let's dance! | jikook

Six

- Ez.. Mi.. A.. Fasz volt?! – kérdezte Yugyeom. Én még mindig az extázis hatása alatt voltam. Igaz, én már egyszer láttam a táncot, de még mindig meglep a tény, hogy tőlem ez az ember 100x jobban táncol.

- Nos, álljatok be, és a folytatásból 15-20 másodpercet szerintem meg is tudtok tanulni, tökéletesíteni pedig otthon kell. – mondta, majd előre sétált, majd lassan mutogatni kezdte az első lépést.

Persze mindenki előre megcsinálta, de ő azért végignézte, és ha valaki elkúrja, odamegy és segít neki. Még jó néhányszor eljártuk ezt az egyet, illetve a táncot az elejétől, hogy biztosra menjünk. Végül jöhetett a második lépés, ami azért jóval kacifántosabb volt, és itt már tényleg mindent apránként kellett mutatni, hogy meg lehessen később csinálni. Ennél viszont egyáltalán nem voltam ott fejben. Végig azon kattogtam, hogy korrepetáláson kell maradnom. Nekem ettől van fontosabb dolgom is! Oké, most nem jut eszembe semmi, de ha gondolkodom kicsit, biztosan lesz!

Már csak azt vettem észre, hogy Jimin idesuhan hozzám, s a karjaimat megfogva állítja be őket a megfelelő pozícióba.

- A többiek gyakorolják! – mondta, majd visszafordult hozzám. – Mutatom és csináld velem, jó? – ezzel el is kezdte lassan csinálni a lépést, én pedig szemöldök ráncolva néztem, de nem utánoztam. – Jungkook, neked mutatom, csináld. – mondta.

- Én aztán nem.

- Nekem teljesen mindegy, a te időd megy el majd délután. – törődött bele, majd odament Tzuyuhoz, és neki kezdett segíteni.

- Jungkook, mi lenne, ha egyszer azt tennéd, amit mondanak? – förmedt rám drágalátos testvérem.

- Akkor azt tenném. – rántottam vállat hanyagul.

- Ahj, én nem tartom a hátam miattad... - fenyegetett meg. – Ha megbuksz, akkor így jártál. Elég a hülyeségeidből.

- Ugyan miért buknék meg?

- Mert még ezt sem tudod megcsinálni, Park segíteni akar neked, de te még csak nem is figyelsz rá... Jól figyelj rám. – emelte fel mutatóujját, s lépett felém egyet. – Elmész arra a kibaszott korepre, mert nem fogok miattad én is szopni anyáéknál. Ennyit erről. – ezzel vissza is tért a feladatához, és próbálta a lépéseket, én pedig puffogva, vörös fejjel indultam az ajtó irányába.

- Jungkook, hova mész? – kérdezte Park felém fordulva.

Válaszra se méltatva vágtam be magam után az ajtót. Eddig semmi gond nem volt, nem értem mi a baja a tesómnak! Ő is ugyan úgy meg tudná tanítani a lépéseket, és akkor nem buknék meg. Ez egy jó terv, meg amúgy sem akarnám örökké a makacs embert játszani, csak egy kicsit akarok a tanárral kötekedni. Nem értem ezzel mi a baj. Végzősök vagyunk, had legyünk már kicsit szabadabbak!

Végül az iskolaudvaron kötöttem ki, ott pedig a szokásos helyünkre mentem, csak ezúttal egyedül. Leültem a padra, s gondolkodni kezdtem. Persze azon, hogy mi járhat Soyeon fejében, mert ez az egész tökéletesen ki van tervelve, nagyon sokszor átnyálaztam, és mindig arra jutottam, hogy ez jó. Nem buknék meg, kicsit kibukna a tanár, röhögünk is... A többiekkel meg már alig kötekedek, egyedül Parkkal vagyok ilyen ellenszenves, és talán már abba is hagytam volna, ha ő sem lenne ilyen... Oké, ez a lépés most tényleg nem ment, de az előző az jól ment, erre beír korrepetálásra, de úgy, hogy még nem is vettük akkor azt a részt. Előre látta a jövőben, hogy el fogom baszni? Kétlem, mert nem lett volna rossz, ha nem csesz fel annyira, hogy aztán mindenhol legyek fejben, csak ott nem, ahol kéne.

Egyszer csak egy kezet éreztem meg a vállamon, mire odakaptam a tekintetem.

- Mit akar...? – forgattam szemet.