let's dance! | jikook

Quarante-deux

- Ha nem feleltél volna, azt mondanám, hogy csaltál... - sóhajtott Hyerin tanárnő, míg én önelégülten mosolyogtam, hiszen hibátlanra feleltem. – Ennyi erővel tanulhatnál is. – forgatta meg a szemeit, majd beírta az ötöst.

Mivel a felelést óra végére tettük, mindenki elindult ki a teremből. El sem hittem, hogy Chaeyeon pár óra alatt a fejembe verte az anyagot. Olyan okosnak éreztem magam, mint még soha, s rendesen dagadt a mellkasom a büszkeségtől. Soyeon csak mosolygott, hiszen tudta, hogy a kis magántanáromnak köszönhettem mindezt. Ám ő is jól járt, hiszen a táncot –annak ellenére, hogy milyen borzalmasan előadta- tökéletesen megtanulta. Szép nőiesek lettek a mozdulatok, lágyak, de mégis volt benne egy kis feszesség, hiszen a megfelelő tartásoknál ezt kellett produkálnia.

Az utolsó óránk volt a tánc, ebből is csak egy óra. A péntek elég laza, hiszen négy órám volt, ebből egyedül csak a kémia az, ami húzós. Tehát nagyon boldogan indultam meg a 021-es táncterem felé. Tudom, hogy Jimin már bent van, mivel helyettesítette az egyik tánctanárt, aki a mostani első éveseket tanítja.

- Szia. – léptem be, s örömmel konstatáltam, hogy senki sem tartózkodott bent rajta kívül. Oda is mentem, miután bezártam az ajtót magam mögött, hogy megkapjam a napi csókomat, s csodás mosolyával is megajándékozzon. – Na, milyenek a kicsik?

- Egész ügyesek. – bólogatott. – Néhány lépés nem ment nekik, ezért abban segítettem, hiszen nem tudom, hogy milyen koreográfiát állított össze Hyebin. – rántott vállat.

- Hyebin a tanáruk? – kérdeztem, mire elmosolyodott, én pedig elhúztam a számat. – Hát akkor ezt megszívták.

Az a nő jól táncol, viszont nagyon szigorú. Vagy 2x volt helyettesíteni, s már akkor kiabált, amikor levegőt vettem, nemhogy akkor, mikor kötekedtem vele. Komolyan kinéztem volna belőle, hogy kilógat az ablakon a lábamnál fogva.

- Szerintem aranyos nő. – rántott vállat.

- Persze, mert nem diák vagy. – ingattam a fejem, majd a derekára fogtam, s közelebb húztam magamhoz. – Ezért is olyan izgalmas a kapcsolatunk. – nyomtam egy puszit a szájára, majd a nyakára is, amit oldalra is döntött, hogy jobban odaférjek.

- Jungkook... - túrt a hajamba. – Pár perc és óránk lesz. – suttogta, mire morogva elhajoltam, majd kissé csalódottan néztem rá.

Igen, izgalmas a kapcsolatunk, de néha jó lenne, ha ő is diák lenne és kihagyhatná az órákat, hogy velem lehessen egy picit.

- Megyek átöltözök. – nyomtam egy utolsó puszit a szájára.

Jimin bólintott egyet, én pedig már el is hagytam a termet, hogy a mellette lévő öltözőben lecseréljem a fekete farmernadrágomat egy egyszerű melegítőre, ahogy a szintén ilyen színben pompázó pólómat egy fehérre. Én cipőt is hozok magammal, akárcsak Soyeon, hiszen mindkettőnknek kényelmesebb abban, de van olyan, aki amiben jön, abban van egész nap. Ilyen például Yoonho is.

- Késtél... Hol voltál? – kért számon Yugyeom, nekem pedig ekkor esett le, hogy én el se mondtam neki, hogy ismét együtt vagyunk Jiminnel. Azt hiszem, hogy magyarázattal tartozom neki, meg persze köszönettel, amiért végig támogatott. Örülök, hogy ilyen barátom van, mint ő.

- Majd mesélek. – válaszoltam a cipőmet kötve.

Mivel elég későn jöttem be, s hiába vagyok itt 4 éve, nem tanultam meg gyorsan le- majd felöltözni, ezért utolsónak mentem is órára. Szokásosan kulcsra ráztam az öltöző ajtaját, majd a terembe mentem, ahol a hangfal tetejére tettem a kulcsot.

Már mindenki bent volt és nyújtott a maradék percekben, bár Jimint ismerve hagyni fogja, hogy elidőzzünk ezzel, mert nem szeretné, hogy meghúzzuk valaminket. Utána viszont azonnal vettük is az új részét a táncnak.