let's dance! | jikook

Quarante-cinq

Hiába nemrég élveztünk el akkor, a zuhanyzóban lenyomtunk még egy menetet. Igazából egyikőnknek sem volt ellenvetése, de utána alig vártuk, hogy végre aludjunk, mert kellőképpen kifáradtunk. Jimin hátat fordított nekem, én pedig átöleltem őt, s fejemet a nyakhajlatába fúrtam. Szerettem a bőrének az illatát. Hiába használtunk ugyan olyan tusfürdőt, szerintem neki mégis kellemesebb illata van.

Másnap reggel én keltem hamarabb, de eszemben se jutott kimászni az ágyból. Inkább a páromban gyönyörködtem, aki még mindig az igazak álmát aludta. Az órára néztem, ahol a kismutató a kilences felé igyekezett, míg a nagy a tízeshez. Nem akartam eddig maradni, mivel még Yugyeomnak is magyarázkodnom kell, illetve haza is kell mennem, de nincs szívem felkelteni őt. Főleg, mikor felém fordult, s közelebb bújt hozzám. Olyan melegség öntött el akkor és egyszerűen nem tudtam nem mosolyogni. Csodálatos ez a férfi.

Jimin olyan 10 perc múlva már ébredezni is kezdett, én pedig egy kedves mosollyal az arcomon fogadtam őt. Egy puszit nyomtam a homlokára, s jó reggeltet kívántam neki.

- Neked is... - motyogta rekedtes hangján, s ő is megpróbált csukott szemmel az arcom valamely pontjára nyomni egy csókot. – Jól aludtál? – kérdezte meg, miután ajkait sikeresen az orrom hegyére nyomta.

- A legjobban. – vigyorogtam.

- Éhes vagy? – nyitogatta a szemeit, s pillantott rám, miközben az arcomat kezdte simogatni. Bólintottam egyet, mivel elég régóta fent voltam már, én pedig rendszerint megéhezek, mihelyt felébredek. – Akkor csinálok valamit. – kelt ki, én pedig vele tartottam.

Tegnap fürdés után mindketten egy boxerben aludtunk, mert Jimin eléggé fázós és volt vagy 30 fok a lakásában, na meg rám nem lettek volna jók az ő ruhái. Kisebb tőlem és láthatóan vékonyabb is.

A párom azért felvett valami itthoni göncöt, s nem lepett meg a szekrényének látványa. Nem volt sok színes cucca, inkább sötétek voltak, talán egy vörös pulcsit láthattam bent, ami kitűnt a többi közül.  Egyszer mindenképpen megkérem, hogy vegye fel nekem, mert kivételes akarok lenni, s szeretném az osztályból, avagy az iskolából csak én ebben látni őt. Sőt... Már most felvehetné.

A szekrényhez mentem, s kivettem belőle azt a pulcsit, majd Jimin felé nyújtottam. Furán nézett rám, hiszen már volt rajta egy szürke.

- Felvennéd ezt? Ritkán látlak színesben és kíváncsi vagyok. – próbáltam aranyosan nézni rá, mire elkuncogta magát, s elvette tőlem az anyagot.

- Nem bánom, de valamit tudnod kell. – nézett mélyen a szemeimbe. – Ezt a pulcsit az exemtől kaptam. – mondta ki, én pedig elmosolyodtam, majd megpróbáltam elvenni tőle a vörös textilt, de ő nekem hátat fordított, s magához szorította.

- Meggondoltam magam, ne vedd fel! – próbáltam elvenni tőle, de ez nem igazán jött össze. Még ki is nevetett!

- Vicceltem! Vicceltem! – nevetett, én pedig elengedtem őt, s komolyan néztem rá. – Igazából Chaeyeon vette nekem. Ő is azt mondta, hogy kell egy kis szín az életembe. – vette le a pulcsiját, majd felvette a vöröset. – Na? – tárta ki a karjait, s fordult körbe egyszer, miközben szokásához híven mosolygott.

- Jól áll. – bólintottam. – De csak mert a húgodtól kaptad. – tettem hozzá, ezzel pedig sikeresen kacagásra bírtam az ezüsthajút.

Egy gyors rántottát csináltunk, illetve teát, hiszen nekem még haza kellett mennem, illetve utána megmagyaráznom Yugyeomnak, hogy mégis miért kellett nekem falaznia. Jövök neki ennyivel, na meg amúgy se szeretném titkolni előle ezt a dolgot. Ő akkor is mellettünk állt, nem mondta el senkinek és még a hódítsuk vissza Jimint projektemben is segített.