let's dance! | jikook

Prologue

A táncteremben hangoskodva várjuk a helyettesítőtanárt a többiekkel. Az osztályom sosem volt jó magatartásból, de szorgalomból annál inkább. Így mondhatni mi vagyunk a tanárok rémálmai, s mégis a kedvencei. A nevem Jeon Jeongguk, alias Jungkook, és művészeti iskolába járok, ott pedig tánc és ének tagozaton vagyok. Ez az utolsó évem, és a tanárom ezt a pillanatot választotta ahhoz, hogy eltávozzon közölünk. Félreértés ne essék, nem halt meg, csupán szülni ment. Szerettem azt a tanárt. Hiába követelte meg azt, amit meg kellett, de mégis ő volt a legengedékenyebb, s egy-két diákcsínyben is benne volt.

- Kook! – jött oda hozzám Yugyeom, s karolta át a nyakamat. – Ma táncolunk? – kérdezte mosolyogva.

Én is elmosolyodtam. Igaz, hogy táncunk lenne, de amióta nincs a kedvenc tanárunk, mondhatni lázadunk. Másnak nem hódolunk be, talán azért sem, mert ő mindig kiállt értünk –ha már az osztályfőnök nem tette meg-, és amióta elment, mindenki igyekszik kiszúrni velünk. Tudják, hogy már nincs aki velünk legyen, és ezt mocskosul kihasználják.

- Osztály vigyázz! – jött be az igazgató, mire mindannyian felkeltünk a földről, s kihúzva magunkat álltunk sorba. – Mint tudjuk, Min tanárnő elment, így ez az osztály tanár nélkül maradt. Szerencsére ez a probléma megoldódott, nem lesz több helyettesítés. Köszöntsétek tehát Park Jimint, az új tanárotokat. – itt arrébb állt a diri, így teljes rálátásunk lehetett az új tanárunkra.

Ezüstös haján a fény megcsillant, s fekete ruhája erős kontrasztban állt hófehér bőrével. Az igazgató nem egy magas ember, de ő még tőle is alacsonyabb volt. Szelíden mosolygott hol ránk, hol a dirire pillantva.

- Akkor ezen az órán szerintem ismerkedjetek, úgyis lesz még ma két óra. Sok sikert. – nyújtotta a kezét az igazgató, amit Jimin tanár úr megfogott, megrázta, s közben meghajolt.

Miután bezáródott az ajtó, s férfi felénk fordult.

- Na akkor sziasztok, az én nevem mint már hallhattátok, Park Jimin, és én leszek az új tánctanárotok. – mosolygott még mindig. Olyan pufók ajkai vannak, s azok olyan... pirosak. Olyan, mintha ki lenne sminkelve, de ezt kétlem. – Nos, akinek van kérdése, az most nyugodtan felteheti, viszont utána én is szeretnélek megismerni titeket. – valaki feltette a kezét, mire az új tanár felé fordult. – Igen?

- A tanár úr szingli? – kérdezte Dahyun.

Csak elkuncogta magát, miközben egy pillanatra a padlóra nézett.

- Igen.

Újabb kéz a magasban.

- És hány éves? — jött az újabb.

- 22.

- Volt már barátnője? – kérdezte Sana, aki egyébként egy japán cserediák.

- Volt. – vont vállat.

- És most van?

- Nincs.

- És szeretne?

Mi a görcs? Ezek jól rácuppantak már az első alkalommal. Emberek, lázadunk!

- Hm... Nem, igazából nem szeretnék még.

- Akkor mikor akar?

- Nem most. – tudta le ennyivel. – Van esetleg más kérdés is, vagy már bemutatkoznátok?

- Van! – szólalt meg Jaehwan, mire kíváncsian felé nézett Park. – A tanár úr buzi? – tette fel kérdését kicsit sem finomkodva.

- Attól, hogy valakinek nincs jelenleg barátnője, még nem jelenti azt, hogy a saját neméhez vonzódik. – tette karba a kezeit mosolyogva.