let's dance! | jikook

Vingt-deux

- Jungkook, szívem! – hallottam anya hangját. Számban a fogkefémmel néztem ki a fürdőből.

- Mondjad! – mondtam teliszájjal.

- Ma is maradsz? Csak mert apáddal elmegyünk a nagyiékhoz, Soyeon pedig szeretne jönni. Megvárjunk, vagy maradsz?

Elgondolkodtam. Rég láttam a nagyszüleimet, de most végre lenne egy kis nyugtom.

- Had maradjon. – jött elő apám is. – Kell neki egy kis kikapcsolódás. – fogta meg anyu vállát, majd biztatóan rám mosolygott.

- Ne hozz fel senkit a házba! – nézett rám nagy szemekkel anya. – Senkit. – mutatott rám szigorúan.

- Eszemben sincs. – mondtam, s mivel még nem köptem ki a fogkrémet, az kifolyt a számon, és a padlóra csöppent. – Ihh, bassza meg! – hajoltam le, s feltöröltem az ujjammal. Anya a fejét fogta, majd inkább apa vállára hajtotta buksiját.

- Inkább hagyom itthon Soyeont, ő érettebb. – mondta nevetve.

- Hé! – néztem rájuk.

- Na, készülődj. – hagytak ott nevetve a szüleim.

Miután elkészültem, indultam is a buszhoz. Szokás szerint ott kezdtem el reggelizni, mivel ismételten nem sikerült felkelnem az ébresztőmre. Yugyeom mellett ültem hátul. Sajnos nem volt több hely, így a tesóm előre kényszerült. Mondjuk ő szólt is, hogy átnézi az irodalmat, mivel nem nagyon ment a fejébe tegnap a tananyag.

- Mi a helyzet Jiminnel? – kérdezte Gyeom.

- Haladunk. – vigyorogtam. – Sajnos a csókot nem engedi, de elérem nála. Csak idő kérdése.

- Aha... - bólintott. – És hogyan fogod elérni ezt nála?

- Ez egy jó kérdés... De az biztos, hogy menni fog. – ekkor elmosolyodtam. – Egyre többet akarok.

Totális uralmat akarok.

- Nem gondolod, hogy túl messzire mész?

- De. – bólintottam. – De nem érdekel. Marhára élvezem a helyzetet. – vigyorogtam.

Tényleg így volt. Élveztem, hogy sakkban tartom, s már csak mattot kéne adnom.

Hamarosan megérkezett a busz, mi pedig csapatban kezdtünk el az iskolához indulni. Első órám Jiminnel van, sőt, a második is, szóval lesz időm rávenni őt egy újabb randira. Igaz, megmondta, hogy ha nemet mond, akkor elfogadom, de a tegnapi mondata, miszerint ma talán bele fog menni, reményt adott.

- Megvárom Taehyungot és Yoonhot is.

- Én Lisára várok, szóval veled maradok.

- Okés. Te, Kook? – nézett rám drága ikertestvérem.

- Én megyek a terembe. – indultam el. Mikor beléptem, Jimin már bent volt. Bezártam magam mögött az ajtót, majd mosolyogva lépdeltem felé. – Jó reggelt, Jimin.

- Oh! – fordult meg, s nézett rám mosolyogva. – Jó reggelt, Jungkook.

- Hogy érezted magad tegnap?

- Hm... - gondolkodott el, s mosolyogva ingatta a fejét. – Jól.

- Jól? – kérdeztem vissza mosolyogva. Ennyi? Ettől bővebb élménybeszámolóra számítottam.

- Aham. – bólintott nagyot huncut mosollyal az arcán.

- Értem. ennek örülök. És mit szólnál, ha megismételnénk? – döntöttem oldalra a fejem, s úgy néztem le rá.