A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

2.Évad 29.rész(2.Évad VÉGE)

TaeHyung Pov.:

Az elkövetkező napjaink, sajnos nem voltak a legfényesebbek. Mivel a dédi mamám a lányaink születése után pár nappal meghalt, ezért a családunk sokat készült a temetésére, amin természetesen egyik gyerekünk se vett részt. Nem akartuk még jobban összerombolni a kis lelküket, elég volt nekünk végigállni a búcsúztatást. A gyász után egy-két nappal, végül megbeszéltük Jimin-nel, hogy elmegyünk a gyerekeinkkel egy több napos nyaralásra. Szerény véleményem szerint mindannyian megérdemeltük már, hogy kicsit együtt is tudjunk lenni, és ne csak úgy, ahogyan a mindennapokban. Hamar sikerült foglalnunk szállást külföldön, aminek az ára nem ért a csillagos égig, azonban repülővel kellett mennünk. Persze ez nem volt olyan nagy baj, hiszen úgy sem repültünk még soha, így nekünk is, illetve a fiainknak is nagy élmény lesz.
Amikor elérkezett az utazásunk előtti nap, mindenki ide-oda futkosott a házban, ugyanis nem akartunk semmit sem otthon felejteni. Igaz nem mentünk olyan sok időre, csupán alig egy hétre, de hát embernek azért nem kevés cucc kellett. Ha legalább négy bőröndöt nem pakoltunk össze, akkor egyet sem. Bár a gyerekek mellett sem volt a legegyszerűbb minden fontosat eltenni, így rá is ment az egész napunk. Egész hamar elérkezett a nap, amikor indulnunk kellett, ezért hajnalban nagy nehezen összeszedtük mind a négy gyerekünket, na meg persze a bőröndeinket is. A kocsiba ülve egyenesen a reptérre mentünk, ahol nem kellett olyan sokat várnunk a járatunkra sem.
-Anya, én félek! Mi lesz, ha lezuhanunk? - Nézett rám ijedten JiHyung, miközben beálltunk a sorba hogy lecsekkolhassunk.
-Kisfiam, ilyenre mégcsak ne is gondolj! Nem lesz semmi baj, ritkák az olyan gépek amik rossz helyen landolnak. - Mosolyogtam rá biztatóan, illetve kissé fáradtan is. Ugyan nagy volt a sor előttünk, ám lassan sikerült becsekkolnunk, majd a bőröndjeink ellenőrzése után végre elfoglalhattuk a helyünket a repülőn. Mivel a kis TaeMin vágya az volt hogy az ablak mellett ülhessen, ezért ő ült ott, mellette JiHyung, aztán az apjuk és én a babákkal. Meglepő módon a lányinkkal sem volt baj, kisebb nyöszörgésekkel, de bírták az igencsak hosszú utat. Nagyjából egy napba telt, mire megérkeztünk a kitűzött célunkhoz, ami Görögország volt. Hulla fáradtan mentünk egyenesen a szállodába, ahol lefoglaltuk a szobánkat, majd a gyerekekkel együtt lefeküdtünk aludni. Jól esett egy kicsit pihenni, főleg hogy az utóbbi napokban alig aludtunk pár órácskát, éppen ezért is jöttünk el nyaralni.
Az alvási rendünk felborulásának köszönhetően, kora hajnalban ébredtünk fel, viszont nem voltunk már fáradtak, szóval készen álltunk a napra. Amíg a fiaink fel nem ébredtek, én a kis Jimin-nek és TaeJi-nek készítettem el a reggeli tápszerüket, a férjem pedig magának kávét, míg nekem kakaót csinált. Amint készen lettem, az ágyunkra fektetve a lányainkat elkezdtem őket etetni, hiszen szegények már éhesek voltak. Rájuk nézve még mindig alig tudtam elhinni, hogy egy hónap telt el a születésük óta. Azóta szépen növekednek, a szemeiket is már kinyitották, így bele tudunk nézni a gyönyörű szép barna szemeikbe.
Gondolkozásom közben JiHyung és TaeMin is felkeltek, ezért nekiálltunk a reggelizésnek. Amíg ettünk, közösen megbeszéltük hogy mi legyen a napi program, ugyanis ha már ennyit utaztunk, az a minimum hogy a lehető legtöbb helyet megnézzük.
Reggelizés után mindenki elkészült, gyorsan lezuhanyoztunk, megmostuk a fogainkat, illetve felöltöztünk. Éppen hogy kiléptem a fürdő ajtaján, amikor megláttam hogy férjem a kicsi Jimin-hez gügyög, ez pedig egy széles mosolyt csalt az arcomra.
