let's dance! | jikook

Vingt-cinq

- Ne légy feltűnő... - suttogtam. Jimin hallhatóan nyelt egyet.

- Csináljátok utánunk. – mondta végül.

Elkezdtük a lépéseket immáron normál tempóban. Jimin tekintete tüzes volt, akárcsak az enyém. Folyton a szemeibe néztem, szemkontaktust teremtettünk. Jimin kisebb, vékonyabb, s kissé feminim alkata tökéletesen passzolt az enyémhez. Magasabb voltam, szélesebbek voltak a vállaim, csípőm pedig keskeny volt. Ő az ellentétem. De az ellentétek vonzzák egymást.

Ekkor valaki bekapcsolta a zenét. Jimin el akart húzódni, mivel annak a kis résznek, amit betanított velünk, vége volt, de én lapockája alatti részt fogva visszahúztam magamhoz. Teste enyémhez simult, én pedig elmosolyodtam.

- Mutasd meg, hogy mit tudsz, csak mert... - forgattam ki, majd visszahúztam, így háta mellkasomnak ütközött, kezem pedig bordájához simult. – Régen jártam különórákra tangót tanulni. – közöltem vele a tényt, miközben átvettem az irányítást, s lépkedni kezdtem, hátamat kihúzva. – Osztályelső voltam. – folytattam, majd magammal szembe fordítottam, s közelhajoltam arcához, miközben végig a szemeibe néztem. – A tanár és a zsűri kedvence is.

- Mégse hallottam soha egy tanártól sem a neved egészen addig... - ölelte át egyik lábával a derekamat, míg én hátrébb léptem azzal a lábammal, melyhez közelebb volt az övé, így bele tudta akasztani, s a hátsó az én elsőmhöz simult, akárcsak Jimin mellkasa. Egyik kezével a vállamat ölelte át, míg a másikat az enyémmel összekulcsolva tartotta magasba. – Amíg ide nem kerültem.

- Akkor most bemutatkozom. – mosolyogtam, s felhúztam. Jól ismertem ezt a zenét. Pontosan tudtam, hogy milyen ütem fog következni. Jimin egyáltalán nem próbált meg irányítani. Hagyta, hogy vezessem, hogy domináljak felette. Nemhiába, ő volt a lány.

Elkezdtem előre lépkedni, Jimin pedig azonnal reagálva hátrált. Mintha már évek óta csak ezt táncolnánk. Olyanok voltunk, mint akik egy párt alkotnak már egy jó ideje, s több száz versenyt nyertek. Egymásra voltunk hangolva. Mindketten figyeltünk a zenére és egymásra is. Szinte perzselt Jimin vad tekintete.

Igen, a tangó tényleg egy vad, erotikus tánc. Olyan, mint a szexnél az előjáték. Csak izgatod a másikat, játszol vele, az őrületbe kergeted, akárcsak a nézőt is. Aki nem szereti ezt a táncot, az is figyeli. Annyi mindent ki lehet fejezni a különböző műfajokkal. Ez pedig az elfojtott vágyat, mely most felszínre tör, utat váj magának, mint sebes folyó a hegyek között. Ér lesz belőle, elvégre maga az érzés is csak egy kisebb érdeklődéssel kezdődik. Ér, csermely, patak, folyó, s folyam. Érdeklődés, érzelem, kívánás, mérhetetlen vágy, s játék. Ez a sorrendje.

Néhány lépés után Jimint ismét kipörgettem, s elengedtem őt. Háttal állt nekem. Felé lépkedtem. Derekára simítottam mindkét kezem, s egészen fel kulcscsontjáig mellkasán keresztül. Fekete ingének anyaga felgyűrődött miatta, de mikor elengedtem, ő pedig azonnal velem szembe fordult, újra simán hullott derekára. Átölelte egyik kezével vállamat, míg másikat derékszögben tartotta az enyémmel. Lábunk kellően gyors volt, s kecses. Feje közel volt az enyémhez.

Sokan azt hiszik, hogy a tangó, vagy a chachacha egy egyszerű tánc, ami még csak ki sem fárasztja az embert, holott nagyon is nehéz. Egyáltalán nem könnyű. Egyik tánc sem az, mindegyik nehéz a maga módján.

Mikor a zene véget ért, Jimin mellkasa az enyémnek simult. Háta ki volt húzva, akárcsak az enyém. Arca centikre volt az én arcomtól. Almácskái rózsaszínesek voltak, igéző tekintete enyémbe fúródott. Ajkai résnyire szétnyíltak, s nyelvét kidugva nedvesítette be párnácskáit. Tapsvihar ütötte meg hallójáratomat. Jimin az osztály felé nézett, akik éljeneztek nekünk. Elmosolyodtam, majd arrébb álltam, Jiminre mutattam, majd én is összeütöttem tenyereimet őt nézve. Mosolyogva rázta meg a fejét, s ő is megtapsolt engem.

