let's dance! | jikook

Deux

- Tehát te olyan jó vagy, hogy az előző oktatód el akart küldeni versenyre? – kérdezte, mire vállat vontam, miközben az a bizonyos fölényes, levakarhatatlan mosoly ott bujkált az arcomon.

Több versenyt is nyertem már, de most lett volna egy nagyobb, amire Min tanárnő mindenképpen be akart nevezni velem. Azt mondta, hogy év végéig kikupálunk teljesen, de már előre szólt, hogy neki közben el kell majd mennie a szülés miatt. Előtte a lelkemre kötötte, hogy ki ne hagyjam ezt a versenyt, mert akár a jövőmet is megalapozhatja. Azt is mondta, hogy szól az új tanárunknak, hogy nekem legyenek külön óráim. Nos, a versenyről sajnos lemondtam, mert nem volt rendes táncoktatás, illetve nem hódoltam be. Most az ellenállás vezére vagyok, nem törhetek meg. Szóval sajnálom Min tanárnő, de az egyetlen verseny, amiben részt veszek, az az új tanár elleni verseny lesz. Ki hódol be előbb, Park?

- Majd meglátod, hogy milyen. Az biztos, hogy nem a jó diákok közé tartozik. Ezzel az osztállyal csak a gond van, főképp vele. – mutatott rám Hyerin. – Na, de nem azért jöttem, hogy ócsároljam a csapatot, hanem azért, hogy átadjam neked a névsort. – lépdelt oda Jimin mellé, s mosolyogva adta oda papírt.

Nem azért jöttél... Akkor mégis miért? A nyakamat rá, hogy azon nem is névsor van, hanem feljegyzések, hogy miket csináltunk... Hülye banya.

- Köszi, Hyerin, de nekem eddig nincs gondom a srácokkal. – mosolygott Jimin. – Az, hogy ő ilyen, azzal nem tudok mit kezdeni. Én megtanítom a vizsga lépéseit azoknak, akik figyelnek, és hajlandóak megcsinálni, akik nem, akkor azok megbuknak. – vont vállat. – Másképp ezt nem lehet.

Amikor oldalra néztem, Soyeon aggódó, s egyben dühös pillantásait láttam meg. Hogy a faszomba tud így nézni? Ezt tuti anyutól örökölte!

Megértem a tesómat, hogy félti a jövőmet, persze attól is, hogy ha megbukok, akkor ő is kapni fog rendesen, hogy miért nem segített, miért nem térített jó útra, stb... Azaz fosik anyu kiakadásától. Mondjuk anya az megértőbb, kivéve ilyenkor. Az olyan pillanatoknál nem tudom, hogy mit tartok rosszabbnak; végigülni Hyerin tanárnő óráját, vagy anya kiakadását, kioktatását, dorgálását... Mindkettő szar és életveszélyes. Jó, anyutól félek is. Azt mondta, hogy ha megint megbukok valamiből, akkor fakanalat dug a seggembe. De a tavalyi matek bukásomról nem én tehetek! A tanár fogott ki magának...

Emlékszem, hogy amikor nem értettem valamit, kértem, hogy segítsen, erre megnézte a füzetem, és így szólt: ,,Hát azt látom, hogy nem érted az anyagot." Ezzel el is ment. ÉRTITEK?! Otthagyott a picsába. Írtam is sorra az egyes dogákat, míg anyáék fülébe nem jutott a dolog, persze a tanártól, aki azt papolta nekik végig, hogy a fiúk nem képes tanulni, lusta gyakorolni, illetve segítséget is kérni. Nem szégyen, ha segítsége van szüksége, akkor szóljon, és ő elmondja még egyszer. Haha, vicces, nem?

Közben Hyerin tanárnő kiment a teremből Jiminnel együtt aki –gondolom- kikísérte.

- Kook, most már tényleg abba kéne hagyni ezt az egészet... Hamarosan vizsga.. – jött ide Soyeon.

- Ah.. – forgattam szemet. – Nyugi, kicsit szivatom még, aztán ígérem, befejezem.

- Jungkook, tényleg nem kéne ezt csinálnod.. – jött oda Tzuyu is, aki amúgy régen a barátnőm volt, de nem mentek jól a dolgok. Tűz és víz vagyunk, folyton csak veszekedtünk. – Az osztály átlaga talán jó, de sok tanár a viselkedés alapján könyvel el, és ha ugyan ilyen leszel, akármennyire vagy jó, meghúznak. Főleg, hogy ezt az új tanárt nem is ismerjük... Nem tudjuk, hogy milyen..

- Ezért akarom kideríteni. – mosolyogtam.

- De... - kezdte volna el. – Ah, mi lenne, ha figyelembe vennéd az osztályt is? A java már nem lázad, mert nekik van eszük, és azt akarják, hogy a vizsgájuk jól sikerüljön. Mond, neked nincsenek álmaid?