let's dance! | jikook

Cinquante-trois

A hír, hogy verekedtünk, az igazgató fülébe is eljutott, aki be is hívott minket, hogy számon kérjen. Természetesen nekem volt a legnagyobb veszélyben a seggem, hiszen jelenleg nem vagyok a diri kedvence. Eddig se voltam az, de szerintem kellően elástam magam a szemében, miután megtudta, hogy az egyik itt dolgozó tanárral vagyok együtt.

Changbinnel mind a ketten be lettünk hívva az irodába. Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mit kellene majd mondanom. Én kezdeményeztem a verekedést, de okot nem tudnék mondani. Mármint az igazat nem mondhatom. Lehet, sőt, biztos, hogy rontana a helyzeten az, ha bevallanám, van, aki tud arról, hogy Jiminnel egy párt alkotunk.

- Elmondanák, hogy mégis mi a fene ütött magukba?! – kérdezte kicsit sem nyugodtan az igazgató, majd sötét szemeit rám emelte. – Maga... - mutatott rám. – Tudja, hogy nagyon a begyemben van... Szóval mondják meg, hogy miért ne írjak be maguknak egy igazgatóit. – ült le a helyére ez a vén bagoly, s nézett ránk várakozóan.

- Őszintén... - sóhajtott Changbin. – Nekem elfér. – rántott vállat.

- Igaz, elvégre ez lenne a második. – forgatott szemet az igazgató, s beszélt gúnyos hangnemben.

- Hát igen. – bólintott a srác, mire muszáj volt elmosolyodnom. Hihetetlen, hogy a suli egyik legbalhésabb emberével vagyok itt, akit régen utáltam, ma meg a baráti társaságomat erősíti. – Neked mennyid van? – kérdezett engem, mire el kellett gondolkodnom, hogy pontosan egy vagy két igazgatóim van már.

- Azt hiszem, hogy egy. – válaszoltam, hiszen előző évben is kaptam egyet, illetve a végzős évem elején is, mivel játszottam a tűzjelzővel.

- Akkor nincs gáz. – mondta. – Egyébként meg már megbeszéltük a dolgokat. Nem szeretném tovább rabolni a drága idejét, untatni sem akarom, úgyhogy csak írja be az igazgatóit. – kelt fel Changbin, én pedig igyekeztem elnyomni a kacagásomat, s hasonlóan cselekedtem, mint ő.

A diri feje forrt a dühtől, de nem mondott semmit, mi pedig kisétáltunk. Természetesen megjegyeztem, hogy Changbin mekkora állat, mert elég lekezelően beszélt az igazgatóval. Csodálkozom, hogy nem kapott érte legalább egy tockost. Ő csak vállat rántott, s mondta nekem, hogy sose csípte ezt az embert. Neki fizikát tanított még másodikban, be se járt órákra, mert mindig valamilyen elintéznivalója volt, anyagot se adott le. Eleinte ez jó volt, hiszen ki nem élvezi, amikor van egy héten két lyukasa is és még pótolni sem kell? Azonban elég nagy probléma lett ebből, amikor dolgozatot írtak, mert semmit sem értettek. Puskázniuk kellett és egyedül őt kapta el a diri. Elég csúnyán végezte, hiszen majdnem megbukott, míg a többiek a sok ötössel felhúzták az osztály átlagát. Azóta nem szereti, amit meg is értek, mivel én is ilyen viszonyban állok Hyerin tanárnővel. Mondjuk mostanság azért is készülök az órájára. Próbál ő megszívatni, de nem megy neki. Annyi, hogy kettes voltam félévkor, most pedig átlag alapján négyes lehetnék, de nem fogja megadni, mert elvileg nem javíthatok két jegyet...

A nap többi része eseménytelenül telt. Szerencsére a verekedésünk miatt nem vették észre, hogy Jimin eljött elvinni a cuccait. Csak megkérdezték, hogy mit keres itt, ha elvileg beteg. Én csak vállat rántottam, s mondtam, hogy valószínűleg volt valami elintéznivalója, azért jött be.

Jobban éreztem magam azután, hogy megtudtam, hogy nem Changbin csinálta a képeket, s amiért nem rágott be rám, amiért letámadtam. Megjegyzem, hogy jogosan tette volna, ha megharagszik.

Azonban gondolkodóba estem, hogyha nem ő, akkor ki tehette. Rájöttem arra is, hogy talán többen is tudtak rólunk, csak éppen nem mondták, nem adtak semmilyen jelet. Emiatt a felismerés miatt pedig a kérdőjel a fejemben még nagyobb lett. Lehet, hogy hagynom kellene a francba, mert ha megtudnám, hogy ki csinálta mindezt, akkor se tudnék változtatni semmin. Jiminnek ugyan úgy fel kellene mondania, én ugyan úgy leballagnék és a családom ugyan úgy utálna. Viszont válaszokat akarok. Miért tette? Mit tettünk, hogy mindkettőnk életét fel kellett forgatni?