let's dance! | jikook

Trente-sept

- Akkor ez biztos jó lesz? – kérdeztem Yugyeomtól, aki az ágyam szélén ült. Kitártam a karjaim, hogy biztosan jól lássa az általam kiválasztott inget.

- Igen, de miért is izgulsz rá erre az egészre? – vonta fel a szemöldökét, majd kezeivel a háta mögött megtámaszkodott az ágyon. – Mármint vágom, hogy vissza akarod szerezni őt, de kétlem, hogy azt kinézettel kellene elérned.

Idegesen szusszantva raktam le magam mellé a kezeim, s megforgattam a szemeimet.

- Igen, ebben igazad van, de azt is látnia kell, hogy mit veszített, nem? – döntöttem oldalra a fejem.

- Szerintem azzal tisztába van. – hajtotta hátra a fejét, s hunyta le a szemeit, így úgy nézett ki, mint aki napozik a szobámban, ahol még a lámba se ég, mert világos van.

- Jó, akkor felveszek egy fekete inget egy fekete nadrággal. Úgy jó? – kérdeztem gúnyosan, mert alapból azért hívtam át, hogy segítsen ruhát választani, de eddig nem sokra mentem vele.

- Ha halálmadár akarsz lenni. – rántott vállat, én pedig a levett szürke ingemet és nyakkendőmet hozzávágtam, mire nevetni kezdett, s végre hajlandó volt rám figyelni. – Szerintem a fekete nadrág maradhat, de azzal a királykék inggel vedd fel. – mutatott a szekrényemben lévő darabra, mire automatikusan néztem oda. Kivettem, majd meztelen felsőtestemhez emeltem, s felvontam a szemöldököm. – Tökéletes. – mosolygott, majd eldőlt az ágyamon.

- Köszi. Akkor ezt kivasalom és indulok is, mert el kellene mennem ajándékot venni.

- Miért? Egy csomó időd van. – ült fel ismét és furán nézett rám.

- Az lehet, de nem akarok sietni, nehogy beizzadjak. Elég cink lenne megjelenni úgy, hogy a hónaljamnál van egy rohadt nagy folt. – vettem vissza a laza pólómat, amiben itthon flangáltam eddig, a kék rongyot pedig a vállamra dobtam. Úgy is ki lesz vasalva, úgyhogy olyan mindegy, ha most meggyűröm.

Végül anya csinálta meg ezt a hatalmas feladatot, akit sikeresen megbékítettem, miután adtam neki virágot, csokit és elmondtam, hogy jó cél érdekében maradtam el eddig. Azért is anyára bíztam a dolgokat, mert én tuti lyukat égetnék az ingbe.

Ahhoz képest, hogy mennyi plusz időt számoltam, rohadt kevés maradt. Szinte kapkodva öltöztem fel, hogy elérjem a buszomat. Majdnem sikerült így is otthon hagyni a pénztárcámat.

Úgy döntöttem, hogy az anyukájának virágot veszek, Chaeyeonnak csokit, az apjuknak valami jó bort és Jiminnél viszont megállt a tudomány. Igazából gondolkoztam azon, hogy ő is alkoholt kap, de neki valami különleges dolgot akartam adni. Egy ideig álltam is ott a bevásárlóközpontban, hogy mégis mi a rühes kutyafaszát vegyek, de mikor ránéztem a karórámra, akkor csak lekaptam egy drágább alkoholt a polcról, mert már megint nagy szarban voltam az idővel.

A pénztárnál elég hosszú volt a sor, én pedig az összes általam ismert szentet szidtam, amiért nem képesek ilyenkor mellettem állni és segíteni. Na akkor még hangosan is káromkodtam, amikor a fizetésnél leejtettem a telefonomat. A végén már azt se néztem, hogy mit pakolok bele a táskámba, csak sepertem bele a cuccokat, s rohantam is a buszmegállóba. Ennyit arról, hogy nem lesz hónaljfoltom...

A Jimin által megadott cím szerint olyan 3 megállót kell mennem, hogy odaérjek és a google térkép szerint onnan még 10 perc séta. Szerencsére nem a kattogós busz volt, amitől mindig fosok, hogy összedől alattam és szörnyet halok, hanem egy viszonylag szép és tiszta jármű vitt el a célom egy részéhez, aztán pedig a lábaimon folytattam az utamat.

Nem elég, hogy alapból megizzadtam, még izgulni is kezdtem, mert bár Jimin nem a párom, mégis az exem és a szüleihez és a tasójához megyek. Elég egy elcseszett helyzet, de semmi baj, elérem én, hogy ne csak úgy jöjjek ide, mint aki összehozta a családot, hanem mint új családtag.