let's dance! | jikook

Trente-deux

- Mi a faszom...? – pislogott nagyokat Yugyeom mellettünk ülve. Jimin maga elé meredve próbálta felfogni a történteket. – Tehát ti most... Kavartok vagy mi?

- Nem kavarunk, együtt vagyunk. – sóhajtottam gondterhelten. Nem így akartam elmondani neki, hogy összejöttünk, de az élet nem a terveink szerint működik.

- Ez... ez rohadtul veszélyes mindkettőtöknek! – kelt fel, s nézett ránk. Én is felálltam.

- Vállaltuk a kockázatot. Yugyeom, ne mondd el senkinek ezt, oké? – pillantottam mélyen a szemeibe, lelkére hatolva. Hol rám, hol Jiminre kapta a tekintetét.

- Tudod, hogy nem mondanám el senkinek, mert a barátom vagy, de legyetek már óvatosabbak basszus! – túrt a hajába. – Mi van, ha nem én jövök be?

Igaza van. Yugyeom a legjobb barátom, nyilván nem mondaná el, ahogy Yoonho vagy Taehyung vagy Lisa sem. Changbin csak azért lóg velünk, mert a tesómra pályázik, így benne nem bízok meg annyira. Na meg ki tudja, lehet, hogy zsarolna ezzel az egésszel, hogy hozzam össze őt Soyeonnal, különben elmondja mindenkinek. A tesómat meg ismerem, és tuti szétmenne Taehyunggal, akármennyire is szereti, hogy engem ne csapjanak ki. Csak.. Ez a döntése az én lelkemen száradna. Úgyhogy igen, szerencsés vagyok, amiért ez a bolond nyitott ránk, nem más.

- Ez nem megy... - túrt a hajába Jimin. Rettentően ideges volt. A hajába túrt, fel-alá járkált, s biztos azon agyalt, hogy mit kellene tennie annak érdekében, hogy ez véletlenül se derüljön ki. Hát nem fog, azt azért nem akarom, hiába szívatom szegényt. – Nem, nem akarom, hogy rájöjjenek. – rázta a fejét.

Mi? Na ne, ne szórakozzon velem...

- Jimin, Yugyeom nem mondja el senkinek, oké? – fogtam meg a vállait, de ő ellökött magától. – Nyugodj meg, oké? – próbálkoztam meg megint, de ismét elcsapta a kezeim.

- Nem, Jungkook! Oké, nem mondja el senkinek, de mi van, ha más lát meg legközelebb? Nem csak az iskolában, bárhol! Basszus... - túrt ezüstös tincsei közé, s rázta meg a fejét.

- Ki hinne neki? Nincs bizonyítéka! Ha bármelyikünket behív az igazgató, letagadjuk. Úgyse tehet semmit, ha nincs bizonyítéka. – simítottam meg végre az arcát. Lehajtotta a fejét, de én azonnal felemeltem azt. – Megoldjuk, oké? – mosolyogtam rá. Bólintott egyet, én pedig nyomtam egy hosszabb csókot a homlokára.

A gála után Yugyeommal tényleg beültünk egy szórakozóhelyre, hiszen megígértem neki. Na meg szerettem volna megbeszélni vele ezt a dolgot, hiszen ő csak annyiról tud, hogy Jimint megcsókoltam. Lemaradt egy pár dologgal, és ha már ilyen szépen rajtakapott minket, akkor jövök neki egy magyarázattal.

Már hét óra is elmúlt, s mind a ketten egy-egy üveg társaságában ültünk szótlanul. Yugyeom várta, hogy belekezdjek, de én sehogy sem találtam a szavakat. Tudom, hogy neki bármit elmondhatok, nem is az a baj, hanem az, hogy nem tudom, hogyan fogalmazzam meg ezt az egészet úgy, hogy ő értse.

- Mióta vagytok együtt? – kérdezett inkább, miután megelégelte, hogy kuka vagyok. Hálás voltam neki. Kérdésekre egyszerűbb válaszolni, mint magamtól beszélni.

- Nem olyan régóta. Viszont nehogy elhidd, hogy olyan komoly. – ráztam a fejem, mire nagy szemekkel nézett rám.

- Mi? – pislogott nagyokat.

- Jimin komolynak hiszi ezt az egészet, de én nem. Nem akarok vele lenni igazából. – dőltem hátra, s fintorogtam. – Már megszoktam, hogy minden nap csókkal üdvözöljük egymást, meg hasonlók, de ő bele se gondol abba, hogy én csak át akarom baszni őt. – mosolyogtam, s ráztam a fejem. Na meg megdugni akarom, mert szexben nincs párja, az biztos, de nem akarom folytatni. Mihelyt leballagok, elhagyom. Nekünk nincs közös jövőnk. Engem nem érdekel ő, csak a teste.