A vérfarkas és a fiú(VMin)(BEFEJEZETT!)

11.rész

TaeHyung Pov.:

A mellettem ücsörgő Jimin arcán tisztán lehetett látni, hogy nem tudja mit, vagy hogyan válaszolhatna a kérdésemre. Ajkait eltátotta a válaszadás miatt, de hang egyáltalán nem jött ki a torkán. Szemei a kétszeresükre kerekedve meredtek rám, teste pedig megállt minden fajta mozgásban. Igaz percekkel később, de végül rábírta magát, hogy megszólaljon.
-Ez....Nem olyan egyszerű Tae. - Motyogta halkan, fejét lehajtva. -Nálunk vérfarkasoknál a bevésődés a szerelmet jelenti. Életünk során egyszer történik ez meg, ráadásul rohadtul nem úgy, ahogyan a normális embereknél. Amíg nektek általában több hét, hónap vagy év telik el hogy kialakuljon ez az érzés, addig nekünk első látásra történik. - Magyarázta meg a folyamat jelentését, amin igencsak meglepődtem. Ám ekkor koppant a fejem, ugyanis eszembe jutott az a bizonyos nap, amikor megtudtam hogy Jimin vérfarkas.
-Várjunk csak! Te azon a napon azt mondtad a bátyádnak, hogy megtörtént. Akkor kibe szerettél bele? - Faggattam tovább, de arcán megint csak látszódott hogy nem nagyon akart válaszolni. Ki lehet az a személy? Bizonyára valami szép, kecses vérfarkas lány....Hiszen ők kizárólag a saját fajtájukkal lehetnek, gondolom. Hahhh....Bárki is legyen az, nagyon irigyelem. Mivel Jimin egy igazán különleges srác, és nem csak azért, mert vérfarkas. Hanem mert jószívű, kedves, na meg szeretnivaló is. A teste izmos és férfias, aki a karjaiban tartózkodik, az tuti biztonságban érzi magát mellette. Az arca aranyos, a szemei gyönyörűen csillognak, a mosolya pedig mindenki szívét megmelengeti. Puha kezeivel bárkit meg tudna nyugtatni, biztató szavaival pedig megmosolyogtatja az embereket. Ahhh....Már megint az a furcsa érzés. Mi a nyavaja van velem? Eddig sose éreztem magam ilyen furán, fogalmam sincs mi lehet ez. De akármilyen szokatlan is, mégis....Kellemes érzés.
-Jajj, TaeHyung! Most ezt hogy mondjam el neked? - Kérdezte frusztráltan, szinte már a haját tépve.
-A legegyszerűbben lehetőleg. De miért? Ismerem talán? - Kíváncsikodtam tovább. Úgy érzem, hogy ez a rossz szokásom nem fog elmúlni soha. Én mindig is ilyen voltam, vagyok és leszek.
-Jó, rendben! Akkor elmondom.... - Sóhajtotta feladva a harcot velem, mire én csak érdeklődve néztem őt. Lassan rám emelte a tekintetét a földről, majd mélyen a szemeimbe nézett. -Akinél megtörtént a bevésődésem, az.... - Kezdte el a mondandóját, viszont nem fejezte be. Helyette döbbenten nézett a hátam mögé, amit én egyáltalán nem értettem. Már éppen meg is akartam volna kérdezni, hogy mi a baja, amikor hirtelen rám szólt. -TaeTae gyere ide, és maradj mögöttem! - Mondta parancsolóan, ám mivel a tekintete határozott volt, ezért nem álltam le kötekedni vele, csak csináltam azt amit mondott. Viszont ahogyan megfordultam láttam, hogy egy gigantikusan nagy szarvas ácsorgott velünk szemben. Még az ütő is megállt bennem, hiába állt előttem Jimin védekezően. -Sajnálom, de őt most muszáj letámadnom, mert éhes vagyok. - Mondta halkan, viszont még így is hallottam hangjában a megbánást.
-Szóval te most nyers húst fogsz előttem enni? - Kérdeztem fintorogva. Még belegondolni is rossz volt, hogy én azt bámuljam ahogyan szétszed egy szarvast, utána pedig a nyers húsát....Bleeehhh....Hagyjuk is.
-Dehogy, azokat a rókáknak, vagy más húsevőknek hagyom. Nekem csak a vére kell, mivel mi csak vérrel táplálkozunk. Nagyon ritkán olyan kajákkal, amilyeneket ti mindennap esztek. - Magyarázkodott egy barátságos mosollyal az arcán, ami azért megnyugtatott.