- Rendben, elég a gyereknapból. – kuncogott. – Valakinek van kérdése az egyéni tánccal kapcsolatban? Vagy a tangóval?

- Mikor tanult tangózni? – kérdezte leesett állal Sana.

- Még a gimi elején. – válaszolt mosolyogva. – Más kérdés? – mivel senki sem jelentkezett, folytatta. – Akkor nézzük tovább, és a következő órán, ami holnap...? – nézett ránk kérdően, mire én mosolyogva bólogatni kezdtem.

- Holnap szombat. – tájékoztattam.

- Akkor hétfőn lesz. – kuncogott. – Nos, akkor azon az órán vesszük tovább a koreográfiát. Ha minden jól megy, akkor a jövőhéten befejezzük, és azután meg felmérem, rendben? – kérdezte, mi pedig bólogatni kezdtünk. – Szuper, akkor álljunk vissza, és mutatom tovább, rendben?

- Igen. – mondtuk kórusban. Már nem mentem oda hozzá, csak a tömegből figyeltem, s utánoztam le a lépésit.

Az óra végén mindenki ment az öltözőbe. Nekem lyukasom van, mivel osztályozó vizsgáztam informatikából. Nem nehéz tantárgy, legalább erre nem kell tanulnom. A tesóm bejár, ő síkhülye belőle.

- Jungkook, egy pillanatra. – mondta Jimin, mire visszamentem. Yugyeom hátranézett, de végül ő is elment. Bezártam az ajtót, s Jiminhez mentem, mintha semmi se történt volna. Mondjuk nem is történt. – Mi volt ez az egész? – kezdett bele a leteremtésbe. Nagy szemekkel néztem rá. – Ne mondd, hogy nem tudod! – csattant fel. Ideges volt. – Az egész osztály előtt? Komolyan, ennél feltűnőbb már nem is lehetnél. – forgatott szemet.

- Már nem azért, de belementél. – mosolyogtam.

- Mert ha most nekiállok mindenki előtt kioktatni téged, az elég feltűnő... - fújtatott. Ő dühösen nem ijesztő. Sokkal inkább vicces. Nem tudom komolyan venni.

- Nyugi, senki sem gyanakszik. – kuncogtam.

- Honnan tudod? – kérdezte kétségbeesetten, s a hajába túrt. – Ha valaki ezt megtudja, akkor annyi az állásomnak és börtönbe is kerülhetek.

- Jimin... - szólítottam meg nagy idegeskedése közepette. – Nem vagyunk együtt, nem tudom min akadtál ki. – mosolyogtam, mire nagy szemekkel nézett, majd gúnyosan elmosolyodott.

- Igazad van. – bólintott. – Nem vagyunk együtt, csak tanár-diák kapcsolat van közöttünk.

- Pontosan. – bólintottam.

- Igen. – bólogatott. Akárhogy próbálta palástolni, ideges volt. Láttam rajta, csak ezúttal a megszólalásom miatt. – Nem mész órára?

- Lyukasom van. – közöltem vele. – Úgyhogy szabad vagyok egy óra erejéig. – mosolyogtam büszkén.

- Szuper. – bólintott.

- Nincs kedved esetleg velem tölteni ezt az egy órát? Ez a terem másodikban mindig szabad. Nem zavarna senki.

- Mintha annyira zavarnának. – forgatott szemet. Elnevettem magam.

- Nos? Táncolunk kicsit?

Hunyorogva nézett rám. Próbált mindenféle sunyiságra utaló rossz mozdulatot elcsípni, s az alapján választ adni. Én csak álltam, mosolyogtam, s vártam a válaszára. Semmi gyanús nem volt bennem.

- Rendben. – sóhajtott. – De semmit, ismétlem, semmit nem fogsz csinálni. – emelte fel mutatóujját.

- De akkor hogyan táncoljak? – biggyesztettem le ajkaimat. Idegesen fújtatott egyet. Szeretem húzni az agyát. El is nevettem magam. – Csak vicceltem. Esküszöm, hogy jó leszek.

- Remélem is. – ment a hangfalhoz, én pedig észrevétlenül fordítottam el a kulcsot a zárban, s csúsztattam a zsebembe a kis fém tárgyat. – Gondolkoztál azóta a következő lépésen? – kérdezte.

Oh, de még mennyire. Elvégre feléd folyton apró, jól megfontolt lépéseket kell tennem. Nem csak a tekinteted tüzes. Te vagy maga a tűz, mely olyan gyönyörű, s veszélyes is, mégis késztetést érzek arra, hogy megérintselek, kíváncsiságból, hogy milyen reakciót mutatsz majd. Megégetsz majd, vagy csak felmelegíted a kezem, Park Jimin? Vagy... Talán nem is te, hanem én vagyok a tűz?

Hello Sütikék! Meghoztam az új részt, ahogy ígértem😁 A következő pénteken lesz, illetve vasárnapon.

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook