let's dance! | jikook

Vingt-neuf

Holnap lesz a gála. Nem izgulok, hogy megvalljam az őszintét. A táncunkat tökéletesítettük, én pedig annyival is előrébb vagyok, hogy egy tanárral lépek fel. Ezalatt a jó pár nap alatt teljesen elnyertem Jimin bizalmát, egyszer-kétszer elmentünk egy közös kávéra, vagy mekiztünk egyet. Szinte már furcsának se találom, mikor váltunk egy-egy lopott csókot.

- Szia. – zártam be magam után a terem ajtaját.

- Szia. – fordul felém mosolyogva. Derekára simítok, míg ő pipiskedve nyom egy puszit a számra. – Nagyon rászoktál a koránkelésre. – kuncogott. Na igen, már egy ideje a korábbi busszal jövök a suliba, s a későbbivel megyek haza. – Viszont tanulnod is kéne. – erre csak megforgattam a szemeimet. – Komolyan mondtam... Nem valami fényesek a kémia jegyeid.

- Majd kijavítom. – sóhajtottam. Tisztában vagyok a rettentően pocsék átlagommal, már rajta vagyok a dolgon, csupán időm nincs...

- Jó. – bólintott, s azt hittem, hogy itt lezártnak tekintette ezt a témát, de nem is ő lenne, ha nem járna az a csinos szája. – De ha nem fogod tényleg kijavítani, akkor felejtsd el, hogy találkozzunk órákon kívül.

- Hé! Ez már zsarolás! – néztem rá hitetlenkedve.

- Tényleg tanulnod kell. Hogy nem megy a kémia? Nem érted, vagy mi? – nézett a szemeimbe. Sóhajtottam egyet, majd homlokomat az övének döntöttem.

- Egyszerűen nem érdekel... Nem köt le, ha 2 óráig olvasnék egyetlen mondatot, akkor se jegyezném meg.

- Én tudod mit utáltam nagyon? – kérdezte, miközben a tükör elé sétált, hogy elkezdhessen nyújtani.

- Mit? – pakoltam le a cuccomat a sarokba, hogy én is nekiálljak bemelegíteni.

- A történelmet! – mondta, s elnevette magát. – De ötös voltam belőle. Bármennyire nem szerettem, tanulnom kellett. Volt, amikor órákat ültem egy anyag felett. Sehogy sem akart a fejembe menni, már ott voltam, hogy feladom a dolgot, viszont sosem szabad annyiban hagyni ilyen könnyen. Ezzel nem azt mondom, hogy hajtsd túl magad, de ha egy kis tantárgy kifog rajtad, akkor mi lesz később? – pillantott rám. – Jungkook, apud feladta, miután balesete volt? – fordult velem szembe. Nagy szemekkel, s elnyílt ajkakkal bámultam rá. Megráztam a fejem, majd szóban is választ adtam.

- Nem. Kihozta magából a legtöbbet. – erre csak elmosolyodott. Közelebb lépett hozzám, s arcomra simított.

- Akkor hozd ki a legjobbat magadból te is.

Ismét csak egy bólintásra futotta. A fenébe is, igaza van! Meg tudnám tanulni, képes lennék rá, csak annyira nem érdekel. Viszont mindent meg kell tennem, hogy jobb jegyem legyen. Anya tényleg fel fog jönni, és tuti Jimint fogja előszedni az igazgatóval, hogy miatta nincs időm tanulni. Pedig ő erről nem tehet, tekintve, hogy mindig én kérem, hogy találkozzunk. Sokszor próbálna visszautasítani, pont azzal az indokkal, hogy tanulnom is kéne, meg kicsit feltűnő, hogy folyton a tanárommal lógok. De könyörgöm, senki sem gondolná, hogy kavarok vele.

- Amúgy mi is lesz a mai órán?

- Megnézzük a csapatokat. Ez ilyen főpróba helyettesítő. – ingatta a fejét.

- Aham... - bólogattam. – A miénket is megnézik?

- Ha jut ránk idő. – rántott vállat.

- Akkor ne jusson. Legyen meglepetés. – vigyorogtam. Hitetlenkedve, somolyogva rázta a fejét. Egyértelműen belement.

Közel negyed óra múlva elkezdtek már megérkezni az osztályból az emberek. A tesómék is befutottak, a kis csapatunk összegyűlt. Soyeon és Taehyung szinte azonnal elváltak tőlünk, hogy még egyszer átvegyék a lépéseket. Nem tudom, hogy miért fél annyira az ikrem. Csak a tanárnak mutatja be, meg az egész osztálynak. Nem gáz.