-De akkor a tetemet majd odébb kellene vinned, hogy ne ide jöjjenek az állatok. Na meg azért is, hogy ne itt bűzölögjön. - Javasoltam, mire ő csak egyetértően bólogatni kezdett. Nem is várt tovább, elkezdett futni a hatalmas állat felé, majd ráugorva újra átváltott vérfarkassá. Még így is, olyan elképesztő. Ő a legszebb farkas.
A szarvas hangos bőgéssel próbált tiltakozni barátom éhsége ellen, azonban Jimin nem hátrált. Mivel gondolom már rutinos volt a vadászatban, ezért éles fogaival ott támadott, ahol kellett. Az agancsos vad pillanatok alatt elhallgatott, és a földre zuhant. Szőrmók barátom pedig jóízűen falatozta a vérét, amit eléggé durva volt látni. Olyan, mintha nem csak farkas, hanem még vámpír is lenne, hiszen azok esznek vért.
Annak ellenére hogy mennyire undorítónak tartottam ezt a dolgot, konkrétan szemrebbenés nélkül néztem végig, ahogyan megebédelt. Miután végzett, a tetem nyakánál fogva lassan elkezdte vonszolni azt maga után, be a fák sűrűjébe. Nem tudom hova vihette, de gondolom azért jó messzire a táborhelytől. Amíg ő eldugta a zsákmányát, addig én kerestem még fát a tűzre. Összeszedtem jó pár gallyat, majd ráraktam őket a többire. Már nagyon jó meleget adott, így kezdtünk is száradni. Mikor visszaültem a helyemre, hirtelen elkezdtem köhögni. -Hé, Tae! Jól vagy? - Kérdezte ijedten Jimin, miközben visszajött mellém.
-Igen, persze. Szerintem csak kezdek megfázni. Nem volt a legmelegebb az a tó... - Mondtam kicsit szipogva.
-Hát igen, ez igaz. - Bólogatott egyetértően. -Köszönöm hogy kimentettél onnan! - Nézett rám hálálkodva, tekintetét mélyen az enyémbe fúrva.
-Ugyan, semmiség! Az én hibámból kerültél oda, szóval jóvá akartam tenni. - Sóhajtottam. Még mindig dühös voltam magamra, amiért ilyen idióta voltam. Hiszen a saját hülyeségem miatt, bajba kevertem egy ártatlan lényt. -Tényleg sajnálom Jimin! - Kértem tőle sokadjára is bocsánatot, megbánóan nézve rá.
-Megbocsájtok. - Mosolyodott el, majd magához ölelt. Igaz hogy kicsit váratlanul ért ez a tette, de nem löktem el magamtól. Ahogy elképzeltem, ölelő izmos karjai rögtön megnyugtatták testemet. Már egyáltalán nem féltem mellette, sőt! Nagyon is jól éreztem magam közelségében, és éreztem, hogy testemben megint előjött az a furcsa érzés. Minden egyes porcikám bizseregni kezdett, a szívem őrült tempóban dobogott, a gyomromban pedig ismét röpködni kezdtek a pillangók. Ohhh, Istenem! Mi történik velem? Sose volt még ilyen érzésem, pedig már 18 éves vagyok. Sőt, lassan 19. Pár perces ölelkezésünk után, újra egymás szemeibe néztünk. Annyira rabul ejtőek voltak a mogyoróbarna kis íriszei, hogy másodpercek alatt teljesen elvesztem bennük. Észre se vettem, de egyre jobban közeledett egymáshoz az arcunk. Már elkezdtük lehunyni a szemeinket, és kicsit csücsöríteni a szánkat, amikor Süti hirtelen megjelent.
-Anyám, srácok ez nagyon rossz volt! - Futott oda hozzánk, mi pedig egy szempillantás alatt szétugrottunk egymástól. -Hoppá! Megzavartam valamit? - Kérdezte vigyorogva, mire én fülig pirultam.
-Nem, dehogy! Csak beszélgettünk. - Kuncogott a mellettem ülő, nekem pedig ekkor esett csak le, hogy mit is akartunk pontosan csinálni. Jó ég! Én majdnem csókolóztam vele....De úristen, még soha nem smároltam senkivel, még csak azt se tudom hogy hogyan kell! Muszáj kiderítenem, hogy mi ez a furcsa érzés, mert egyszerűen megőrjít.
-Ahhhaaaa, csak beszélgettetek mi? - Mosolygott szélesen, a szemöldökeit vonogatva JeongGuk.
-Igen Süti, szóval dugulj el! - Sóhajtottam. Ebben a pillanatban pedig a többiek is megérkeztek a tanárnő kíséretében, aki le is cseszte barátomat amiért előre futott. Mivel végeztek a feladattal, ezért szabad foglalkozás volt, és ezt páran ki is használták. Néhányan a hálózsákjukba másztak hogy aludhassanak, az osztály nagy része a telefonját nyomkodta, azonban én és Jimin egy tapottat sem mozdultunk a tűztől.
