let's dance! | jikook

Soixante

Egy hónap telt el a verseny óta. Az életem mondhatni helyrejött és semmi olyan dolog nem történt, amit említenem kellene, azon kívül, hogy ismét találkoztam Jimin családjával, csak ezúttal úgy mentem oda, mint a párja, nem pedig úgy, mint a diákja. Eleinte meglepettek voltak, hiszen nem számítottak erre, de ezzel semmi gond sincs. Nagyon kedvesen fogadtak, főleg Chaeyeon, Jimin testvére, aki mint kiderült, már tudta a dolgot Soyeontól, csak nem akart szólni. Ez a két lány nagyon jóba lett. Hamar megtalálták a közös hangot. Soyeon sosem volt az, aki bármikor leáll lányokkal barátkozni. Miattam kissé fiús lett a maga módján, de ez nem gond. Szerintem még Lisával se volt ennyire jóba, mint Jimin húgával.

Apropó Lisa... Felkeresett valamelyik nap, s megkérdezte, hogy rá haragszok-e. A válaszom természetesen nem volt, hiszen ő nem csinált semmit, legalább is nem direkt.

Elmondta, s meg is mutatta a telefonján, hogy valóban ő küldte azt a képet, amin én megcsókolok valami ismeretlen lányt azon a bulin, s el is küldte Yugyeomnak, de nem tudta, hogy ő erre fogja felhasználni a dolgot. Amikor erre rájött, beszélt is a fejével, miszerint ez nem helyes, s abba is hagyta. Valószínűleg akkor volt az az időszak, amikor Jiminnel még nem jöttünk össze ismét, hanem éppen próbáltam őt visszahódítani. Lehet, hogy azért segített akkor, mert a lány mondta neki, hogy egyáltalán nem helyes. Viszont nem tudta, hogy hamarosan tovább fog menni, s veszélyeztetni fogja mindkettőnk jövőjét.

Szegény rettentően érezte magát, hogy nem tudott a második akciójáról, csak akkor, amikor ő is kapott egy képet a búcsúbuli napján. Megnyugtattam, hogy semmi gond, elvégre ő erről nem tehet, s még meg is köszöntem neki, amiért megpróbálta Gyeomot jobb belátásra bírni, hiába sikertelen volt az egész.

Nem bántam, amiért nem szólt, hogy tudott róla. Azt szerette volna, hogy ezt ketten oldjuk meg, csak sajnos ez nem sikerült.

Soyeon azóta megtudta a dolgot, s szóba sem áll Yugyeommal. Csodálom, hogy nem ment neki, mert bármire képes, csak azért, hogy megvédjen. Igazi anyatigris, csak én nem a gyereke vagyok, hanem az ikre.

Szerintem a tesóm is tisztába volt azzal, hogy semmit sem fog elérni azzal, ha most kioktatja a fiút. Inkább örülünk, hogy nem lettek komolyabb gondok, s megúsztuk tárgyalások és szétszakadt családok nélkül.

Elterveztük, hogy Jimin családja és az enyémeknek ideje találkozniuk, hiszen anyáék is rágják a fülemet egy ideje azzal, hogy szeretnék végre megismerni őket. Mi nem voltunk mindez ellen, sőt, támogattuk is az ötletet. Csak egy időpont kellett, ami mindkét társaságnak jó.

Végül július 24-re esett a választás. Egy pénteki ebéd, amit nálunk tartunk meg elsőnek, aztán pedig elmegyünk egyszer Jimin szüleihez is, ha kijön egymással a két banda. Bár a tesóinkat nem kell félteni, hiszen ők már ismerik egymást és minden nap beszélnek, ha nem is hívásban, akkor üzengetnek.

Anya egész végig faggatott engem is és Jimint is, hogy van-e valakinek valamilyen allergiája, hogy olyan ételt semmiképp se készítsen. Egyedül Jimin allergiás a mogyoróra, illetve megemlítette, hogy a húga nem szereti a tenger gyümölcseit. Mondjuk azt apu se, szóval az eleve ki volt lőve.

Ez a péntek hamarabb el is jött, mint gondoltuk. Mi előre odamentünk Jiminnel, hogy segítsünk az előkészületekben. Igaz, hogy csak teríteni kellett, de legalább beszélgethettünk a szüleimmel egy kicsit. Természetesen azt kérdezték, amit a párom is folyamatosan hajtogat... Mégis hova megyek tovább?

Nos, én már tudom, de jelenleg ez egy titok mindenki számára. Rengeteget gondolkodtam ezen, s végre eldöntöttem, hogy hova tovább.

- Mikor is jönnek? — kérdezte anya az órára nézve, mire Jimin is arra kapta a tekintetét.