let's dance! | jikook

Cinq

A terem közepére sétáltam, majd megvártam, míg a zene felcsendül, s többiek pedig elcsendesednek. Testemet teljesen átadtam a zenének, agyam kikapcsolt, szemeimet pedig olykor-olykor lehunytam. Magam elé képzeltem, hogy egy mezőn vagyok, egy szép, zöld mezőn. A harmatos fű csiklandozza meztelen talpamat, lelapul, s mikor arrébb megyek, lassacskán újra kiegyenesedik. Lágy szellő simogatja az arcomat, ruhám alá bebújva, s ugyan azt végrehajtva, mint almácskáimnál. A napfény a felhők mögül utat tört magának, s mint télen az ereszen lévő jégcsap, úgy csüngtek le. Az egész olyan szép volt. Olyan egyszerű, s mégis nagyszerű. Senki nem volt ott, csak én és a tánc, a mozdulataim. Szabad voltam.

Picit gyorsabb levegővétellel álltam meg abban a pozícióban, amivel ,,végződik" a tánc. Azaz amíg vettük. Lehajtott fejemet felemelem, s meg is látom a csodálkozó, elismerő tekinteteket. Mosolyogva nézek körbe, s tanáromon, Park Jiminen meg is akad a tekintetem. Hatalmasra nyíltak a szemei, palástolni sem próbálja meglepődöttségét, így mosolyom egyre csak szélesedik.

- Látja? Nekem nincs szükségem arra, hogy pulya módra folyton ezt a pár lépést gyakoroljam. – mondtam neki, majd elindultam, hogy beálljak a többiek közé, de ekkor felcsendült az ő nem túl mély, de kellően férfias hangja.

- Szép volt, ez tény. A számot magadévá tetted, de... Azt egyik lépés hibás volt. – mondta, mire hitetlenkedve hátra fordultam. Rosszul hallottam?

- Tessék? – kérdeztem vissza. Yugyeom is hülye fejjel nézett a tanárra, míg a többiek csak meglepődötten.

- A zenében van az a rész, hogy I am free.. Akkor a felugrás utáni érkezés hibás volt. Teli talppal érkeztél, ami már pontlevonással jár. – mondta, majd közelebb lépkedett, miközben állát masszírozta. – Összességében tényleg tökéletes volt, ez az egy hiba volt benne. Te... Nem jársz tehetséggondozásra? – kérdezte szemöldökráncolva.

- Nem.

- Hm.. Kár, pedig van benned kellő tehetség, amivel nem ártana kicsit többet foglalkozni. Az előző tanárod pedig mondta, hogy ne hagyjalak veszni. Egészen eddig nem is értettem, hogy mit akar ezzel mondani, de már tudom. Nem fogok rád erőltetni semmit, de szeretném, hogy benevezz arra a versenyre, mert meg tudnád nyerni véleményem szerint. – sétált elém, s nézett fel rám. Most nézem csak, hogy ez a tanár jóval kisebb nálam. Egy fejjel magasabb vagyok.

- Ne is álmodjon ró..

- Gondold át. – vágott a szavamba.

Nem erőltetsz semmit, mi?

A dedós módszerrel ment el az első óra. Azaz azt a pár lépést tökéletesítettük egész, hangsúlyozom, EGÉSZ órán. Én pedig csak azt a leérkezés genyót rontottam el... Szóval kétszer még én is eljártam, de utána leültem a padra én onnan néztem a többieket. Jimin persze eleinte mondta, hogy gyakoroljam, de én még csak rá se hederítettem. A csengő megváltást jelentett, mert halálra untam magam. Az órán egyébként egyértelműen Tzuyu volt az, aki végig legelöl felemelt fejjel táncolt. De csórikám olyan merev volt, mint akit hibernáltak.

Mindannyian az udvar felé igyekeztünk, s mikor kiértünk, elzavartuk az elsősöket a fűzfa alól, hogy nyugodtan dumálhassunk.

- Ez mekkora dedós módszer! Amikor általánosban szakkörre jártam, akkor tanultuk így, de csak eleinte. EZ MEG KURVÁRA NEM ÁLTALÁNOS! – akadt ki Yoonho teljesen jogosan.

- Ja. Nem is értem miért ezt a tanárt kaptuk. Kezdőnek néz minket?! Talán ő is az. – fonta össze idegesen a karjait mellkasa előtt Lisa.

Oh, ha láttátok volna amit én..

- És most mi legyen? – jött a kérdés Yugyeomtól.