let's dance! | jikook

Quarante-quatre

A buszon folyton doboltam a lábammal. Muszáj volt tennem valamit, mert ha nem, itt mászok rá Jiminre. Láthatóan ő elég nyugodt volt. Persze, őt még az a hosszított kabát is takarja, de én minden szembejövő embernek mutassam az álló farkam. Mit ne mondjak, remek.

Nem bírtam ki, így muszáj volt legalább Jimin térdét megfognom. Ujjaimmal picit ütögettem is azt, mert annyira szétvetett a feszültség, hogy egyszerűen nem tudtam nem megülni a seggemen.

Hálát adtam az égnek, hogy nem a kattogós busz volt most, mert az nemhogy túllépné a megadott sebességet, hússzal alatta menne. A telefonom egyébként folyton rezgett, miszerint valaki írt. Mivel alapból feszült voltam, ezért ez jelenleg rohadtul idegesített, így kikaptam a zsebemből, majd feloldottam. Természetesen Yugyeom volt az, aki folyton folyvást írt nekem, hogy mi történt, miért kellene falazzon nekem, s ehhez hasonlókat.

Jungcocain:
Csk tedd meg!
Csak**
Majd elmondom holnap.

Gyeomírtó:
Pf, jó... 🙄
Amúgy anyud is hívott, hogy nálam vagy-e
Szerencsére előbb írtál, így azt mondtam, h
Ja😅
xd
Akkor majd elmondod
Csumi!😘

Ezután el is raktam a telefonom, s ismét rájöttem, hogy piszkosul szerencsés vagyok. Nem csak amiatt, hogy ilyen barátom van, mint Yugyeom, hanem azért is, mert még azelőtt tudtam írni neki, mielőtt anyám lépett volna. Biztos ami biztos, én is küldtem egy üzit anyának, hogy Gyeomnál alszok, s hogy holnap majd megyek. Fogalmam sincs, hogy mi volt erre a reakciója, mert el is raktam a telefonomat, még ki is kapcsoltam, mert nem hiányzott, hogy bárki felhívjon, miközben csináljuk a dolgokat.

Hamarosan Jimin mozgolódni is kezdett, s mondta, hogy itt szálljunk, illetve megemlítette, hogy a megálló pont a lakótömb előtt van, tehát még sétálnunk se nagyon kell ezek után.

- Van lift? – kérdeztem, mikor már a kódot írta be. Jimin csak bólintott egyet, majd rá is mutatott a vasajtóra. – Szuper. – fogtam meg a kezét, s kezdtem húzni magam után, míg belőle halk kuncogást tört fel.

Türelmetlen voltam, egy pillanattal sem akartam többet elpazarolni. Éppen ezért volt az, hogy mikor ideért a szerkezet, s beszálltunk, majd megnyomtuk a nyolcadik emelet gombját, az ajtó bezárulásával nekitoltam Jimint a mögötte lévő tükörnek. Egy nyögést tört fel ajkai közül, s közben mellkasomra simított. Egyik kezemmel az egészen tiszta tükrön támaszkodtam, míg a másikkal a párom ezüstös hajkoronájába túrtam, s úgy húztam magamhoz egy csókra. Nem ellenkezett, sőt, még a mellizmomat is nyomkodni kezdte kicsiny kacsójával.

Megharaptam az alsóajkát, s picit meg is húztam azt, hogy előre éreztessem vele, nem akarok sem most tökölni, sem akkor. Jó, nyilván fogom kényeztetni, de ha még tovább kellene várnom, akkor nem tudom, mit tennék. Ilyen helyzetekben sosem tudok teljesen uralkodni magamon. Nem tehetek róla. Jimin egy kívánatos férfi, s én is már viszonylag rég éltem át az orgazmus adta örömöt. Ő volt az utolsó, s remélhetőleg ő is lesz.

Kissé piroskás lett az arca, mikor elváltunk, ugyanis felértünk a megfelelő emeletre. Elmosolyodtam, ahogy ő is, s egy utolsó csókot még gyorsan nyomott az ajkaimra, majd megkerült, hogy kiszálljunk. Elővette a kulcsait, s ekkor láttam, hogy ő is éppen annyira türelmetlen már, mint én, hiszen szinte remegtek a kezei az izgatottság miatt. Végül megtalálta a megfelelőt a négy közül, ami a csomóján volt, s bedugta a zárba, elfordította kétszer, ami miatt két kattanás is történt, végül pedig beengedett minket.

Én már akkor mögé sétáltam, mikor kutakodott, de amikor végre valahára nyitva volt a nyílászáró, megfogtam a derekát, s kissé rámarkoltam. A nyakába csókoltam, s egészen a füléig ezt folytattam is.