let's dance! | jikook

Trente-quatre

Jimin baszott rám. De tényleg, azóta sem írt vissza vagy hívott fel, pedig minden nap próbálkoztam, s már nagyon úgy voltam vele, hogy nem érdekel az, hogy ki vagyok írva, utolsó nap bemegyek. Végül nem jött össze, mert fel se keltem az ébresztőmre. Kicsit folyt még az orrom, de semmi komolyabb dolog nem volt, utalok itt a torokfájásra, a köhögésre és a lázra.

Igen, valóban aggasztott az, hogy Jimin így viselkedik, és még ezek mellett az is, hogy én most más vagyok...? Nem akarok meleg lenni, vagy biszex vagy pánszexuális vagy tudom is én! Annyi mindennek néztem utána, annyi kérdést írtam be a google-be, hogy az előzményeim szerintem csak ezekből állnak ki csütörtök óta. Még meleg pornót is néztem, amire nem is izgultam fel egészen addig, amíg eszembe nem jutott az, hogy Jiminnek is hasonló pózban csináltuk. Na, akkor már mehettem a mosdóba próbára tenni a jobbkezem.

Hétfőn eldöntöttem, hogy mindenképpen kifaggatom, és elárasztom a szeretetemmel, hogy tudja, mi maradt ki egy hétig.

Mindent elterveztem a buszon, hogy hogyan fogok beolvasni neki, hogyan szidom meg, de már arra is gondoltam, hogy csak ölelgetni fogom, vagy jó sokszor megcsókolni, mert ugye ez elmaradt, nekem pedig rendesen hiányom volt.

Elég idegesen mentem végig a folyosón, s berontottam a terembe, ám mikor megláttam őt, háttal nekem, miközben nyújt, egyszerűen minden dühöm eltűnt. A lámpa kissé sárgás fénye megcsillant ezüstös tincsein. A falon végigvonuló tükörben elcsíptem tekintetét. Elmosolyodtam, bezártam az ajtót, ledobtam a táskámat, s felé lépkedtem, hogy minél hamarabb köszönthessem őt a reggeli csókkal. Felém fordult, én pedig már nyúltam is, hogy derekánál fogva húzzam közelebb magamhoz, s hajoljak ajkaira. Ám ez nem történt meg. Kicsiny keze hatalmasat csattant az arcomon, én pedig teljesen meglepődve álltam előtte, s tettem a piroskás területre a mancsom. Ideges volt, de úgy, hogy láttam rajta, nem kell sok, hogy elsírja magát.

- Ne érj hozzám soha többé, világos?! – remegett meg a hangja, mely bár erősnek akart hatni, koránt sem volt az.

Már épp feltettem volna a kérdést, hogy mi a baj, mikor a táskájához sétált, s egy borítékot vett elő belőle, amit a mellkasomnak nyomott, ezután kiviharzott a teremből.

Nem értettem ezt az egészet, hiszen mi történhetett addig, amíg nem voltam?

Megrázva a fejemet szinte felszaggattam a borítékot, s kivettem belőle egy képet.

- Mi a fasz? – néztem összeráncolt szemöldökkel a kezemben tartott dolgot.

Én voltam rajta, amint egy lánnyal csókolózok, illetve Yugyeom, aki éppen egy másik csajt fűzögetett.

Idegesen a hajamba túrtam. Lebuktam.

Nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Még csak most ismertem be magamnak, hogy igenis tetszik nekem Jimin, erre elveszítem, mert előtte egy barom voltam. Teljesen érthető, hogy kibukott, elvégre ő megbízott bennem, ő tényleg szeretett, s nem a legjobb módon tudta meg, hogy a párja megcsalta. Méghozzá egy random emberrel, akinek a nevére sem emlékszem. Viszont nem tudtam, hogy ki csinálhatta a képet. Senki sem tudta a titkunkat, senki! Senkit nem avattunk be. Talán meglátott valaki? Annyira odafigyeltem mindig, Yugyeom pedig egy óvatlan pillanatunkban jött be. Vagy Jimin egyik ismerőse lenne, aki felismert volna, tudom is én, képek alapján? Nem... Jimin túl óvatos, ő nem tartana képeket rólam a telefonjában, vagy egyéb okoskütyükön.

Teljesen összezavart ez az egész. Valaki figyelt végig és a tökéletes pillanatra várt.

Elraktam a képet, mert nem hagyom annyiban a dolgok. Igaz, a legszívesebben most szétszaggattam volna, de muszáj lehiggadnom. Tipikusan olyan ember vagyok, akit ha felcsesznek, nem tud tisztán gondolkozni.