let's dance! | jikook

Quarante et un

Jimin a karjait a nyakam köré fonta, s úgy húzódott közelebb hozzám. Szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy erre egyáltalán nem számítottam, s abban sem vagyok biztos jelenleg, hogy ez a valóság-e. Mindenesetre én kiélvezem ezt az álomszerű valóságot.

Lágyan becézgettem felső, majd alsóajkát, mivel nem akartam semmit sem elsietni. Meg féltem attól, hogyha gyorsabb tempóra váltok, minden szertefoszlik. Mintha egy képet akarnék csinálni egy pillangóról. Lassan kell megközelítenem, csendesen lépkednem a friss fűben, felemelnem a kamerámat, a kukkerbe néznem, hagynom, hogy rendesen fókuszáljon a szerkezet, majd kattintani. Itt is ez volt a helyzet. Én voltam a fotós, Jimin a pillangó, s az elillanó idő pedig a valóság. Elvégre észre se vesszük, s ami most megtörtént, az, amit most teszek, jelen, de ha pár másodperc múlva visszagondolok rá, már múlt lesz. Egy pillanat alatt elillant, akár a lepke.

- Nem hittem volna, hogy eddig fogod bírni. – nézett a szemeimbe Jimin, miután elváltunk, s megnyalta ajkait, én pedig rájöttem; ez nem álom, ez maga az igaz, maga a valóság.

Elnevettem magam, s lehajtottam a fejem. Egyrészt nagyon boldog voltam, amiért nem akar tovább kínozni, s kapok még egy esélyt úgy tűnik. Másrészt viszont hihetetlennek tartottam, hogy tényleg ő lépett először, mert bár én csókoltam meg, ő kezdeményezett és vett rá arra, hogy kapjam le. Nyilván nincs ellenemre a dolog, csak a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ez meg fog történni.

Jimin megkérdezte, hogy min nevetek, hiszen ő sem értette, hogy mi ütött belém.

- Csak... Olyan hihetetlen ez az egész, mármint nem hittem volna, hogy újra... - kerestem a szavakat, miközben megfogtam a kezét. Viszont tudom, hogy magyarázattal tartozok neki. Ha hallani akarja, ha nem, én elmondom, hogy csókon kívül semmi sem történt azzal a lánnyal aznap este. Éppen ezért nagy levegőt vettem, s a szemeibe néztem. – Jimin, én akkor azzal a lánnyal...

- Hagyjuk azt a lányt, jó? – sóhajtott, s hallottam a hangján, hogy egyáltalán nem akar róla beszélni. Megértem, én sem szívesen társalogtam volna arról, hogy hogyan csaltak meg.

- Jó, csak szeretném elmondani, hogy csókon kívül tényleg nem történt semmi. – mondtam, s Jimin már fészkelődni is kezdett, mert nem akart tovább hallgatni. Erősebben tartottam, mert tudom, hogy nem kellemes a téma, nekem sem az, de meg kellett beszélnünk ezt. – Igen, megcsókoltam, vagy ő engem, fogalmam sincs, elmentünk a lakására, de nem tettem meg, mert... - sóhajtottam egy nagyot, majd lehajtottam a fejem. – Mert nem te voltál. Nem tudtam megtenni és bánom, hogy a csók megtörtént. Tényleg egy nagy fasz voltam, egy méretes fasz, egy balfasz kis senkiházi paraszt, mert nem ezt érdemelted, én pedig nagyon csúnyán bántam veled. Sajnálom. – mondtam.

Sose voltam jó ezekben. A beszélőkém jó, de nem ilyeneknél. Mintha egy program lennék, aki ezt nem tudja, mert nem írták bele. Nem tudtam se szónokolni, se lelkesíteni. Én visszavágni tudok, kötekedni. A tesóm is mindig mondja, hogy jóra is használhatnám a kenyérlesőmet, de eddig nem éreztem szükségesnek. Most viszont nagyon örülnék neki, ha normálisan meg tudnék ilyeneket fogalmazni, s normálisan tudjam közölni Jiminnel, hogy egy barom vagyok, ő pedig tényleg nem tehet semmiről.

Jimin szusszantott egyet, majd állam alá nyúlt, hogy a szemeibe tudjak nézni, mert eddig le volt hajtva a fejem, s kettőnk közé bámultam.

- Akkor szerintem most mondj el mindent. Nem akarok több ilyenbe belekeveredni. – rázta a fejét.

- Hát... - kezdtem bele, ugyanis nem terveztem megosztani vele azt, hogy eleinte csak át akartam baszni őt, de ha már ilyen őszinteségi rohamom van, akkor legyen. – Nem akartam összejönni veled. Sőt, nem is gondoltam ferdehajlamúnak magam, hiszen eddig nem volt dolgom férfival. Szimplán csak manipulálni akartalak, mint a párod. Aztán én basztam rá a dolgokra. – nevettem fel, hiszen most is én vagyok, akinek keresztülhúzták a számításait.