let's dance! | jikook

Trente-huit

A hangulat nagyon jó volt még annak ellenére is, hogy mi történt velem és Jiminnel. Ha az anyja nem szakít félbe, biztosra veszem, hogy megcsókolom. Annyira kívántam őt, de jelenleg csak egy csókra vágytam. Lehet, hogy egy puszival is beértem volna, csak érintsen meg valahogy.

- Neked tényleg van ikertesód? – kerekedett el Chaeyeon szeme.

Csak bólintottam egyet, bár nem értem, hogy ezen mi olyan fura. Mármint sokan úgy megnézik az ikreket, bár minket pont nem, mivel Soyeon lány, én pedig fiú vagyok, emellett annyira nem is hasonlítunk egymásra. Sokszor azt hiszik, hogy egy párt alkotunk, vagy azt, hogy valamelyikünk idősebb egy-két évvel a másiktól, ha már testvérek vagyunk.

- Igen, őt is én tanítom. – bólintott Jimin is.

- Azta! – tátotta el a száját a lány. – Akkor lehet, hogy nem is azzal beszélek, aki összehozott a családommal, hanem a másikkal! – viccelődött, mire én elnevettem magam, s Jimin is megengedett egy mosolyt elvégre ő tudja, hogy az ikrem egy lány.

- Azt kétlem. – ráztam a fejem. – A tesóm lány. – vallottam meg az igazat, mielőtt azt hiszik, hogy kettő van belőlem.

Az kéne még! Ha az is így nézne ki, mint én, akkor ketten kefélnénk Jimint és ő nem is tudna róla.

Ha eddig nem voltak lesokkolódva, na akkor most biztos megtették. Az apuka csak elismerően bólintott egyet, Chaeyeon csak bámult maga elé és próbálta feldolgozni a dolgokat. Én ismét nem vágtam, hogy mi ebben a meglepő, mert értem én, hogy ritka, de ez a reakció kissé kínossá teszi a helyzetemet. Rendesen zavartan érzem magam.

- Ez nem semmi. – tért magához legelőször a legidősebb férfi, én pedig csak elmosolyodtam.

- És van ilyen fura iker-izétek? – kérdezett rá igen értelmesen Jimin húga, mire elnevettem magam és közöltem, hogy igen, van. – Például? Basszus, bocsi, de annyira érdekel! Egy iker ismerősöm sincs és csak a filmekből vagy a könyvekből tudom az ilyeneket.

- Semmi baj. – legyintettem, ugyanis már megszoktam ezeket a kérdéseket. Bár jobban szeretem, ha a drágalátos testvérem válaszol rájuk, de ő ugyebár nincs itt. – Például volt olyan, hogy Soyeon rossz jegyet kapott, én pedig jót, mégis én éreztem magam rosszul. Vagy ugyan azt a hibát elkövetjük. Vannak ilyenek. – rántottam vállat.

- Durva... - bólogatott.

A beszélgetés innentől szerencsére elterelődött a családomról és mindenről dumáltunk, ami eszünkbe jutott. Nagyon jól éreztem magam és a kaja is nagyon finom volt. Imádok enni és most úgy telezabáltam magam, hogy utána alig bírtam felkelni a székből.

Jiminnel is elkezdett olvadozni a jégfal közöttünk és kevésbé volt kínos a hangulat a fürdő előtti eset után. Nevetgéltünk és az apukája még az italt is fel akarta bontani, de Jimin lebeszélte, miszerint két kiskorú is van. Hát erre rábaszott, mert már 18 vagyok. Csak ezt hiába mondtam neki, akkor sem engedte, úgyhogy dobtam neki egy csontot, na meg nem akartam iszákos fiatalnak tűnni. Főleg nem a szülei előtt.

Végül elég későn indultunk haza. Jimin apukája kidobott minket a buszmegállóba, ugyanis mindketten azzal fogunk utazni hazáig.

Tényleg jól éreztem magam, bár a képem még mindig ég a szirup miatt, de majd kijavítom ezt a hibámat és veszek neki valamit, amitől majd leesik az álla.

- Jól érezted magad? – kérdezte Jimin már a buszon. Ő ült belül, én pedig kívül, mint ahogy az lenni szokott, ha együtt megyünk.

- Igen. – bólintottam a válaszom mellé, hogy nyomatékossá tegyem azt. – Nagyon bírom az őseid és a húgod is jófej. – fordultam felé mosolyogva, mire ő is elmosolyodott.