let's dance! | jikook

Quarante-trois

A cukrászda és a kávézó annyira általános volt, ahogy a park is, így azokat azonnal elvetettem. Már kitaláltam, hogy hova mehetnénk randevúra, ami eléggé furán hangzik, illetve nem is a legromantikusabb hely, de ott biztosan nem fognak meglátni minket.

Viszont egy bolt előtt megálltunk, s megkértem Jimint, hogy várjon meg kint. Nem akartam, hogy lássa, hogy mit veszek. Persze csipkelődve megjegyezte, hogy csokis szirupért megyek-e, mire csak a szemeimet forgatva mondtam neki, hogy nem ez van tervben.

Az alkoholokhoz mentem, hogy lekapjak onnan valami finomat. Péntek van, nem lesz baj, ha picit becsiccsentek. Nem terveztem berúgni, csak ünnepelni akartam, hogy végre minden sínen megy Jiminnel.

Vettem péksütit is, ha esetleg megéheznénk, de nagyon figyeltem, nehogy mogyorósat vegyek, mert Jimin allergiás rá. Nem akarom megölni azért.

Még mielőtt kimentem volna a boltból, mindent a táskámba pakoltam, nehogy bármit is észre vegyen. Egyedül két darab csokit vittem ki a kezemben, s nyújtottam felé az egyiket, míg a másikat kibontottam, s a számba vettem.

- Sokáig tartott ahhoz képest, hogy ennyit vettél. – fogadta el az édességet, miközben mosolygott.

- Voltak a pénztárnál. Na meg nem találtam ezt a csokit. – rántottam vállat, majd elindultam az eredeti randihely felé.

Bár ismerős lehetett a környék, Jimin mégsem szólt semmit, hiszen nem tudta pontosan, hogy hova akarom vinni őt. Viszont amikor megérkeztünk, összeráncolt szemöldökkel nézett rám. Erre nyilván nem számított, nekem meg jobb nem jutott eszembe. Olyan hely kellett, ahol senki nem lát meg minket, ahol senkit nem zavarunk, így döntöttem emellett.

- Táncolni akarsz? – kérdezte Jimin furcsán nézve rám.

- Hm... Nevezhetjük táncnak is. – rántottam vállat, majd a portához mentem, s rámosolyogtam a lányra. – Szia! Két órára szeretnék termet bérelni. – vettem elő a tárcámat, s a kártyámat is, hogy azzal fizessek, amikor Jimin a kezemre fogott.

- Nehogy fizess! Van ajándékkártyám. – említette a szülinapi ajándékát.

- Azt majd felhasználod máskor. – kacsintottam, s a csajszi felé is nyújtottam a kártyámat.

Beírtam a kódot, s már kaptam is a számlát, illetve a kulcsot.

- 18-as terem. – mosolygott, én pedig el is vettem, miután megköszöntem.

Intettem a fejemmel, s mentünk is, ugyanis egy percet sem szerettem volna elvesztegetni. Senki sem volt a folyosón, így a kisujjammal megböktem Jimin kezét. Felnézett rám, én pedig elmosolyodva kulcsoltam össze a mancsainkat. Itt már nem lát senki.

Kinyitottam az ajtót a kapott kulccsal, s ki is tártam, majd előre engedtem a páromat, aki belépett, s szokásosan az egyik sarokba lepakolta a cuccait. Levette a kabátját is, amit nagyjából összehajtva a táskájára tett.

- Komolyan táncolni akarsz?

Erre csak elnevettem magam, s én is levetkőztem, majd elé lépkedtem. Megfogtam a derekát, s kicsit közelebb húztam magamhoz.

- Nem. – ráztam a fejem. – Randizni. – vigyorogtam rá, s egy puszit nyomtam a szájára, majd a táskámhoz mentem. – Poharat nem vettem. – mutattam fel a kezemben lévő egyik üveg alkoholt. – De gondolom nem gond, volt már nyelves csókunk, szóval... - ingattam a fejem. – Ne mondj semmit! – mutattam rá. – Tudom mi jár a fejedben... Ez nem egy randihely, de ha belegondolsz, nagyon praktikus, hiszen senki sem lát minket, egy diák se kap rajta, bármikor megfoghatom a kezed, bármikor megcsókolhatlak, és... - ekkor Jimin idelépett hozzám, s pipiskedve adott nekem egy puszit.