let's dance! | jikook

Vingt-six

Már egy jó 10 perce táncolhattunk, mikor Jimin telefonja lemerült.

- Basszus, hozok a tanáriból egy töltőt. – indult el, de egy kis akadályba ütközött. – Miért van csukva az ajtó...? – kérdezte, majd felém fordult.  A hangfalnak dőltem, s megpörgettem az ujjamon a kulcsot. Csibész mosoly ült ki arcomra. – Jungkook, ne szórakozz, kérlek. – mondta Jimin idegesen. – Nyisd ki az ajtót. – nézett rám szikrákat szóró szemekkel.

- Tudod mit szeretek ebben a teremben? – tereltem a témát. – Azt, hogy hangszigetelt... - számoltam az ujjaimon. – Hogy amúgy remek az akusztikája, nincs bekamerázva, az emeleten van, tehát még az udvarról sem látnak be, van légkondi és minden oldalról tükrös. – mosolyogtam.

- Remek, ennek örülök. – bólintott mosolyogva, majd a kezét nyújtotta. – Kérem a kulcsot.

- Sajnálom, nincs ingyen. – szomorodtam el.

- Ne szórakozz már velem, légy szíves. – fújtatott.

- Nem szórakozok. Itt te vagy az, aki szórakozik. – mutattam rá. – Most rajtam a sor. – vigyorogtam. – Játszunk. – dőltem ismét a hangfalnak. – Vagy itt is maradhatunk egész nap. – rántottam vállat. - Sőt, hétvégére is maradhatunk.

- Milyen játékról lenne szó? – kérdezte meg.

- Egyszerű játék. – lépdeltem felé lassan, mosolyogva. – Olyan, mint az akasztófa, csak mivel nincs se papír, se toll, ezért egy rossz betű, és vetkőznöd kell.

- Ez nem jó játék. – rázta a fejét Jimin gúnyosan mosolyogva.

- Akkor nincs kulcs. – rántottam vállat. – Remélem jó társaság leszek hétfőig. – vigyorogtam.

- Várj... - állított le. – Nem lehet ezt másképp is megoldani? Muszáj ez a játék?

- Igen. Ebből nem engedek. – mondtam teljesen komolyan. Jimin nagyot sóhajtott, s már szóra nyitotta volna a száját, de beelőztem. – Mielőtt megkérdeznéd, hogy miért csinálom, elmondom... Azért, mert kijátszottál. Nagyon csúnyán átvertél, és most ez lesz a bűntetésed.

- De Jungkook, te... - túrt idegesen a hajába. – Te komolyan nem fogod fel, milyen veszélyesen játszol?!

- Csak te reagálod túl.

- Az állásommal, az életemmel kellene fizetnem érte, ha lebuknánk! – lépett közelebb idegesen.

- Tehát ha nem a tanárom lennél, akkor összejönnél velem? – kérdeztem rá. Nem válaszolt.

- Hány betű? – kérdezte inkább. Terel. Elmosolyodtam, ugyanis ezzel elárulta magát. Csak fél.

- Két szó. Az első két betű, a másik pedig hat. A második szó első betűje egy kétjegyű mássalhangzó. Tehát összesen nyolc betű, és... - számoltam meg, hogy mennyi ruhadarab van rajta. Cipő, zokni, nadrág, ing és alsónadrág. – Öt lehetőséged van. Minden rossz betű egy ruhadarab levétele. – mondtam az infókat. – Kezdheted. – mosolyogtam.

Jimin gondolkodni kezdett. Nincs sok lehetősége. Arcára kiült az aggodalom. Nem sok az esélye arra, hogy kitalálja.

- A. – mondta az első betűt. A legtöbb szóban van a betű, gondolom ezért tippelt arra. Elmosolyodtam.

- Vetkőzz. A cipő és a zokni párban van. Nincs olyan, hogy csak az egyik cipődet veszed le. Mindkettőt le kell. – Jimin fújtatott egyet, majd kibújt a cipőiből. – Következő betű?

Mélyen nézett a szemembe, mintha onnan akarná kiszűrni, hogy milyen betűkből áll az a két szócska, amit kitaláltam.

- Ty. – próbálkozott a kétjegyű mássalhangzóval. Megráztam a fejem.