let's dance! | jikook

Un

- Oh, mennyire elszaladt az idő! Menjetek szünetre, és utána szeretném megnézni, hogy mit vettetek utoljára.

Nekünk nem is kellett több, rohantunk is ki. Valaki a büfébe ment, s tudom, tánc előtt sosem jó enni, de mi nem fogunk táncolni. Had szenvedjenek csak velünk, ha már folyamatosan szekálnak minket.. A 12. C így, a 12. C úgy... Akkor bezzeg örülnek, ha valamit megnyerünk. Na akkor aztán mi vagyunk a legjobbak, de egyébként meg utálnak, mert 'rossz a magatartásunk'. A kibaszott tanári karból csak Min tanárnő állt ki értünk, s mondta azt, hogy csupán elevenek vagyunk, ami nem gond egy diáknál. Hát igen, nem lehetünk örökké félénkek. Nem bújhatunk mindig anyuci szoknyája mögé...

- Mi lesz az új tanárral? – kérdezte rágóját csattogtatva Lisa.

- Nemtom'. – válaszoltam vállat vonva. – De kíváncsi vagyok, hogy milyen, amikor kiborul... - haraptam alsó ajkamba.

Tényleg nagyon kíváncsi voltam, mivel fingom sincs arról, hogy hogyan nézhet ki dühösen, milyen amikor méregből kiabál.

- Arra én is. – nevetett fel Yugyeom. – De ez a tanár tényleg olyan, mint egy cső buzi.

- Szerintem jól néz ki. – mondta Soyeon. – Meg lassan le kéne állni ezzel a lázadással, nem? Gyerekek, mindjárt félév, és amióta Min tanárnő elment, ami megjegyzem, év elején volt, azóta semmi újat nem tanultunk. Ha így haladunk, akkor megbukunk.

- Dehogy bukunk. – forgattam szemet. – Ők nem tánc tagozatos tanárok voltak, szóval nem tudták volna leadni jól az anyagot... Most kaptunk egy tanárt, akivel szórakozunk kicsit, aztán meg elkezdünk tanulni. – néztem rá a testvéremre a végén.

Valamilyen szinten igaza van. Nincs jegyünk, megbukni meg tényleg nem kéne. Főleg azért nem, mert akkor újra a mi osztályunk lenne az új, mégis régi, már megszokott menü a tanárok tálcáján. Azt meg ugye nem akarjuk.

Lassacskán a becsengő is megszólalt, mi pedig ráérősen sétáltunk vissza a terem felé. A tanárok már megszokták, hogy a mi osztályunk sosem ér be időben órára. Legalább is a mi csapatunk. Az újoncnak is meg kell szoknia.

- Szerintetek van még időm elmenni a büfébe? – gondolkodott hangosan Yugyeom.

- Te hülye, eddig miért nem jutott eszedbe? – akadt ki Lisa. – Amúgy szívesen elkísérlek. – mosolyodott el. Persze, csak hogy véletlenül se érjen be előbb órára... Cseles.

- Okés. Hagyjuk a testvérpást édes kettesben. – jött elő Yugyeom perverz oldala, mire én seggbe rúgtam, ő pedig nevetni kezdett, s gyorslépésben indult el Lisával az oldalán a büfé felé.

- Aish, ez a gyerek..

- Megölöm... - mondta Soyeon.

- Én megkínzom, te meg megölöd. – nyújtottam a tesóm felé a kezemet, mire ő megfogta azt, megrázta ezzel beleegyezve az ötletembe.

- Na, takarodjunk órára. – biccentett a fejével, s el is indultunk.

Kopogás nélkül nyitottunk be a táncterembe, majd indultunk rögtön hátra.

- Nicsak, késők... - csendült fel az új tanár hangja. – Nem írlak be titeket, de ha lehet máskor ne forduljon elő több ilyen.

- Elnézést tanár úr! – nyújtotta fel a kezét Tzuyu, mire Park az egyik szemöldökét felhúzva nézett rá. – Tudja a mi osztályunk mindig késik.. Legalább is az egyik része.

- Oh... - döntötte oldalra a fejét. – Akkor gondolom ti vagytok az osztály menői. – fordult ezúttal felénk.

- Maga mondta. – vontam vállat.