-Állj vele oda az ablakhoz, csinálok rólatok egy képet! - Utasítottam páromat, aki rögtön teljesítette is a kérésemet.
-Nézz anyára! Hol az anya? - Mutogatott neki felém, miközben én integetve próbáltam felhívni az idősebbik lányunk figyelmét. Mihelyt ez sikerült, gyorsan megnyomtam a fényképező gombját, ami aztán jelezte is, hogy elkészült a kép. Ezután még egy családi fotót csináltunk, majd elindultunk körbenézni. Közvetlen a szállásunk előtt pár méterre hullámzott a gyönyörű tenger, aminek az elejébe rögtön bele is mentünk, mivel a fiaink illetve mi is papucsban voltunk.
-Úúú, apa! Ebben lehet majd búvárkodni? - Nézett Jimin-re izgatottan JiHyung, várva az apjuk válaszát.
-Persze, majd ebéd után visszajövünk, és belenézhettek a víz alá. - Vigyorgott szélesen párom, aminek hallatán az ikrek szinte kiugrottak a bőrükből.
A kis hűsülés után a város felé indultunk, hogy megnézzünk minden érdekességet. A fényképező gépünk is folyamatosan a kezünkben volt, ugyanis mindent meg akartunk örökíteni, hogy később boldogan emlékezzünk rá vissza. Még a babák is csodálkozva nézték a nyüzsgő várost, amiben rengeteg turista tartózkodott. Ettek, fényképezkedtek, játszottak, kirakatokat néztek, valamint vásárolgattak is. Azonban mi sem tettünk másképp, hiszen mindenre kíváncsiak voltunk, így megnéztük az összes árust, és persze ami olcsó illetve különleges vagy esetleg ötletes volt, azt meg is vettük. Megnéztünk néhány műemléket, na meg persze sok látványosságot is. Rengeteget nevettünk, mivel jó volt egy kicsit visszacsöppenni a gyermeki életbe. Mikor elérkezett az ebéd idő, kiválasztottunk egy olyan éttermet, ahol csak Görög különlegességeket lehetett enni. Egész hamar ki is választottuk amit ki akartunk próbálni, majd várakozás közben a kis Jimin-t és TaeJi-t is megetettük. Hiába még csak alig egy napja voltunk a számunkra még abszolút idegen országban, mi igencsak jól éreztük magunkat. A kaják is nagyon ízletesek voltak, nem volt kérdés hogy a többi napon megkóstoljuk a maradék specialitásokat.
Miután végeztünk az ebéddel, fizettünk, aztán visszamentünk a partra.
-Apa! Akkor most már szabad búvárkodni? - Ugrándozott JiHyung, nagy szemekkel nézve az apjára.
-Szerintem nem hoztuk le a cuccokat, szóval visszamegyünk értük, és akkor utána lehet kincseket keresni a víz alatt. - Mondta el a véleményét szerelmem mosolyogva, aminek a fiaink is nagyon örültek. Nem haboztunk tovább, visszamentünk a szobánkba, majd gyorsan összeszedtük a strandholáshoz szükséges dolgokat. A fiúknak úszógumikat, a lányoknak úszópelenkát, törölközőket, naptejet hogy ne rákvörösként töltsük a maradék napjainkat, valamint elegendő innivalót és nasit. Egy nagyobb hátizsákkal indultunk vissza a partra, aztán a többi embertől egy pár méterre lepakoltunk.
-Hékás Park fiúk! Még nem kentelek be titeket, szóval nyomás vissza! - Szóltam rá az ikrekre, akik rögtön vissza is jöttek hozzám, így meg tudtam őket óvni a leégéstől, na meg a sok-sok fájdalomtól. Amint végeztem velük, már rohantak is vissza a vízbe, míg mi az apjukkal és a hugaikkal a parton pihentünk.
-Gyere hercegnőm, apa játszik veled! - Vigyorgott Jimin a kicsi TaeJi-re, én pedig kuncogva néztem, ahogyan a legnagyobb óvatossággal fogva emelgette a feje fölé, majd szintén lassan és óvatosan leeresztette, aminek következtében még az orruk is összeért. Én eközben az idősebbik lányunkat a puha plédre fektettem, ugyanis őt álomba merítette a lágy szellő. Gondosan elrendeztem őt, hogy ne essen le vagy ne legyen neki kényelmetlen, illetve egy vékonyabb anyaggal be is takartam, nehogy megfázzon szegény. Ezután ismét elővettem a fényképező gépünket, és folytattam az emlékek gyártását. Olyan jó volt látni, hogy az egész családom arcán felhőtlen boldogság ült, köztük persze az enyémen is. Hiszen ki ne lenne boldog egy szerető, gondoskodó férjtől, valamint négy gyönyörűséges és egészséges gyermektől?