-Nagyon jól megcsináltátok, már nem is fázok annyira! - Mondta meglepetten nézve rám Jimin, mire én elmosolyodtam. Jól esett hogy így gondolta, és megnyugodtam azért is mert már megszáradt.
-Mondd csak! Miért védtél annyira attól a szarvastól? - Tettem fel hirtelen kérdésemet, hiszen érdekelt a válasza.
-Mert nem akartam hogy rád támadjon, és azt sem hogy te halálra rémülj. - Adta meg a válaszát, így már mindent értettem, és őszintén szólva eléggé meglepett vele. -Nagyon nagy példány volt, még én is nehézkesen tudtam csak leteríteni. Ha neked ment volna, akkor nem valószínű hogy még mindig életben lennél. - Folytatta magyarázatát. Végülis igaza volt, és nagyon is hálás voltam érte hogy megvédett. Egy normális ember nem tette volna meg ezt értem, inkább fejvesztve menekült volna. Gondolkozásomból az zavart ki, hogy valamelyik eszement osztálytársam vizet kezdett önteni rám.
-Fújj TaeHyung, ne itt buzulj! - Ciccegett gúnyosan WooShin, de én ellöktem a kezét amiben az üvegét fogta.
-Hagyj békén, kérlek! Ma már elég vízben volt részem.... - Mordultam rá, azonban be kellett látnom, hogy nem volt jó ötlet.
-Te hozzám ne nyúlj mégegyszer! Addig örülj, amíg nem vertem még laposra a buzi fejedet! - Rivallott rám, közben szabad kezével erősen megszorította az állkapcsomat. Mondanom se kell, még a vér is megfagyott az ereimben.
-Te pedig Tae-hez ne nyúlj mégegyszer, különben eltöröm a kezedet! - Mordult fel Jimin is, közben felállt, és bántalmazóm csuklóját erősen megfogva, lerántotta rólam. -Jó lenne ha végre felfognád, hogy szállj le róla! Senki nem kíváncsi rád, és az ostoba bandádra. - Sziszegett dühösen az arcába, ám a srácot ez nem érdekelte. Kirántotta kezét Jimin szorításából, majd szúrós tekintettel nézett rá.
-Miért véded őt annyira? A pasid vagy mi? - Faggatta WooShin, szánalommal teli tekintettel bámulva őt.
-Semmi közöd hozzá! Mindenkinek van magánélete, úgyhogy te is törődj a sajátoddal! - Vágott vissza Jimin, mire a fiú már támadott volna, azonban JeongGuk még időben lépett, így leállította őket. És ebben a pillanatban érkezett meg az osztályfőnökünk, cseppet sem boldogan.
-Elég legyen! Még egy vita köztetek, és repültök az igazgatóhoz! WooShin, te már egyébként is nagy bajban vagy, szóval jobb lenne ha meghúznád magad! - Szidta le őket. Bántalmazóm dühösen fújtatva indult útjára, én pedig összekuporodva fordultam vissza a tűz felé.
-Minden rendben? - Kérdezte halkan Jimin, kezét gyengéden a hátamra simítva. Válasz helyett csak bólintottam egyet, de nem néztem rá. Nagyot sóhajtva magához ölelt, ezért vállára hajtottam a fejemet. Közelségétől kezdtem megnyugodni, viszont vállánál éreztem hogy nagyon meleg, így tenyeremet gyorsan a homlokára tettem.
-Lázas vagy? Tűz forró vagy.... - Néztem rá ijedten, ám ő csak elmosolyodott amit nem értettem.
-Nincs bajom, ez is csak egy farkas dolog. Melegvérű vagyok, szóval így hogy már megszáradtam nem fázok. - Magyarázkodott, így már mindent értettem. Boldogan dőltem vissza vállára, és élveztem a tűz melegét, illetve Jimin nyugtató simogatását a hátamon. Olyan jó érzés volt, arról nem is beszélve hogy nagyon boldog vagyok, amiért kibékültünk.

Sziasztok! ^^
Bizonyára már ti is észrevettétek, hogy TaeHyung és Jimin egyre jobban közelednek egymáshoz. ☺ Folyamatosan történnek az események, és egyre több minden derül ki. Remélem ez a rész is tetszett nektek, igyekszem minél jobbra és izgalmasabbra írni! 😁❤
(Megjegyzés: Az előző rész elejében ugye Tae nehezen tudta felfogni, hogy Jimin szerelmet vallott neki, és ebben a részben pedig a sok történés miatt, teljesen elfelejtette. Csak gondoltam itt a végén tisztázom nektek, hogy nagyjából képben legyetek 😅 Öt órát aludtam, szóval bocsi hogy kicsit ilyen össze-vissza fogalmaztam! 😞)