let's dance! | jikook

Sept

Körülbelül fél órát szántunk az első részére, és boldogan mondhatom, hogy mindenkinek tökéletesen ment. Végre Tzuyu sem volt olyan merev, sőt, nagyon is jól csinálta. Viszont most jöhetett a neheze. A második része, az új lépések. Jimin szépen elmutogatta őket újból, lassan, lépésenként, hogy biztosan menjen. Nagyon igyekeztem, hogy ne rontsak, mert semmiképp sem akarom elveszíteni a vele kötött fogadást. Milyen ciki lenne már! Fogadok egy tanárral, és elveszítem. A pofám lesülne. Még a végén ez kerülne a suliújság címlapjára: ,,Jeon JeongGuk, aki minden tanárral kötekedik, elveszít egy fogadást az új tánctanárával. Ő a diákok szégyene." Oké, ez kicsit durva, de... Azért valljuk be, egy ilyen fogadást elveszíteni tényleg szégyenfolt lenne az életemben.

Míg ezen gondolkodtam, sikeresen elbasztam egy lépést, és azt sem tudtam, hogy hol vagyok hirtelenjében. Park idecsusszant hozzám, s mutogatni is kezdte a lépést, én pedig igyekeztem utánozni. A baj csak az volt, hogy egy kacifántos lépésnél összeakadt a két lábam, és majdnem eldőltem, ha nem sikerül még időben kilépnem, s megtartanom az egyensúlyom.

- Oké, álljunk meg. – szólt Jimin. – Ne siessetek. Igaz, az órából már annyira nincs sok, de nem itt kell tökéletesnek lennie. Az alapokat tudjátok, tökéletesíteni otthon kell, rendben? Jungkook, figyelj rám, és próbálj meg követni. A többiek is csinálják velem együtt, lassan. – mondta, s el is kezdte lassan megcsinálni a lépéseket.

Volt egy rész, amikor egy lábon kellett megtartanom az egyensúlyom, de... Valahogy nem ment, és kurvára ideges voltam magamra, amiért nem megy. Pont nekem! Ez egyszerűen szörnyű. Ez nem rám vall. Ha beteg voltam, még akkor is tökéletesen ment minden tánc, de most egy egyszerű lépést is képtelen vagyok megcsinálni. Ez a tanár sem lesz a kabalám... Amióta ő itt van, valahogy semmi sem akar összejönni. Bajt hoz a fejemre. Lehet nyakon kéne önteni szenteltvízzel, és kántálni közben. Tuti megszállta valami, vagy sátánista.

- Bassza meg... - morogtam, mikor le kellett tennem a lábam, mert eldőltem volna.

Ekkor megszólalt a csengő is, így leálltunk. Persze én már leálltam, mert elcsesztem a lépést. Megint.

- Hah... Rendben. A többieknek egészen jól ment. Jungkook, próbálj meg kicsit erre koncentrálni, rendben? Biztos vagyok benne, hogy megy ez neked, csak nem vagy itt fejben, valahol máshol jársz. Lazulj el, csak gyakorlunk. – mosolygott rám. Hogy a faszomba legyek laza, ha közben meg kell felelnem neked, és még le is kell nyűgöznöm téged?

- Viszlát, szia Jungkook! – köszöntek el a többiek, majd el is mentek.

- Hah, na akkor majd holnap találkozunk, pihend ki magad. – mosolygott Jimin, s lépett a hangfalhoz, hogy lecsatlakoztassa a telefonját.

- Várjon! – szóltam rá, mire felém nézett felvont szemöldökkel. – Külön órákat akarok. – mondtam ki nehezen, mivel ez most kicsit fájt az önbecsülésemnek...

- Mi? – pislogott nagyokat, s látszott rajta, hogy nem hisz a fülének. Hát én sem hinnék...

- Jól hallotta... Nem nyerhetek, ha nem tudom ezt megcsinálni. – vallottam be. – Maga meg tanár, nem tagadhatja meg a segítséget. Főleg nem egy olyantól, aki vizsgázni készül.

- Eh... Ezh igaz. – bólintott. – Hát ez meglepett... - vallotta be. Engem is... - Mikor vagy szabad? – helyezte át testsúlyát egyik lábára, s fonta össze karjait mellkasa előtt.

- Most tökéletes.

- Most? De... Ez volt a kilencedik óra, már mindenki megy haza és jönnek takarítani a termeket.

- Akkor... Béreljünk ki egy tánctermet. A városban van sok lehetőség. Ha kell fizetem is.

- Jungkook, te szívtál valamit? – kérdezte meg, mire meglepődötten néztem rá.