let's dance! | jikook

Treize

Összehúzva magamat ülök a kanapén, a szüleim pedig engem méregetnek dühös tekintettel. Anyu mellkasa előtt összefont karokkal, összeszűkített szemekkel néz rám előttem állva. Szoknya volt rajta egy pólóval, mert a házban jó meleg van, míg kint lassacskán a leheletem is meg fog mutatkozni. Apu a velem szemen lévő kanapén foglal helyet. Lábai keresztbe vannak rakva, a karfán könyököl, azon keze pedig szája előtt pihen. Szürke farmernadrág volt rajta egy zöld alapon vízszintes sárga csíkozással díszített pólóval. Apától kevésbé tartok. Anya ijesztő. Ő egy nő! Egy erős, határozott nő. Egy sorozatgyilkostól nem fosok annyira, mint az előttem álló dühös szoknyástól.

- Jeon Jeongguk! – szólít nevemen idegesen, mire egy pillanat össze kell szorítanom a szemeimet. – Mi az, hogy nemrég kezdődött az iskola, de te bukásra állsz két tantárgyból is?! – kérdezte, miközben dobbantott egyet a lábával és kicsit közelebb hajolt hozzám. – Későn jársz haza, romlanak a jegyeid... Mi lett veled, édesem? – vált át aggódóvá. – Rossz társaságba keveredtél? – erre csak megráztam lehajtott fejem. – Akkor meg mi a probléma? – emelte fel újra a hangját. Komolyan, ha nem ismerném, azt mondanám, hogy terhes... Azt meg hozzátenném, hogy a rossz társaság én vagyok.

- Nyugi, majd kijavítja. – szólalt meg apu, aki lazább ilyen téren. – Nagyfiú már. Meg szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Én az ő korában már otthon sem laktam. – rántott vállat, én pedig felkaptam a fejem.

- Eszedbe se jusson! – nézett rám anya rosszallóan, majd apához fordult. – Ne mondj neki ilyeneket! Nem költözik el, amíg nem lesz...!

- Nagykorú? Már az vagyok. – szólaltam meg én is.

- Valójában olyan vagy, mint egy nagy gyerek. – jött ide a tesóm is, aki bezzeg kitűnő, sőt, jó pár tárgyból dicséretes is. Oké, közel két hónapja járunk suliba, de... Ezaz! Két hónapja járunk, szóval simán kijavíthatom azokat az egyeseket. Egy kettesre vagy hármasra, az utóbbira visítva, de feltornázhatom magamat.

- Még van félévig időm, addigra kijavítom a jegyeimet. – mondtam.

- Hát javítsd is! – néz rám szúrósan anyu. – Soyeon majd segít.

- Hé! Én ebbe nem egyeztem bele. – csattant fel a testvérem.

- Én pedig kommentárt nem kértem.

- Uuuh! – mutogattam szórakozottan a tesómra, ugyanis anyu most akkorát rektelt. El is mosolyodott, mikor apuval mindketten a kezünket nyújtottuk neki, hogy lepacsizzon velünk.

- Ez nem ér! Kook volt az, aki rosszat tett, és mégis én vagyok kioltva? – nézett anyára. – Ez igazságtalanság!

- Tudod... - karoltam át a vállát a tesókámnak, majd néztem rá vigyorogva. – Ilyen az élet.

- Amikor szedted összefele az egyeseket, akkor is ezt mondtad? – nézett rám komoran, én pedig vállat rántottam.

***

Hétvégén szerencsére nem kellett otthon maradnom, mert nem kaptam büntit. Igen, én egy 18 éves önálló ember vagyok. Akit még mindig előszednek a szülei... Vagyis... Lecsökkenteném ezt a kört csak anyura, mert aput nem igazán érdekli. Ő bízik bennem. Nem mintha anya nem, csak ő eléri azt, hogy apu megbízhasson bennem. Értitek.

Yugyeomhoz tartok éppen, mert közös filmezést beszéltünk meg. Yoonho is jön, én pedig azt tervezem, hogy beavatom őket a kis tervecskémbe. Ezt a két idiótát ismerve, úgy is benne lesznek.

- Na sziasztok! – köszöntem nekik cuccal a hátamon, ugyanis itt alszok, ahogy Yoonho is, holnap pedig együtt megyünk suliba. Meglepett viszont, hogy Lisa is ott nyomkodta a telefonját.