némi idegességgel bámultam szemeibe. Ő persze egyből értette a szitut, ezért csak bólintott egyet. Ezután meg is szólalt a csengő, nem sokkal később pedig a tanár is megérkezett. Bementünk a terembe, majd a szokásos helyünkre leültünk, és előpakoltuk a felszerelésünket. Éppen hogy elkezdtem írni amit a tanár diktált az anyagból, de JeongGuk már küldte is nekem telefonon az üzenetet. Szerencsémre ez a tanár igazából leszar mindent, pont ezért telefonozik nála majdnem az egész osztály, így én is elővettem az enyémet a zsebemből, és megnéztem az üzenetet. Természetesen az első kérdése az volt, hogy "Na miről akartál beszélni?", ezért meg azt írtam neki válaszba hogy "Mostanában furcsán érzem magam....", mivel tényleg furcsán érzem magam. Az még csak a kisebb gondom, hogy meghíztam. De miért érzem folyton azt, hogy éhes vagyok? Hahh....Mindegy, lehet hogy még fejlődöm vagy nem tudom. Barátommal tovább beszélgettünk, elmondtam neki mindent ami zavart. Sajnos viszont ő sem tudott tanácsot adni, ezért úgy voltam vele hogy beletörődök a dologba, mert mást úgysem tudok tenni.
Az óra egész hamar letelt, így mikor megszólalt a csengő, indulhattunk a szünetre. Viszont amint felálltam, hirtelen szédülni kezdtem, és elkapott a hányinger. Mindent ott hagyva kirohantam a teremből, majd amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam a mosdóba. Az ajtót belökve futottam a legközelebbi WC-hez, és felé hajolva kiadtam magamból azt, ami ki akart belőlem jönni.
-Tae mi a baj? Rosszul vagy? - Hallottam meg Jimin kétségbeesett hangját, közben éreztem hogy kezét a hátamra simította.
-N....Nem. Biztos csak azért van, mert nem reggeliztem. - Nyöszörögtem kissé lihegve, ám a gyomrom továbbra sem nyugodott le. Újabb adag jött ki belőlem, csak azután éreztem a megkönnyebbülést. Ezután a csaphoz mentem, hogy kimossam a számat.
-Akkor egyél valamit! - Nézett rám a tükörbe aggódva. Most ha elmondom neki hogy direkt nem hoztam kaját, akkor nagyon dühös lesz, azt pedig nem akarom.
-Nem....Inkább....Hazamegyek. - Nyögtem ki nagy nehezen a döntésemet, közben vele szembe fordultam.
-Rendben, de akkor hazakísérlek. - Jelentette ki ellentmondást nem tűrően, ezért neki se álltam az ellenkezésnek. Bólintottam egyet, utána elindultunk a tanári fele, hogy el tudjak kéretőzni az osztályfőnöktől. Persze megkaptam hogy már sok a hiányzásom, dehát most nem tudok mit csinálni....Kötvehiszem hogy a tanárok is és az osztálytársaim is azt akarják nézni, ahogyan kiadom magamból a lelkemet is konkrétan. Amint megkaptuk az engedélyt, indultunk is haza. Jimin mindenhol tartott ahol csak tudott, és folyamatosan engem nézett. Jól esett hogy ennyire aggódott értem, de szégyelltem is magam hogy így rá hoztam a frászt. A szédülésem miatt csak lassan tudtunk haladni, ami azt jelentette, hogy a tíz perces útból majdnem fél órás út lett.
-Oké, innen már nem lesz baj. - Mondtam halkan, mikor a kapunkhoz értünk.
-Biztos? Azért megvárom amíg bemész. - Simított gyengéden az arcomra, így muszáj voltam ránézni. Nem mondtam semmit, csak pislogtam rá, de ő értette hogy mit szeretnék, és teljesítette is. Lassan az ajkaimra hajolt, majd lágyan megcsókolt amit ezúttal is nagyon élveztem. Hosszasan ízlelgettük egymás ajkait, egészen addig amíg el nem fogyott a levegőnk. Egy halk cuppanás után még megöleltem, utána elköszöntem tőle és bementem. Fogalmam sincs, hogy miért hánytam....Bár lehet hogy páromnak igaza volt, és azért lettem rosszul, mert még nem ettem semmit.