Semmi okunk nem lehet a panaszkodásra, mivel mindenünk megvan, ami csak kellett. Igaz sok rossz dolog is történt az életünkben, de a lényeg, hogy ezek már mind elmúltak.
Elmélkedésem közben a kis TaeJi is elaludt Jimin kezeiben, ezért párom a másik lányunk mellé fektette.
-Anya, apa nézzétek! Találtunk egy csomó kagylót, meg egy tengeri csillagot is. - Mesélt lelkesen TaeMin, kezét a szemünk elé tolva, amiben mindenféle méretű és színű tengeri állatka volt.
-Nagyon szépek, mossátok le és akkor félrerakjuk hogy haza tudjuk majd vinni! - Mosolyogtam, lágyan simogatva a vállát.
-Rendben. - Örvendezett a kisebbik fiúnk.
-Fiam! Ugye a tengericsillagot nem bántottátok? - Kérdeztem aggódón, ugyanis a gyerekek kíváncsisága nehezen csillapodik.
-Nem, nem nyúltunk hozzá. De lefényképezhetjük? - Rázta meg a fejét, majd kíváncsian nézett ránk.
-Anya lefotózza nektek, én meg majd utána odamegyek és megnézem. - Mondta Jimin. Így is lett, hamar kiszedtem a táskából a gépet, aztán a fiainkat követve óvatosan csináltam pár képet az állatkáról, ami egy eléggé nagy kőre volt rátapadva. Utánam szerelmem is megkukkantotta, végül visszaült mellém. Én gondolkodás nélkül a vállára hajtottam a fejemet, mert hiába volt mindig mellettem, mégis nagyon hiányzott.
-Szeretlek! - Suttogtam úgy, hogy csak ő hallja, természetesen nem azért mert szégyelltem kimondani mások előtt, hanem mert véleményem szerint így romantikusabb volt. Férjem válasz helyett inkább maga felé fordította az arcomat, és egy lágy, szerelmes csókba hívta ajkaimat. Nem ellenkeztem, habozás nélkül viszonoztam puha párnáinak mozgását, hiszen imádtam a csókját, akárcsak őt magát. Szokásunkhoz híven hosszú percekig faltuk egymást, majd a levegő hiány miatt sajnos meg kellett szakítanunk ezeket a csodás perceket.
-Én is nagyon szeretlek! - Suttogott ajkaimra Jimin, amivel egy széles mosolyt csalt az arcomra. Semmi pénzért nem adtam volna oda másoknak ezt a családot, még akkor sem, ha sokszor az őrületbe kergetnek. Én így szeretem őket ahogy vannak, és azt se bánom, hogy egy vérfarkas lett a férjem, akitől lett két szintén vérfarkas ikerpárom. Legalább elmondhatom magamról, hogy élményekkel, illetve emlékekkel teli életem volt, amire majd boldogan fogok visszaemlékezni, ha egyszer majd a halálos ágyamra kerülök. Addig pedig boldogan élem tovább az életemet immár Park Tae Hyung-ként, egy férjhez ment, négy gyermekes meleg férfiként, aki sose félt felvállalni se magát, se a szeretteit.

Sziasztok! :) (KÉRLEK OLVASD VÉGIG!!!)
Elnézést a rengeteg késésért! Őszintén szólva nem terveztem ennyire elhúzni a befejezést, illetve még egy harmincadik részt is akartam, de....Már az utolsó pár részhez is alig tudtam valamit kitalálni, ezért úgy döntöttem, hogy itt lesz a vége.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki folyamatosan olvasta, köszönöm a sok csillagot és kommentet is! 😍☺🤗💗
Annyi lenne már csak a kérésem, hogy írjatok nekem véleményt erről a történetemről! Nem kell km hosszúságú, elég pár szó is, csak szeretném tudni, hogy érdemes lesz-e még folytatnom az írást a jövőben, na meg hogy olvasnátok-e tőlem más párosokkal másmilyen ficiket is.
Mégegyszer köszönök szépen mindent, remélem azért valamennyire tetszett ez a majdnem 60 rész, igyekszem a későbbiekben mégjobb történeteket írni! 😁😘❤