-Mi a baj kisfiam? - Nézett rám döbbenten anya, miközben én levettem magamról a kabátomat és a cipőmet.
-Hánytam és szédülök. - Motyogom, majd lassan ránéztem.
-Ohh kicsim, akkor menjél pihenni! Vigyél magaddal egy csomag kekszet, meg csinálj magadnak teát. - Adta ki nekem az utasítást, amire én csak bólogattam. -Látod-látod, én mondtam hogy ne egyél össze-vissza... - Sóhajtott a fejét rázva, utána ment vissza a dolgához, én pedig a konyhába. Előkerestem magamnak egy csomag kekszet, aztán csináltam teát is. Miután készen lettem, óvatosan felmentem a szobámba, és lepakoltam. Ezután átöltöztem pizsire, majd bebújtam a pihe-puha ágyikómba. A kekszből pár darabot magamhoz vettem, hogy falatozzak belőle egy kicsit, közben pedig ittam teát is. Remélem tényleg csak valami vírust nyeltem be, hiszen tél van és ilyenkor az emberek nagy része beteg. Akár a suliban is elkaphattam valakitől, sose lehet tudni.
Gondolataim közben hirtelen meghallottam a telefonom csipogását, ezért kíváncsian nézve feloldottam a képernyőzárat hogy megnézzem ki az. Süti zaklatott újabb üzeneteivel, és ekkor jutott eszembe, hogy neki nem is szóltam arról hogy hazajöttem. Gyorsan lekörmöltem neki mindent amire kíváncsi volt, utána vártam a válaszát. Egyikünk sem értette hogy mi van velem, de aztán úgy voltunk a dologgal hogy felesleges felfújni. Neki végül mennie kellett órára, ezért elköszöntünk egymástól, én pedig nekiálltam a laptopomon nézni egy mesét. Igen, nem csak a horrorokat szeretem, hanem a meséket is. Elindítottam az egyik kedvencemet, közben pedig folytattam az evést és az ivást. Már rögtön a mese elején volt egy szomorú esemény, amin eddig sose sírtam, de most valamiért mégis megeredtek a könnyeim, méghozzá nem is kicsit. Muszáj voltam megállítani, mivel a könnyeimtől nem láttam semmit, ezért meg kellett törölnöm az arcomat.
-Mi a baj Tae? Anyád mondta hogy rosszul vagy. - Nyitott be hozzám hirtelen apa, mire ijedten néztem rá. -Miért sírsz? Összevesztetek Jimin-el? - Kérdezte teljesen ledöbbenten.
-N....Nem, csak meghatott a kedvenc mesém. - Mondtam szipogva, közben próbáltam megnyugodni.
-Jajj TaeHyung....Pihenj inkább, aztán ha este is hányni fogsz, akkor holnap elmész az orvoshoz. - Sóhajtott, majd nyomott egy puszit a fejemre és újra magamra hagyott. Vettem egy mély levegőt, így próbáltam megnyugodni. Alaposan megtöröltem az arcomat és kifújtam az orromat, utána kimentem a fürdőbe hogy megmossam egy kicsit az arcomat. Muszáj valahogy felfrissülnöm, csak hogy könnyebben le tudjak nyugodni. Nem akarok orvoshoz menni....Akkora nagy bajom tuti nincs, valószínűleg elrontottam a gyomromat. Mindegy, holnap újra megyek suliba hiszen nem hiányozhatok már olyan sokat.

Sziasztok! :)
Most megint egy kicsit könnyedebb résszel jöttem, mert nem szeretném elsietni a dolgokat. Lassan derülnek ki a dolgok, szóval mindennek eljön a maga ideje. ☺ Remélem azért tetszeni fog, szóval kellemes olvasást hozzá mindenkinek! 💖